Anita Moorjani: Meghaltam, hogy önmagamra találjak

Anita Moorjani onnan tért vissza, ahonnan általában nincs visszatérés. Túlélte a saját halálát. Ez olyan hír, amire sokan csak legyintenek, á, ilyen nincs is. Viszont sok embernek reményt adnak az ilyen megtapasztalások, megnyugvást, hogy a halál ugyan az életnek a vége, de ugyanakkor a kezdete is lehet valaminek. 

Ennek ellenére a legyintőknek és a hitetlenkedőknek is érdemes elolvasni a könyvet, mert nem tudhatja senki, melyik lesz az a pillanat, amikor a gondolkodása, a világról, az életről alkotott szemlélete megváltozik és egy jobb dimenzióba kerül, egy jobb, szebb úton indul el.

Anita saját csodáját, saját megtapasztalását írta meg ebben a könyvben, az utat, amit bejárt és ami segítségére volt abban, hogy teljes békében legyen önmagával, a világgal, és azokat az elveket kövesse a megújult életében, ami csak és kizárólag neki jó, és ne a külvilágnak, és mások elvárásainak akarjon megfelelni. 

Ebben a könyvben Anita Morjami útját követhetjük a rákkal való küzdelmében egészen a haláláig, majd megtudhatjuk, hogy mit "köszönhet" a betegségének és a halálának. 

Anita végigkalauzol bennünket az életén gyermekkorától kezdve, megtudhatjuk, hogy bár szülei indai származásúak, ő Szingapúrban született, édesapja családja textilkereskedelemből élt, ezért sokat utazott, végül aztán Anita kétéves korában Honkongban telepedett le a család.

Így egyszerre több kultúrában kellett helytállnia a fiatal lánynak, három nyelvet kellett megtanulnia, elsősorban a kínaiak által lakott Honkongban a kantoni nyelv volt a hasznára, az iskolában angolul tanultak, otthon a család pedig a hindi nyelvet használta. És nem csak a nyelvet használták otthon, hanem a hindi kultúra szerint éltek, aszerint tervezték gyermekeik életét, így Anitára egy előre megtervezett házasság és a hagyományos feleségszerep várt.

A könyv első része teljesen hétköznapi, ugyanakkor nagyon érdekes, Anita alaposan beszámol arról, hogyan telt a gyerekkora, milyenek voltak a hétköznapjai, a hindi hagyományok mellett miként ismerte meg a kínai szokásokat, ünnepeket kínai dadája közreműködésével. Hindu gyökerei miatt hitt a karmában és a reinkarnációban, vallása szerint élt, a megvilágosodást keresve.

Olvasunk Anitáról fiatal lányként, aki letért a hindu hagyományok által kijelölt útról, nem fogadta el a számára kijelölt párt és életet, ezáltal bensőjében nagy viharok dúltak, majd rátalált a szerelem, a munka. Akár boldog is lehetett volna. Aztán jött a rák. 

Betegségét őszintén tárja elénk, érzéseit és testi leépülését meséli el, azt, hogyan uralkodott el rajta a rák, miközben világéletében azt volt a legnagyobb félelme, hogy rákos lesz, hogyan tudta ezt elfogadni, hogy megtörtént vele az, amitől a legjobban tartott és mi következett ekkor az életében. 

"Nem akartam, hogy ennyire komolyan vegyék, nem volt szükségem ekkora drámára. Mert ez annyira valóságossá tette a helyzetet! A szeretetmegnyilvánulások, amelyekkel a hírre reagáltak, hidegzuhanyként hatottak rám. Nem volt már több kiskapu, tudomásul kellett vennem a diagnózis valódiságát."

Rémület, pánik, harag, csalódottság, elkeseredés. Nem akarta elfogadni a valóságot, nem akarta beengedni az igazságot, képtelen volt elviselni, ahogyan az emberek ránéznek, nem tudta elviselni a sajnálatot és az sem segített ebben, hogy a vallása szerint egy rossz karmának tulajdonították a betegségét. Az állapota egyre romlott és bekövetkezett a legrosszabb.

Majd a legjobb, ami történhetett vele. Erről a csodás eseményről számol be könyvében, ami szintén hihetetlen, betegsége eltűnt a szervezetéből, aminek az orvosok is csodájára jártak. Története és tapasztalása nagyon sok emberhez eljutott, sok beteg és egészséges embernek volt és van segítségére. A vele történtek segítenek az élet értelmének megértésében, és önmagunk elfogadásában és megszeretésében. Nagy szavaknak tűnnek ezek, de nagy dolog az, ami Anitával történt. 

Nagyon sok helyen olvashattuk már azt, hogy éld meg a pillanatot, szeresd magad, fogadd el magad, ne foglalkozz másokkal, tedd azt, amit szeretnél, tölts sok időt a szeretteiddel, szeress és fogadd el, ha szeretnek. Mindez nem olyan könnyű és minden akkor történik meg, amikor készen állunk rá. Törekedjünk készen állni. Anita könyve fantasztikus történet, mely segít a saját gondolatainkat rendezgetni, kicsit helyretesz néhány dolgot a fejünkben és rávilágít arra, amit amúgy is tudunk, hogy milyen nagy kincs az élet. 

Bea

"Én döntöm el, hagyom-e vagy sem, hogy belépjen az életembe mindaz, amit akarok."

*****

Akkor érzem a legerősebbnek magam, amikor hagyom, hogy az legyek, 
akinek az élet szánt engem - a gyógyulásom is akkor ment végbe, 
amikor felhagytam minden tudatos cselekvéssel, és hagytam, 
hogy az élet ereje vegye át a vezetést. 
Másképp fogalmazva, akkor vagyok az erőmnél, 
ha az élet oldalán és nem ellene munkálkodom.

*****

Nem emlékszem, hogy valaha is arra bátorítottak volna, 
hogy becsüljem és szeressem magam 
- és soha nem is fordult elő velem, hogy így tettem volna. 
Ezt önzésnek tartották volna. 
A halálközeli élmény azonban ráébresztett arra, hogy ez a gyógyulásom kulcsa.