A napokban jelent meg a Tili és Tiló című mesédről írt blogbejegyzésem. A mese nagyon különös, már-már abszurd, van egy nagyon egyedi hangulata, bája, ami még napokig a fejemben maradt. Elárulod, honnan jött a mese ötlete?
Az abszurditást kedvelem, és a szürrealizmust is. Ez a kettő nem véletlenül rokon egymással. A Tili és Tilóban is felfedezni szürreális vonásokat, de ha már itt tartunk, a legtöbb mese szürreális (gondoljunk a feledhetetlen magyar népmesékre!), amikben szintén van jó adag abszurd is. Ez a két elem nagyon fontos alkotóelem a mesékben. A harmadik a humor. A negyedik a mondanivaló, az üzenet, amiről a sztori szól, amit üzenni akar. Mert az üzenet is kikerülhetetlen egy jó mesében, a tartalom, és itt most nem a didaktikusságról beszélek, de gondolom, mindenki érti, mit szeretnék mondani.
Mivel költőként kezdtem a pályát – Tandori Dezső, aki 2018-ban hunyt el, és aki a mesterem volt, a verseim struktúrája, mondanivaló-centrikussága miatt azt jósolta nekem, hogy én hamarosan prózát fogok írni, ezt nem igazán hittem el neki, és kiderült, hogy mégis neki lett igaza – sokszor képek indítják el bennem a történeteket. Egy apró kis képdarab, egy képmag, amiből kinő a regény vagy a mese fája, kiterebélyesedik a fabula ezerleveles koronája, hogy aztán meghozza virágait, terméseit. De nem csak képekből indulok ki, hanem érzésekből is, hangulatokból (ez is alapvetően költői hozzáállás talán). A Tili és Tiló kiváltó képe egy medveháton lovagló kislány volt, aki egyszer csak megjelent a képzeletemben. Hogy hová tart, hogy mi lesz a sorsa, a múltja, még nem tudtam akkor. Hogy ez a kislány (Tili) egy havas tájon kezdi mesebeli útját, az évszakkal magyarázható, ugyanis tél volt a könyv írásának kezdetén. Emlékszem, ahogy átmentem a félig befagyott Kapos hídján… Mert Kaposváron kezdtem el írni, egy konyhaasztalon, a második feleségem családjának házában, akit akkoriban ismertem meg, és most ezzel kapcsolatosan elárulok egy újabb műhelytitkot is: általában az első lányomról (Zsófi) mintázom a mesekönyveim, vagy regényeim gyerekszereplőit, de Tili most Timi (a második feleségem) külső jegyeit kapta, ezért lett például göndör, sötét haja.
Amikor nekikezdtél már megvolt a fejedben az egész történet, vagy írás közben kanyarogtak ennyire a szálak, hogy sosem lehetett tudni, hogy mi következik a következő oldalon? Te már tudtad?
Általában kétféleképpen írok könyveket. Vagy megtervezem az egész történetet, az egész dramaturgiát, de oldalszámig lemenően, hogy ez a rész ennyi és ennyi oldal lesz. A Mesék az operából sorozatot például mindig így csinálom, de A betondzsungel könyve is így készült például. Vagy felbukkan a képzeletemben egy kép, egy hangulat, és írni kezdek. A Tili és Tiló a második kategóriába tartozott. Az viszont nem igaz, hogy ilyenkor az egész könyvet „bekötött szemmel” írnám, vagyis előbb-utóbb ne kezdeném el látni, hová fut ki a történet, mi lesz benne a csavar, a csattanó. Ez általában a könyv első harmadában, de legkésőbb a felénél ki szokott alakulni.
Zsófi lányodnak megmutatod megjelenés előtt a meséidet? Vagy akár ő a tesztközönséged? Kaptál már tőle kritikát?
Zsófi most lesz 12 éves, és jó hogy ezt kérdezted, mert a Tili és Tilót felolvastam neki, amikor még nem jelent meg nyomtatásban, és nagyon kedvelte. Kritikát az írásaimra nem kaptam még tőle, másra már biztosan, de mondjuk erre sem tudnék példát hozni, szóval nem jellemző. Viszont ő már (kis)kamasz lett, és kinőtt a mesékből, így az én meséimből is. Zsófi egyébként már két éve Amszterdamban él az anyukájával, de sokat videótelefonozunk, és a szünetekben itt van velünk, a nyári szünetben is végig. Egyébként jól érzi magát odakint, szereti az iskoláját, vannak barátnői. Meglepően gyorsan megtanult hollandul, és Zuglóra leginkább a balkáni gerle huhogása emlékezteti. Úgy látszik, ott nincs annyi, mint itt.
Ha Zsófi szóba kerül egy interjúban, mindig eszembe szokott jutni, amit kicsiként mondott egyszer, amikor azt mondtam neki, hogy most el kell mennem, mert fel kell olvasnom a néniknek meg a bácsiknak, mire ő meglepődve azt kérdezte, hogy „Miért, nem tudnak olvasni?!”
