Zizu, Anka és Báti kalandjai folytatódnak. A Banyavészből megismert gyerekeket látjuk viszont ebben a könyvben, akik az idő elteltével változnak, érdeklődési körük kitágul vagy éppen beszűkül, attól függ, milyen hatások érik őket ebben a nagyon változó korban. Ez válhat előnyükre, de akár hátrányukra is, egy új hobbi miatt barátságok mentek már veszendőbe, családi kapcsolatok romlottak meg. Persze akár a fordítottja is előfordulhat, de esetünkben nem ez a helyzet.
Ez a nagyon mai, mondhatnám azt is, nagyon menő könyv a jelen fiataljairól szól a jelen fiataljainak és én azt mondom, hogy a jelen fiataljai szüleinek is nagyon érdemes elolvasni, mert akár egy út is lehet elveszett gyermekeikhez.
Az elveszett nem teljesen szó szerint értendő, de közben mégis, mert elveszettnek gondolhatjuk órákig számítógépes játékok előtt ülő gyermekeinket, akik tőlünk csak korholást és meg nem értést kapnak, hogy miért kell már megint a gép előtt ülni, és miért nem látnak tovább a számítógépes játékoknál.
Ha meg jól belegondolunk, akkor igenis tovább látnak, mert meg kell felelniük az iskolában, egyrészt a tanároknak, másrészt a közösségnek, mindennap meg kell vívniuk a maguk harcát az elfogadásért, a beilleszkedésért és közben még tanulniuk is kell. Mondhatjuk, hogy mi annak idején kint játszottunk az udvaron és a valóságban voltunk együtt, beszélgettünk, nevetgéltünk, de az az igazság, hogy mi abban nőttünk fel, a mai fiatalok nem tehetnek róla, hogy ők viszont ebben a már-már virtuális világban nőnek fel.
Nekünk szülőknek a felelősségünk, hogy gyermekeink megtalálják az egyensúlyt a virtuális és a való világ között, megtanulják a különbséget is közöttük és értékeljék a valóságot, szeressenek benne élni, mi pedig helyén kezeljük a virtuális tér iránti érzéseiket.
Visszatérve a könyv történetére: a két lány azt veszi észre, hogy Báti megváltozott, folyton fáradt, alig jár el velük fotózni, mintha már nem lenne annyira fontos hármójuk barátsága mint régen. Egyik nap azonban olyan dolog történik, mint addig még sosem, Báti nem jelenik meg az iskolában. Ők pedig egyből arra gondolnak, hogy erről is Nyanya tehet, a játékkonzol, amit Báti apukája hozott a Távol-Keletről. Mióta Báti megkapta, teljesen kifordult önmagából, amikor azonban iskolába sem ment, a lányok úgy gondolják, hogy ezt nem hagyhatják annyiban.
Amikor azonban Bátiékhoz értek és megtalálták a fiút, rájöttek, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mint gondolták. A történet tulajdonképpen az online játékok erejéről és hatásáról szól, arról, hogy mennyire könnyen függővé válhatnak a mai fiatalok, de megkockáztatom, hogy a felnőttek is. Ebben a világban ugyanis könnyebb hősnek, erősnek, okosnak és szépnek lenni, tulajdonképpen az lehetsz, ami és aki csak szeretnél, azzá válhatsz, amilyenné a való világban nem tudsz.
Ettől lesz önbizalmad, könnyebben veszed a felmerülő akadályokat, csúcsra kerülhetsz, te lehetsz mindenki példaképe, vezére. Ha valami nem sikerül, akkor sincs nagy probléma, újrakezded és ismét rendben lehet minden. A lányok érdekes módját választották annak, hogyan segítsenek a barátjukon, velük barangolhatunk a játékvilágban és beláthatjuk, mennyire magával ragadó tud lenni ez a világ, és szó szerint is magával tudja ragadni azokat a fiatalokat, azokat az embereket, akik nem kapnak kellő mennyiséget az élő, valós világ szépségeiből és érzelmeiből.
Ebben a kötetben is találkozhatunk a már előzőben megszokott versidézetekkel, ami nagyszerű párhuzam a valóság és az online világ, a múlt és a jelen között. Az illusztráció játékossággal, humorral jól kapcsolódik a történethez, László Maya munkája.
A történet nagyon időszerű, igényes, vicces, izgalmas és szórakoztató, fantasztikus eszköz, amit gyermekeink kezébe nyomhatunk, segítve őket az egyensúly megtalálásában. Mert szülőként az a feladatunk, hogy tiszteljük és bátorítsuk őket a virtuális világhoz való szakértelmükben, ugyanakkor mi legyünk azok, akik megszabjuk a határokat és segítő eszközöket, beszélgetéseket, támogatást nyújtunk számukra.
Bea
"Minden, ami most kiemel az átlagból, az később is ki fog.
Az lesz a fő erősséged. Szóval fel a fejjel (...)"
*****
"Az iskola nem tart örökké. Utána bármi lehetsz. Érted? Bármi.
Rocksztár. Testszobrász. Bázisugró. Macskadivattervező.
Vagy egyszerűen az első ember, akinek eszébe jut valami őrültség,
ami megmenti az emberiséget a kipusztulástól."
*****
"Hiába tudták, hogy ez a háború igazából csak játék,
belülről nézve egyáltalán nem olyannak tűnt.
Véres, zajos, büdös kavarodás volt, ami tetőtől talpig elnyelte őket.
Hiába tudták, hogy a népük igazából nem nép, hanem csak pár pixel,
ők nem így érezték."
*****
"Ezt sose felejtsétek el! A sárkány akkor is sárkány, ha épp kutya."
A sorozat első részéről írt bejegyzésemet IDE KATTINTVA olvashatjátok el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése