Boldogság és könyvesbolt

Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság

Hogy milyen? Olyan, hogy észre sem vesszük, miközben már ott van. Valószínűleg ez az igazi, a leghétköznapibb boldogság. Mint amilyen ebben a történetben is van. 

Pedig a könyv cselekménye egyáltalán nem hétköznapi módon indul. Lucas élete alapjaiban fordul fel, amikor a 14 éves Sofia becsenget az ajtaján és közli vele, hogy ő a lánya. Édesanyját nemrég elveszítette, ezért úgy gondolta megkeresi soha nem látott apját, aki viszont nem is tudott Sofia létezéséről.

Lucas a feleségével él, de ez a házasság nem tűnik felhőtlennek és érzelmek is csak nyomokban fedezhetők fel benne. Ide toppan be Sofia, és gyökerestől forgatja fel a pár életét, bár ez egyáltalán nem volt célja. 

A könyv apa és lánya ismerkedése, barátkozása, vicces csipkelődéseik és szeretetteljes megnyilvánulásaik egymás felé nagyon kedvessé, bájossá tették a könyvet. Egy egyszerűen elmesélt történet, mindkettőjüknek hiányzik a boldogság az életéből, beszélgetéseik, közös időtöltéseik közben azonban kezdenek rájönni, milyen lehet az, de talán nem merik remélni, hogy részük lehet benne.

Nagyon kedves ennek a két embernek az óvatos közeledése egymás felé, tetszett a történet egyszerűsége, ahogyan nagyobb bonyodalmak nélkül felépítik kapcsolatukat, fontossá válnak egymás számára. 

A könyv  nyugodtsága, természetessége és humora, hol megható, hol megmosolyogtató.

"A legjobb taktika, ha azt akarod, hogy békén hagyjanak, és ne kérdezgessenek, 
ha a másikat magáról kezded faggatni. 
Az emberek kilencven százaléka imád a saját életéről, a saját dolgairól fecsegni. 
Csak meg kell rá adni nekik az esélyt."

*****

"Mert a férfiak mindent túl későn és túl nehezen értenek meg."

*****
"Az idióták mindig holtbiztosak mindenben, leszámítva azt, hogy idióták."

Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Kell-e egy könyvmolynak ettől jobb cím? Egyértelműen a borító és a cím volt az, ami miatt ezt a könyvet kikölcsönöztem a könyvtárból. Jó kezdet után, ami egy poros, régi, titokzatos könyvesbolt, ugyancsak rejtélyes tulajdonossal és még rejtélyesebb vevőkkel, akik igazából nem is vevők, vártam, hogy izgalmas és érdekfeszítő tudás birtokába jutunk majd, és ugyancsak hasonlóan izgalmas kalandokba bonyolódunk.

Sajnos ezek az események az én fantáziámat most nem tudták megragadni, előfordult, amikor kicsit izgalmasabbnak és érdekesebbnek találtam az eseményeket, de alapjában véve, legtöbbször unatkoztam. A Google és a könyvek rejtélyének ilyen módon való tálalása és megfejtése nem az én világom volt, nehezen olvastam ezt a könyvet.

A karakterek is unalmasak voltak nekem, és a könyv története sem hozott lázba. Ritkán írok ilyesmit, mert ha így érzek egy könyvvel kapcsolatban, akkor egyszerűen félbehagyom, így nincs fanyalgás és kritika a végén, de ennél a könyvnél mégis vártam valamire, egy nagy durranásra, egy izgalmas akcióra, bármire. 

Mivel nem jött, csalódottan léptem ki Penumbra úr könyvesboltjából, de ha felcsigázza a kíváncsiságotokat, ha titkos könyves kódfejtő társaságról, Google-használatról, számítógépekről, rejtélyekről, a régi és az új technológiák találkozásáról olvastok, akkor még akár a kedvencetek is lehet ez a könyv.

"... a megfelelő könyv a megfelelő pillanatban."

****

"- Vannak közöttünk, akik nagyon keményen dolgoznak.

- Mit csinálnak? 

- Fiam! Mondta felvont szemöldökkel, mintha mi sem lehetne ennél nyilvánvalóbb. 

- Olvasnak."

*****

"A maga idejében a könyv is csúcstechnika volt."