Kedves Naplóm! /Ausztriai futármunka, itthoni élmények, online oktatás/

2020. március 20., péntek

Ma nem sikerült magam távol tartanom a hírektől, a facebook oldalaktól és mindenre rákattintottam, amire nem akartam, mindent elolvastam, amit nem kellett volna és még néhány videót is megnéztem. Ezzel csak azt értem el, hogy stresszelek, agyalok, belegondolok mindenbe és ez sok jóra nem vezet. Egyik percben a lázmérőt keresem bőszen, a másikban a torkomat nyomogatom, a harmadikban a kezemet mosom hevesen. /Na ez mondjuk, nem baj./ Ti mennyire tudjátok magatokat távol tartani a hírektől illetve nyugodtak maradni?

A férjem dolgozik (Ausztriában dolgozik futárként, ha valaki nem olvasta az előzményeket), de a mostani helyzetben már emberrel nem találkozik szinte, kivéve a magyar kollégákat, de ők is igyekeznek egymástól megtartani az 1-2 méter távolságot. Már aki, mert még mindig vannak, akik nem teljesen érzik át a helyzet komolyságát. 

A csomagokat a megjelölt helyen kell hagyni. Mindenhol található kézfertőtlenítő,
és mellette a fertőtlenítés menete, fotókkal illusztrálva.

Ahová csomagokat kézbesít, ott legtöbb helyen nem kerül közvetlen kapcsolatba senkivel, már az átvételt sem kell aláíratni, csak az ajtóba, vagy a kijelölt helyre letenni a csomagot. Olyan is van, hogy védőruhába tetőtől talpig beöltözött alkalmazottak mutogatják és terelgetik, hova rakja a csomagot. Vagy olyan, aki az ajtóból kiabálva kéri, hogy tegye le, majd meg sem várva, hogy a futár elmenjen, a lábával kezdi el befelé rugdosni az udvarába, vagy a házába a saját maga által megrendelt árut. 

Az aláírásra vonatkozó utasítás, azaz éppen az alá nem írásra.

Ez egyrészt teljesen érthető, másrészt az embernek, jelen esetben a futárnak fel kell dolgoznia azt, hogy mindaközben, hogy kihordja az árut és tulajdonképpen ez jó az embereknek, cégeknek, úgy kezelik, mintha leprás volna. De mondom, ez érthető, és ha helyén tudja kezelni a helyzetet, akkor rendben is van. Általában tudja. Természetesen, amit lehet ő is megtesz, hogy távol tartsa magától a vírust. Dupla gumikesztyűben, plusz textilkesztyűben dolgozik egész nap, a gumikesztyűt is gyakran fertőtleníti, mert abból sincs már sok itthon és kerüli a közvetlen kapcsolatot az emberekkel. Ami nem nehéz, mert ők is kerülik vele. A kézfertőtlenítőnk is vészesen fogy, remélem, hamarosan lehet majd kapni valahol. 

Drogéria és gyógyszertár előtt várakoznak az emberek, egymástól tisztes távolságra.

Teljesen üres Lokalbahn. (villamosvonat)

Túl a testhőmérséklet ellenőrzésen egy vállalatnál.

Itt más esetben zsúfolt forgalom van. 

A koronavíruson kívül más is felborzolta a kedélyünket a hét utolsó napján. Mindenki békésen elvolt magában, én éppen egy bejegyzést írtam, fülhallgatóval a fejemen, zenét hallgatva, Bence gitározott, Titusz pedig valamelyik leckéjét készítette, na jó, ebben nem vagyok biztos, de a számítógép előtt ült, az tuti, amikor egy iszonyatosan nagy remegés és hangorkán süvöltött végig a házon, az udvaron, mindenhol. A hang milyensége leírhatatlan, annál is inkább, mert fülhallgatón keresztül hallottam, de nagyon ijesztő élmény volt, az biztos. 

Az történt, hogy az utcánkban járda- és csatornafelújítás van, és miután minden fát, tuját és egyéb szép természetet eltüntettek az utcáról (a mi házunk előtt is volt négy gyönyörű tuja), idehoztak egy billenős autóval egy nagy adag földet, nem tudom mennyit, de a kép nem adja vissza a mennyiségét és ezt lezuttyantották az ablakunk elé. Hirtelen, gyorsan, mintha bomba robbant volna. Nyitva volt az ablakunk is, ha egy kicsit is beljebb sikerült volna irányítani, akkor még akár a szobában is homokozhattunk volna.  Úgy néz ki a házunk túlélte, mi túléltük, most már azt mondom, ettől nagyobb bajunk ne legyen. 

Előző nap, az utcafeltúrás következtében menedékkérő hangyák érkeztek a konyhánkba, a fiúk szobájába, a Wc-be, és az udvarunkra. Egész rendesen és önellátóan viselkedtek, mert kifúrták maguknak a falat, illetve a csempék közti fugát, és néhány morzsát is találtak a földön, szóval jól is laktak. Sőt még az udvaron is derekasan fúrták a rengeteg lyukat, ahol közlekedhettek. Mára valahová eltűntek, talán visszamentek a helyükre, rájöttek, mégsem annyira vészes a helyzet. 

Volt még egy kis lightos főzés részemről, előző nap ipari mennyiségű kuszkuszt készítettem, nem tudtam, hogy sokszoros mennyiségre számítsak a nyers állapothoz képest, így lett egy nagy lábassal. Első nap zöldségfasírtot ettünk hozzá és kovászos uborkát, tegnap pedig előszedtem néhányat a hűtőben található zöldségek közül, feldaraboltam őket, bedobtam egy tepsibe, egy kis olívaolajjal, sóval, borssal összekevertem, a tetejére dobtam két, fagyasztóból előkotort paradicsomot, kis vizet öntöttem hozzá, és először alufólia alatt, majd anélkül megsütöttem, és ezt tettem a kuszkuszra, ami amúgy elég száraz étel úgy magában. Hozzátettem még az előző napról maradt kevés fasírtot, a tetejére egy kis humuszt és felséges vacsora lett. A kép jobb alsó sarkában egy egészben sütésre váró fokhagyma van, nagyon jól megsül így is, nem kell pucolgatni, és tökéletesen kijön megsülten a héjából. 

A fiúk nem kóstolták meg, elmondásuk szerint szeretik a zöldségeket, de nem mindegy, hogy mikor, milyen formában. Hát ebben a formában nem szerették. Ezt ők eredendően a fejükben, tapasztalás nélkül is tudták, és meg is tartották tőle a mostanában előírt 1-2 méteres távolságot.

Sokszor kérdezik, amikor megtudják, hogy vegán étrenden vagyunk, hogy mit tudunk enni. Nem unjuk a sok salátát? Nem a saláta adja az ételeink fő százalékát, hanem a zöldségek, a gyümölcsök és a belőlük készült ételek. 

Kuszkusz zöldségraguval, zöldségfasírttal, humusszal

Azért rendesek voltak, készítettek maguknak tofuból "gyroshúst", kevertek egy tartármártást, vágtak fel zöldségeket és tortillába tekerve jóízűen elfogyasztották a tofugyrost. És viszonylag sok zöldséget pakoltak bele, tehát ebben az esetben szeretik a zöldségeket. Azért tofuból készítették a gyrost, mert Titusz nem eszik húst, Bencének pedig nem tudtam venni sehol csirkemellet, és másmilyen húst sem, amikor legutóbb vásárolni voltunk.

Este még találtam a hűtőben három padlizsánt, abból pedig isteni padlizsánkrémet készítettem, másnap reggelre már csak egy kenyércsücsökre volt elég, így az esti vásárláskor beszereztem újabb 5 darabot ebből a szuper zöldégből. Vagy gyümölcsből? Tojásgyümölcs, de zöldségnövény, méghozzá a burgonyafélék családjából. Imádjuk a padlizsánkrémet!! 

Pénteken este 8 óra körül elmentünk vásárolni Sopronba. Saját nagy bevásárlótáskába szedtük a cuccokat és gumikesztyűt vettünk fel. Emberrel alig találkoztunk, egy kisebb Sparba mentünk, ahol rajtunk kívül 4-5 ember volt, és a Lidl-be, ahol talán egy másik házaspárt láttam, mást senkit. Megkérdeztem a pénztárost, azt mondta, hogy nappal is alig vannak, viszont az előző heti felvásárlás nagy napjain több forgalmat bonyolítottak le, mint a karácsony előtti napokban. 

Üres Spar, este fél nyolckor

Spar bejárat, este fél nyolc, ember sehol

20.15, kihalt parkoló

Az esti néptelen boltokkal szemben nagy kontraszt ez a kép, amit egy soproni facebook csoportban találtam: 

Sopron, piacnap, 2020. március 20., délelőtt

Az online oktatás döcögős, még kialakulás alatt. Mintha több házi feladatot és megoldandó feladatlapot kapnának, mint amit eddig az átlagos hétköznapokon kaptak.

Komment nélkül, egy üzenetváltás. A  vicces diák nem Titusz. 

Egészséget, bátorságot, nyugalmat és empátiát kívánok nektek és szeretteiteknek!

Bea

Az előző részeket a címre kattintva olvashatjátok el:

Kedves Naplóm! 1. rész

Kedves Naplóm! 2. rész /avagy egy kerek születésnap/