Nem tudom, mire számítottam, amikor a könyv címét elolvastam, de biztosan nem erre. Ez egy kőkemény történet, megrázó, fájdalmas, borzasztó. Amikor olvastam, úgy éreztem, mintha valami nehéz súly lenne a mellkasomon, és még bizonygattam is magamnak az elején, hogy biztosan nem jól értem azt, ami történik.
De sajnos jól értettem, és szívem szerint letettem volna a könyvet, mert nehéz volt elviselni, ami Teknőccel történik, de mégsem tudtam letenni, mert bíztam abban, hogy ez nem maradhat így, ez nem mehet sokáig.
A történet a 14 éves Teknőc és az apja, Martin kapcsolatát mutatja be, amely egyszerre van tele gyűlölettel, félelemmel és szeretettel. Nehéz elválasztani egymástól az érzelmeket, Teknőc az apja mellett nőtt fel, anyját elvesztette, életükben mindennaposak a fegyverek, az állandó készültség egy lehetséges apokalipszisre. Apja nárcisztikus, beteg érzelmei ránehezednek Teknőcre, menekülne is, maradna is.
Az apja szemével ismeri meg és látja a világot, az apja gondolatai visszhangzanak a fejében, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy vágyik valami másra, érzi és látja, hogy máshogy is lehet élni, mások életének nem napi rutinja a mindennapi lőgyakorlat és az eszelős fegyvertisztítás, a reggeli sör nyers tojással, töredezik az apja által fejébe nevelt világkép.
Amikor megismerkedik Jacobbal és Brett-tel, egyre inkább érzi, hogy az életet nem így kell élni, ahogyan ők az apjával csinálják, a szülő nem így szereti a gyermekét, ahogy az apja őt. Azonban nehéz kitörni abból az egyetlen világból, amit élete 14 éve alatt megismert, nehéz elhinni, hogy máshogy is lehet, nehéz a saját gondolatainak és vágyainak teret engedni, mert bármikor jöhet a büntetés.
Teknőc életének megpróbáltatásait és szörnyűségeit a természet szépségével állítja szembe a szerző, ezzel nem ellensúlyozva, hanem még jobban kiemelve a borzalmakat, és a tenger vadsága, az észak-kaliforniai erdőségek vadonja felerősíti az érzelmeinket, bár néha akár menekülési útvonalnak is tűnhet a lány számára brutális, agresszív és mentálisan beteg apja elől.
Nagyon nyomasztó történet, a kérdés végig ott volt bennem, hogy mi lesz ennek a vége. Mert jó vége nem lehet, az apa személye, a fegyverek jelenléte, Teknőc ébredező öntudata magában hordozta egy tragédia lehetőségét.
Martin életének is megvan a maga sötét verme, de ez nem menti fel semmi alól, csak nekünk, olvasóknak ad árnyaltabb képet, ennek ellenére csak dühöt és még több dühöt váltott ki belőlem.
Megrázó, felkavaró olvasmány, fontos a téma, beszélni kell róla, de azt hiszem, én nem olvasok egyhamar hasonló témájú könyvet. Ami nagyon meglepett a bejegyzés írása közben, hogy az értékelés elkezdésekor még azt gondoltam, azt fogom írni, hogy mennyire zseniális volt ez a könyv, de közben újraéltem a történetet és az az elhatározás tört elő belőlem, hogy soha többé ilyet. De attól még zseniális.
(Nemrég olvastam Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz című könyvét, képtelen voltam írni róla. Egyszerre értem és mégsem az ilyen típusú könyveket. Megviselnek.)
Bea
"Az ember óhatatlanul hibázik, és ha nem vagy hajlandó hibázni,
akkor örökre csapdába esel, amikor belekezdenél valamibe."
*****
"Semmi sem olyan nehéz, mint a tartós, szüntelen kapcsolat a saját tudatoddal."
Ez a könyv, nálam is várólistás! Nem hangzik túl jól, de én szeretem a kemény tartalmú könyveket, amik földhöz vágnak ugyan, de elgondolkodtatnak is! Tovább megyek! Néha olyan hatással vannak rám, hogy a saját életemet is átértékelem! Talán azért vonzanak ezek a könyvek, mert sajnos, körülöttünk zajlanak, és naponta hallunk hasonló híreket....és bármennyire elrettent, és tehetetlenül csak végignézem, mégis próbálom elképzelni, hogy hogyan lehetne kizárni az ilyesmit a világból. Az apád előtt ne vetkőzz is olyan, hogy megrémiszt, de sajnos tudjuk, hogy van ilyen, nem kevés!
VálaszTörlésEzt nagyon jól megfogalmaztad, hogy néha olyan hatással vannak ránk ezek a könyvek, hogy a saját életünket is átértékeljük. És igaz, hogy beszélni kell róla!
Törlés