Három nagyon szeretnivaló könyvről írok ebben a bejegyzésben, melyeket az ifjúsági könyvek kategóriájába sorolnék, de ezek azok az ifjúsági könyvek, amelyeket a felnőttek is bátran elolvashatnak, mert gyönyörűek, imádnivalóak, és ha a családban közösen olvassuk egy gyerekkel, fiatallal, akkor remek beszélgetnivaló témákat adnak. Igaz ez mindhárom könyvre.
Az állatok és a természet szeretetéről szólnak ezek a könyvek, érzelmekről, szeretetről, tiszteletről, érzelmesebb felnőttek készítsék be a zsebkendőjüket is.
Michael Morpurgo neve számomra garanciát jelent egy kellemes olvasásélményre, eddig minden könyve nagyon a szívembe lopta magát, Titusz nagy kedvence pedig a Kensuke királysága című könyve. A Flamingó fiúval sem volt ez másként, gyönyörűszép, érzelmekkel teli ifjúsági regény, melyet - itt is hangsúlyozom - felnőtteknek is ajánlok.
A Flamingó fiú egy fantasztikus történet, melyben nagyon fontos szerepet kap az elfogadás. Lorenzo az autista fiú megkapó barátsága Keziával, a cigánylánnyal, Dél-Franciaország német megszállása idején. Ezen a gyönyörű tájon élt Lorenzo, a feltehetőleg autista kisfiú a családjával, aki imádta a természetet, és mindenekfelett a flamingókat.
Együtt lélegzett ezekkel a szépséges állatokkal, ha úgy akarta, akkor ő maga is egy volt közülük. Lorenzo különleges volt, megértette és tisztelte az állatokat, ebben pedig jó partnere volt Kezia a cigánylány, aki Lorenzo falujába érkezett szüleivel és a körhintájukkal.
Nemsokára felfegyverzett német katonák is bevonultak a városba, a körhinta pedig egy viharban szinte helyrehozhatatlanul megsérül. Nagyon szép példája volt az összefogásnak, az összetartásnak, ahogy a francia falu lakossága segít Kezia családjának és ahogy Lorenzo családja befogadja őket és barátság szövődik nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek között is.
A történetben szerepet kap egy német tiszt is, akinek leginkább az emberségét ismerjük meg és nagyon jól példázza a könyv a bármilyen másság elfogadását, az összefogást és az elfogadást helyezve az előtérbe. Szép történet másságról, szeretetről, tiszteletről, hitről, reményről, az állatok szeretetéről a háború időszakában.
"Nem felejted el azokat a történeteket és embereket, akik megváltoztatják az életedet."
*****
"...sose felejtsd el: minden okkal történik,
a felhőkön túl ott a kék ég, a szomorúságon túl pedig mindig ott az öröm!"
Michael Morpurgo könyveiről ezekben a bejegyzésekben írtunk:
Lepkeoroszlán, Hadak útján, Kensuke királysága
Kensuke királysága, Titusztól néhány évvel ezelőttről
Peaceful közlegény
Ez a könyv teljesen véletlenül került a kezembe, miközben sorban álltam a gyerekkönyvtár kölcsönzőpultjánál egy előjegyzett könyvért. Szombat délelőtt szinte mindig hosszú sor kígyózik itt, és gyerekzsivajtól hangos, ami szerintem nagyon szuper dolog.
Szóval itt várakoztam a sorban, szemem persze a mellettem lévő polc könyveit pásztázta. Ekkor láttam meg Foltit, a labradorkölyköt, aki nagyon szeretetre méltóan nézett le rám a borítóról, nyakában piros masnival, és felemás színű füllel. Naná, hogy elhoztam magammal. :D
Mondhatom, nagyon jó döntés volt, és nem is tudom, miért ennyire kevés véleményt találtam a könyvről a molyon, amikor egy igazán figyelemre méltó és szívet melengető történet ez.
Folti a kis labrador a 11 éves Joe-hoz kerül, a fiú nemrég veszítette el édesapját, aki katonai szolgálat közben vesztette életét. Joe önkéntes munkát vállal a Segítő Mancsok Egyesületben, ahol segítő kutyákat képeznek sérült embereknek. Joe tudja, hogy Folti a záróvizsgája után Samhez, a mozgásában korlátozott katonához kerül, de erre eleinte nem is gondol, annyira távolinak tűnik a dolog.
Internetes naplót vezet Folti napjairól és kalandjairól, ezt fotókkal színesíti és nem is tudja, milyen sokat jelentenek rendszeres beszámolói Samnek a testi és lelki felépülésében.
Egyrészt nagyon bájos, aranyos és imádni való könyv, mert egy kiskutya mindig uralja a történetet, másrészt egy fantasztikus történet arról, ahogyan Joe feldolgozza lassan édesapja elvesztését, arról, ahogy a mozgássérült emberek életét bemutatja, nehézségeiket és örömeiket közel hozza az olvasókhoz. Fontos témákról mesél könnyedén a fiataloknak.
Ami miatt nagyon hasznos leendő kutyásoknak is: sok hasznos információt olvashatunk arról, hogyan kell egy kiskutyát terelgetni, nevelgetni, gondozni és tanítani, az első napokban, hetekben, hónapokban. Ezt a könyvet szintén ajánlom felnőtteknek és gyerekeknek is. (A 100-as papírzsepi leginkább itt szükséges.)
"A kiskutyák jók akarnak lenni, de nehéz rájönniük, hogyan viselkedjenek,
ha nem mutatjuk meg nekik."
Ó, most vettem csak észre, hogy az előző könyvnek is Megan Rix a szerzője!! Így már érthető, hogy miért tetszett mind a kettő annyira.
Ennek a könyvnek a hőse Colin, a border collie, aki Tarával, a kiselefánttal nagy utat tesz meg, hogy megtalálják Shantit, Tara édesanyját.
Mindhárman cirkuszi állatok voltak, akiket a háború miatt eladtak, Shantit egy tanyára, hogy erejével a háborúba elvitt lovak helyett segítsen, Tarát és Colint pedig egy másik cirkuszba szállították volna, de ők megszöktek és Shanti keresésére indultak.
Shanti közben egy kedves családhoz került, akik jól gondját viselték és szerették, de érezték, hogy az elefánt valamiért nagyon szomorú.
A történet nagyon aranyos, még Beatrix Potter is szerepel benne.
A réten túl Beatrix Potter épp a festőállványa előtt állva festett,
fején egy kopott, régi szalmakalappal.
Border collie és két elefánt! Csodálatos szereplőválogatás! Kalandok, izgalmak, az emberek segítő szándéka, hős állatok, csak jóra számíthatunk ebben a könyvben, legalábbis a nagy részében. Könnyen olvasható, ám szem nem marad szárazon itt sem, ha érzelgős felnőttként olvasod. :D
Keresni fogom Megan Rix többi könyvét is.
Keresni fogom Megan Rix többi könyvét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése