Ákody Zsuzsa: Lélekrablók

Számomra az egyik legnehezebb dolog egy blogbejegyzés írásakor, a kezdő mondat. Könnyűnek látszik és legtöbbször az olvasók át is siklanak gyorsan rajta, mert már olvassák is a következő mondatokat, fel sem merül bennük, hogy mennyit gondolkozhatott ezen az első mondaton az írója.

Nem mindig van ez így, előfordul, hogy már a könyv olvasása közben beugrik egy jó mondat, ami szerencsés esetben az értékelés írásáig meg is marad a fejemben, és akkor nem nehéz a kezdet.

Ennél a könyvnél viszont nem jutott közben eszembe egy első mondat, és még most is keresem a szavakat, hogy is kezdhetném el bemutatni ezt a könyvet, ami hol megrázó és tragikus, hol szomorú, de mindenképpen nagyon olvasmányos és letehetetlen.


Valahol a történet elején egy tragikus esemény következtében azt éreztem, hogy visszatartom a levegőt és várom, hogy történjen valami, amitől megkönnyebbülhetek.

Két fiatal sorsát ismerhetjük meg a történetben. Nem egyszerű életutak, mégha néha átsejlik a boldogság egy-egy pillanata, érezzük, tudjuk, hogy ezek az életek nem felhőtlenek, ezeket az embereket valami nyomasztja, nem könnyű az életük, bár ez kívülről nem látszik rajtuk.

Kunigunda lelkét 9 éves korában rabolta el egy borzalmas esemény, egyik napról a másikra egy másik Kunigundát ismerünk meg. Egy olyan 9 éves kislányt, aki magába zárkózik, egy láthatatlan páncélt növeszt maga köré, ha az élet úgy kívánja sikeresen elaltatja szerettei gyanakvását, ha azt firtatják, hogy mi baja van, miért változott meg. Akkor színészkedik és úgy csinál, mintha minden rendben lenne.

Így éli végig az életét, elaltatja mindenki gyanakvását, a barátnőét, a szülőkét, még a saját magáét is, hiszen amnéziája nem engedi, hogy a felszínre kerüljön az, ami bezárta a lányt a maga alakította burokba. A színészkedés olyan jól sikerült, hogy az életben elismert és sikeres színésznő lesz, akiről senki nem sejti, hogy nem az igazi Kunigundát látja.

Azaz életük egy közös pontján talán Gyurka megérez valamit, de az élet nem nyitja ki számára azt az ajtót, melyen át betekinthetett volna a nő életébe. Gyurka a papi hivatást választja, amelynek különös oka van. Vajon a körülmények, az élet furcsa alakulása nélkül is pap szeretett volna lenni? Lemondani szerelemről, családról, gyerekekről? Ha néha bizonytalan is, megbecsült és tisztelt papja lesz szülőfalujának, megbízható támasza édesanyjának és elkötelezetten segít annak, akinek szüksége van rá.

Kunigunda és Gyurka. Gyurka és Botond. Botond és Kunigunda. Kristóf és Gyurka. Gyurka és Ági. Sorolhatnám még a kapcsolatokat, amelyek alakítják a két főszereplő életét, egyszer fenn, máskor lenn, egyszer boldogság és siker, máskor mérhetetlen keserűség és bánat, reménytelenség, kilátástalanság, csalódás, bizonytalanság.

A könyv erős érzelmi és még erősebb lelki vívódásokat jelenít meg, kapcsolatokat, kölcsönhatásokat, melyek alakítják a szereplők életét, megmutatja, hogy mennyire kiszámíthatatlan az élet, egy váratlan találkozás, egy szörnyű esemény mennyire más irányba tudja terelni az ember életét. Vannak, akik visszakapják a lelküket, és vannak, akik nem.

Jó stílusban megírt, erősen ható, szívszorongató történet, melyet reménykedve olvastam végig. Az élet szép és jó olykor. Máskor meg kegyetlen és kiszámíthatatlan. Ne csak felszínesen figyeljünk egymásra, a szeretet igazi és odafigyelő legyen.

Ajánlom ezt a könyvet és miközben olvassátok, gondoljátok végig, hogy ti mit tudtok elengedni, amitől könnyebb és boldogabb lehet az életetek. Nem kell mindent örökké magunkkal cipelnünk. Nem kellene. 

Bea

"Ne a tárgyaknak, az embereknek add a szeretetedet.  

Még akkor is, ha néha úgy érzed, felesleges."

*****

"Mert a boldogság nem mindig eget rengető érzés, amelyet feldobottság és 
szapora pulzus jellemez, a boldogság lehet visszafogott is, csendes, szelíd, 
majdhogynem szerény. 

Amikor azonban ránk talál, épp úgy betölti testünket-lelkünket,
 mint az a másik fajta, a szapora pulzussal járó."

*****

"Mert az élet valójában szép. Hiszen van benne Isten háza, 

Gauguin festmény és az a sárga színű kis virág a réten."