A könyv alcíméhez rögtön hozzá is teszem: és gazdikról, mert sok esetben a gazdi játssza a főszerepet kutyája különcségeiben és betegségeiben, és az állatorvosnak legalább annyira kell érteni a gazdikhoz, mint az állataikhoz. Mindenképpen tudni kell beszélni a nyelvükön, megtalálni a hozzájuk vezető utat, és az már fél siker az állataik gyógyításában is.
Ezt támasztja alá Dr. Philipp Schott állatorvos is, aki könyvében először a kisállatrendelő állatorvosát, azaz magát mutatja be. Megtudhatjuk, hogy állatorvosi munkája mellett mindig is írt az utazásairól, írt mesekönyveket és novellákat, de eszébe sem jutott, hogy akár a munkájáról is írhatna.
Egy idő után azonban észrevette, hogy az emberek sokkal jobban szerették olvasni az állatorvosi történeteit, mint az útibeszámolóit, ugyanis az emberek szeretik az érzelmes, megható történeteket, ha pedig ezek állatokról szólnak, akkor méginkább.
Ekkor állatorvosi témájú blogot indított, melyben megosztotta kedves, elbájoló és különös történeteit az olvasókkal, ugyanakkor beszámolt az állatorvosi szakma nehézségeiről is. Ezekből az írásokból állt össze a könyv tartalma, melyet nagy érdeklődéssel olvastam végig.
Megtudhatjuk, hogyan lett állatorvos, ami igazán érdekes, mert soha nem készült annak, nem vágyott arra, hogy állatorvos legyen, és egy mongol futóegéren kívül nem volt más állata gyermekkorában.
Olvashatunk arról, hogy végül egy családi cica terelte az állatorvosi egyetem felé, és így lett biológushallgatóból állatorvosnak tanuló diák. Könyvéből megtudhatjuk, hogy az állatorvosi kar miben hasonlít Roxfortra, a Harry Potter sorozat varázslóiskolájára, egyetemi éveiről ír, majd arról, miként boldogult kezdő állatorvosként, hogyan kezdte el gyógyító tevékenységét és mennyi mindenhez kell értenie egy állatorvosnak, aki egyszemélyben belgyógyász, sebész, fogszakorvos, altatóorvos, radiológus, táplálkozási szakember, szemész, bőrgyógyász, és még sok minden más, akinek sok területen kell otthon lennie.
Olvashatunk vicces történetekről és drámákról, állatokról és emberekről, de ezenkívül az állatorvosi szakma kevésbé vidám és anyagi oldalát is megmutatja, szó szerint értve a hétköznapokat, mert ugyanúgy olvashatunk a gondokról és nehézségekről, mint a vidám esetekről.
Nemcsak az állatok lehetnek mulatságosak, hanem a gazdik is, ezekből is kapunk egy csokorra valót.
"A világ tele van érdekes emberekkel, de úgy tűnik, a legérdekesebbek azok, akik állatokat tartanak."
Mint ahogyan érdekes esetekről is, kutyaharapásokról, macskatámadásokról, epilepsziás struccról, ivartalanításra váró cukormókusról, nyuszikról.
Szeretettel teli, melegséget adó, magával ragadó történetek, rövid írások, melyek szórakoztatóak és informatívak. Kutya- és nyuszigazdiként engem nagyon érdekeltek az állatorvosi gyakorlati tapasztalatok, nehézségek is, és a sajátos esetek is, melyeket elmesél Dr. Schott.
Ajánlom minden állatot szerető embernek, gazdinak, a szórakoztatáson kívül néhány érdekes dolgot is megtudhatunk állatainkról és más állatairól.
"Ne feledjék: a nyúlnak fogalma sincs róla, hogy az emberek szemében ő egy aranyos,
ölelgetni való, ártalmatlan állat."
*****
"Nekünk, állatorvosoknak a rutinfeladataink közé tartozik, hogy a fogápolásról
beszéljünk a gazdiknak. Ilyenkor sokan úgy bámulnak ránk, mintha azt javasolnánk,
hogy a kutyájuk vegyen gitárórákat, vagy a macskájuk böngésszen végig egy enciklopédiát."
*****
"A kutyák egészen másként működnek.
A kutya és a tabletta című bejegyzést pontosan
három szóval el lehetne intézni:
Virsli. Sajt. Mogyoróvaj."
*****
"Egyébként igen ritkán működik a macskáknál a trükk, hogy a tablettát az ételbe rejtjük.
Bizonyos macskák már azt is megérzik, ha a gazdi fejében megszületik a gondolat,
hogy az ételébe keveri a tablettát, és egészen addig egy falatot sem hajlandók lenyelni,
amíg a gazdi erről a szándékáról le nem tesz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése