Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Kezdjük egy kis statisztikával.

2019-es megjelenés, jelenleg 594 csillagozás, 93% a könyv tetszési indexe a molyon. 148 ember kedvencnek jelölte és a moly közösségén belül 91 ember olvassa, 618-an várólistára, 564-en kívánságlistára tették.  

Tehát, mint láthatjuk, nagy rajongás, érdeklődés és siker övezi ezt a könyvet. Ilyenkor mindig félve kezdek bele az olvasásba, sőt jóval kritikusabban is, mint átlagos esetben. Igyekeztem nem elolvasni az értékeléseket, de azért ezt teljesen nem lehet kikerülni, molyos figyeltjeim többsége is elismeréssel és rajongással írt róla.

Némi távolságtartással kezdtem bele az olvasásba, de már az elején elárulom, hogy engem teljesen magába szippantott a történet. A cselekmény, a szereplők, a gyönyörű környezet teljesen elvarázsoltak, és nem is akartam ellenállni ennek a varázslatnak. 

Kya 6 évesen egyedül marad Észak-Karolina lápvidékén, először édesanyja hagyja el a családot, majd sorban minden testvére elköltözik, végül az apja sem tér haza, akihez Kya minden rossz tulajdonsága és cselekedete ellenére is ragaszkodni kezd. 

Szívbemarkoló, ahogyan a magára hagyott 6 éves kislány megpróbál boldogulni, életben maradni, mind fizikailag, mind lelkileg túlélni azt, amit ennyi idősen egyedül szinte lehetetlen. Nem csak a magánnyal és a magára hagyatottságával kell megküzdenie, hanem a kitaszítottsággal, az előítéletekkel, az emberi csúfondárossággal. 

Keserű, magányos sorsát némileg ellensúlyozza a gyönyörű természet, az őt körbevevő világ, a láp, az ott élő állatok, élőlények. Kya mindent megismer töviről hegyire, az utolsó fűszál és minden madár a barátja, együtt él a természettel, tökéletesen el tud rejtőzni az emberek elől.

Néhány ember azért mégis segítségéül szegődik, és még a szerelem is rátalál a "madártollas" Tate személyében, aki megtanítja olvasni és segítségével kitárul a világ Kya szeme előtt. A szerző gyönyörű líraisággal mutatja be a természetet, szinte mi is részeseivé válunk a lápvilágnak, együtt lélegzünk a lápi lánnyal, együtt rejtőzködünk a tanfelügyelő elől, majd az éjszaka odajáró fiatalok elől, végül pedig a rendőrök elől. 

Nagyon érdekes kontraszt volt, ahogyan ezt a gyönyörű történetet megszakították a nyomozás fejezetei, ugyanis a cselekmény egy holttest megtalálásával kezdődik és miközben megismerjük Kya életét, tulajdonképpen a szemünk előtt érik nővé, részesei lehetünk a nyomozásnak, egy bírósági tárgyalásnak, egy szívet melengető, majd meglepő befejezésnek. 

Az elszántság, az erő fantasztikusan szép története ez a könyv, amiben a túlélés, az életben maradás a cél, melynek kísérői a remény, a szeretet, a kétségbeesés. Ugyanakkor egy himnusz a természethez, melynek Kya kezdetektől a része volt, a mocsár, a tenger, a sirályok, a kagylók mind segítették a lányt az életben maradásban és abban, hogy végül egy erős, csodálatos felnőtt nővé váljon. Egy olyan emberré, aki a természet, a lápvidék szakértőjévé válik, aki egy fantasztikus tehetséggel megáldott művész. 

Mesés, szívszorító, imádni való  olvasmány volt, mely biztos, hogy szerepelni fog 2020 legjobb olvasmányai listámon, ezt már most biztosan tudom, pedig még csak az év elején járunk. 

"- Jól figyeljetek, mert ez egy életre szóló tanulság. 

Igen, zátonyra futottunk, de mit tettünk mi, lányok? 
Viccet csináltunk belőle, nevettünk rajta. 

A lánytestvérek, a barátnők már csak ilyenek. 
Összetartanak, még a sárban is, a sárban főleg."

*****

"Én nem tudtam, hogy a szavak ennyi mindent jelentenek. 

Nem tudtam, hogy egy mondatba ennyi minden belefér."

*****

"Abban a másodpercben feltámadt a szél, sárga juharfalevelek ezrei szakadtak le 

az éltető ágról és szálltak át az égen. Az őszi levelek nem lehullanak, hanem repülnek. 

Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. 

Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak és ide-oda libbennek a széllel."