Kápráztató

„A művészet éppoly szükséglete az embernek, mint az evés-ivás.” 
(F. M. Dosztojevszkij)

Szeretettel üdvözöllek benneteket az új rovatomban, melynek hosszas gondolkodás előzte meg a nevét. Nem állítom, hogy a legjobb név vagy cím, ami lehetne, viszont azok közül, amik eszembe jutottak, ez volt a legjobb. Bízom benne, hogy majd a megszokással ismerőssé, barátságossá, szerethetővé válik, mint a Könyvutca, hiszen ez az elnevezés is nagyon furcsán hangzott az első időkben. 

A Kápráztató egy művészeti tér, egy galéria, ahol szépségeket találhattok majd. Olyan szépségeket, amelyek engem kápráztattak el elsőként, de remélem benneteket is el fognak. Lesz itt gyönyörködnivaló a szemnek, a léleknek, a szívnek, lesznek képek, versek, rövid írások, novellák. Még olyan dolgok is előfordulhatnak, amikről most nem tudok, de időközben rábukkanok.

A Kápráztató rovat első részében Szabó Anitát, illetve egy szépséges versét mutattam be nektek, a verssel együtt elhozva oldaláról az azt kísérő illusztrációt is, egy csodaszép festményt, mely Patai Szabó Katalin alkotása. 

Úgy megfogott az a női arc, hogy megnéztem Katalin oldalát és csak ámultam és bámultam,  annyira gyönyörű képeket találtam nála. Ezekből a gyönyörűségekből válogattam, bár megjegyzem, nagyon nehéz volt kiválasztani ezeket a képeket, annyi szebbnél szebb festmény közül.

Miközben Katalin mesél kicsit magáról, nézzétek meg ti is ezeket a csodálatos alkotásokat, melyek minden időben elkápráztatnak bennünket, de azt hiszem, hogy az ilyen nehéz napokban, mint amilyeneket most élünk, még nagyobb szükségünk van a művészetre, arra, hogy legyen valami, ami ki tud szakítani bennünket a mindennapi szorongásainkból, félelmeinkből, gondjainkból. Katalin képei ilyenek.

"Mit is mondhatnék magamról, azon túl, amit a képeim elárulnak rólam? Békés megyében, Kondoroson születtem. A rajzolás és festés iránti imádatomhoz, édesanyám rajztanárnő barátnője segített hozzá.

Én már abban a korban vagyok, hogy ismerem magamat. Pörgős vagyok, imádom a kreativitást, a humort, az értékes embereket, a zenét a jó filmeket és a verseket, amik sokszor adnak ihletet képeimhez.

Régi vágyam volt, hogy egyszer majd tenger mellett éljek. 15 évvel ezelőtt ez teljesült, Dél-Angliában, Portsmouth-ban egy csodálatos kikötővárosban van az otthonom és a munkahelyem. Angol baráti segítséggel sikerült elhelyezkednem a város legnagyobb fiú-iskolájában, az Art Department-képzőművészeti-szakra.

Egy számomra ismeretlen, csodálatos világ nyílt meg ekkor. Tagja vagyok a Portsmouth&Hampshire Art Societynek, ahol a városi és megyei festők alkotnak. Alkotásaim legtöbbször a női lélekről szólnak, azok színei és rezdülései állnak hozzám legközelebb.

Nagyon szépen köszönöm a meghívást a Könyvutca blognak, annak tulajdonosának Beátának. Örülök, hogy néhány percet - soraim és képeim által - itt tölthettem,vendégként."

Én is köszönöm, kedves Katalin, hogy szívesen jöttél vendégségbe és gyönyörködhettünk ezekben a szépséges alkotásokban.

Remélem, benneteket is elkápráztattak ezek a különös érzékenységet és finomságot sugárzó képek. Patai Szabó Katalin facebook oldalán még több fantasztikus festményt csodálhattok meg.

Bea