Christie Watson: Szólj a kedvesség nyelvén

Christie Watson Londonban él, ma már  főállású író, de hivatásos ápolónőként dolgozott húsz évig. Könyvében az ápolás lélektanáról, az ápolás gyakorlati oldaláról, elhivatottságról, felelősségről, családi életről mesél. Hétköznapokról és tragédiákról, a családról és hivatásról, betegekről és érzelmekről.

Napjainkban egyre kevesebb az ápolónő, az egészségügyben a fizetések egyáltalán nincsenek egyenes arányban a felelősséggel, a lelki és fizikai megterheléssel. Az, hogy sok ember utolsó óráiban az ápolóit látja és nem egy hozzátartozó mellett búcsúzik el az élettől, mind a beteg, mind az ápoló számára nagy lelki megterhelés. Sokkal nagyobb megbecsülést érdemelne ez a szakma, mind anyagilag, mind erkölcsileg, a nővéreknek is szükségük lenne támogatásra, hogy ne  roppanjanak bele a nap mint nap bekövetkező tragédiákba.

Christie elmeséli hogyan lett ápolónő, hol kezdte a szakmát, újszülöttektől, gyerekektől, tinédzsereken, felnőtteken át eljutott az idősekig, az ápolás sok területét végigjárta, tanúja volt születésnek és halálnak. Átélt tragédiákat, érték örömök, megmutatja a kórház működését, az ápolás sokszínűségét. Járunk baleseti- és sürgősségi osztályon, találkozunk betegekkel és hozzátartozókkal, orvosokkal és ápolókkal. Tanúi vagyunk reményeknek, csüggedésnek, fájdalomnak, szenvedésnek, elmúlásnak.

Ez a téma nagyon nehéz és szívszorító, Christie Watson nem vitte el a leírásokat érzelmi síkra, hanem tényszerűen próbálta leírni az eseményeket, megmutatni egy nővér életét. Elmondta, hogy milyen készségek szükségesek az egyes területeken lévő munkákhoz, beszélt a különböző ápolótípusokról, póbálta meghatározni, mi szükséges ahhoz, hogy valakiból ápoló, jó ápoló legyen.

Kedvesség, együttérzés, a betegek méltóságának megóvása, talán ezek a legfontosabb ápolói feladatok, Christie szerint a méltóság megőrzésének elősegítése a legnagyobb ajándék, amit egy ápoló a betegének adhat.

Embert próbáló szakma ez, mert nem minden történetnek van jó vége. Előfordul, hogy az ápoló és betege közel kerülnek egymáshoz az együtt töltött idő alatt, és talán még nagyobb jelentősége van ilyenkor a szeretetnek, egy tiszteletteljes odafigyelésnek, ilyenkor a bekövetkező haláleset az ápolót is megviseli.

Christie mesél a magánéletéről is kicsit, örökbefogadásról, szülésről, házasságról, válásról, szülei elvesztéséről. Az ápolás szépségeiről, nehézségeiről, kedvességről, szeretetről, életről és halálról.

Ez a könyv egy fantasztikus beszámoló az ápolói szakmáról, ami sokkal több, mint egy szakma, ami ha kedvességgel, együttérzéssel, tisztelettel, szeretettel és empátiával párosul, akkor egy csodálatos hivatás.

- Bea -

"Rokonszenv, együttérzés, könyörületesség: az ápolás története szerint 

ezek a tulajdonságok tesznek kiválóvá egy ápolót."

*****

"Természetesen nem mindegyik történetnek van jó vége. 

Mostanra már tapasztalt nővér vagyok. De olyan sok mindent kell még tanulnom, 

oly sok minden van, amit nem értek. Állandóan a halálon jár az eszem. 

Mindenhol körülvesz. Nem értem, hogy miért történnek szörnyűségek jó emberekkel."

*****

"A családon belüli erőszak a tizennyolc és negyvennégy év közötti nők vezető haláloka Európában: több nő hal meg miatta, 

mint autóbalesetben vagy rákban. 

Nővérként is számos esettel találkozom, 

akárcsak a munkahelyemen kívül, és három kolleganőm is érintett."

*****

"Az emberi lények képesek nagyon kedvesek lenni, de mérhetetlenül kegyetlenek is. 

Az ápolóknak empatikusnak kell lenniük, nem szabad ítélkezniük, 

és át kell tudniuk érezni más helyzetét."

*****

"... az ápolás nem annyira a feladatok elvégzéséről szól, mint inkább arról, 

hogy azzal, hogy odafigyelünk az apró részletekre, mennyivel kényelmesebbé tehetjük 

a beteg és családja életét. Megtiszteltetés, ha szemtanúi lehetünk az emberek életének legtörékenyebb, egyben legfontosabb és legszélsőségesebb pillanatainak, 

és képesnek kell lennünk arra,  hogy teljesen idegeneket is szeressünk. 

Az ápolás olyan, mint a költészet, ahol a szó szerinti értelmezés és az átvitt értelem  találkozik."

*****