Johanna, a második lányom, most másfél éves, és imádja a könyveket. Az én mesekönyveimet is. Most például az ő ágyában van a Tili és Tiló. Persze még csak a szuper képeket nézegeti benne, nem a sztorimat élvezi, de ez is valami. Szoktam mondani, hogy nagy könyvtáram van, de soha nem forgattam még annyit a köteteit, mint most, amikor Johanna mindennap lepakolja őket, és nekem kell visszaraknom.
Fellépés Kása Tímeával, Acsai Roland feleségével, Abonyban az író gyermekkorának városában Fotó: Abony.hu, Székely Szilárd |
Mit tudhatunk rólad? Miről szólnak mostanában a napjaid?
Írásról, fordításról, gyereknevelésről, a feleségemről. Írtam egy színdarabot, amit a Gyulai Várszínház fog bemutatni, és Timi lesz benne a női főszereplő. Ezek a hónapok és az elkövetkezők most erről a darabról is elég hangsúlyosan szólnak. És hogy úgy általában mit kell tudnia annak mondjuk, aki most kezdene el ismerkedni a könyveimmel? Nagyjából a következőket: költő, műfordító, drámaíró vagyok. 1975-ben születem Cegléden és Abonyban nőttem fel. Az ELTE BTK-n diplomáztam, magyar szakon. 1996 óta publikálok, több mint húsz éve. Sok műfajú szerző vagyok. Műveimnek sajátja az erős képiség, a letisztultságra való törekvés, a természetszeretet, a humor, és a minimalizmus. Egyaránt otthon vagyok a felnőtt-, és a gyermekirodalomban. Műfordítói életművem is jelentős. Budapesten élek. Két lány apja vagyok. Feleségem Kása Tímea színésznő. Megkaptam a Zelk Zoltán-díjat, a Bárka-díjat, és a Radnóti-díjat is többek között.
Mi volt az első meghatározó olvasásélményed, gyermekkori kedvenc könyved?
Én az állatos könyveket szerettem, mert nagy állatbarát voltam kiskoromban. Vidéki gyerekkorom volt, természetközeli. Tehát az igazi kedvenceim az állattartási szakkönyvek voltak akkoriban, meg Schmidt Egon természetismertető könyvei, ő volt az első kedvenc íróm. De szerettem Fekete István könyveit, és Kiplingtől A dzsungel könyvét is. Különben érdekes, de Tandori Dezsőre is az állatszeretetem miatt találtam, és nagyon korán. Tízéves koromban anyukám megvette nekem a Madárnak születni kell című művét, mert állatos könyvnek gondolta, és hát az is volt, csak máshogy… Ezt a könyvet egyébként Tandori a feleségével, az idén elhunyt Tandori Ágnessel közösen jegyezte.
A költő arcképe kölyökkutya korából Fotó: Járdány Gyula |
Mióta írsz? Mindig is író-költő szerettél volna lenni?
Nagyon régóta. Verseket, történeteket, állatos könyveket írtam már az iskolában is. Először tollal, aztán a szüleim korán vettek nekem egy táskaírógépet, mert észrevették, milyen fontos ez nekem, és azon folytattam tovább. Az első író különben, aki látta a tízéveskori verseimet, Nagy Katalin ifjúsági írónő volt, aki a nagymamám barátnője volt, és eljött hozzánk látogatóba. Egy kis kerülő után azért jelentkeztem az ELTE magyar szakára, mert tudtam, hogy irodalommal szeretnék foglalkozni, engem az érdekel legjobban, az az életem. Szerencsére sok jó mesterem volt. Tandori Dezső, Zalán Tibor, Györe Balázs és még sorolhatnám.
Fordítóként is dolgozol. Alkotás a fordítás vagy inkább munka? Melyik volt a kedvenc fordításod? Melyik sikerült véleményed szerint a legjobban és melyiket élvezted a legjobban?
Munka is, alkotás is, ahogy az írás is az. Én szeretek dolgozni, mert azt dolgozom, amit szeretek. A mi családunkban a munkának ethosza van. Dolgozni kell. Vannak napi penzumok, amiket meg kell csinálni, punktum. A Percy Jackson-könyvek nagyon sikeresek lettek. Nagyon sok kötetes lett a sorozat, így sokáig végig kísérte az életemet. A kedvenc fordítói munkám talán a Ragadozó városok-sorozat, de szerettem például a Kürtő urat is, ami egy Tolkien-mese. Nagyon sokat fordítottam, nyolcvan körüli könyvet.
Hol és mikor szeretsz írni? Hallgatsz-e zenét írás közben?
Van egy nagyon jó dolgozószobám, de mindig is a kávéházban-írás volt a mániám, szóval imádok kávézóban írni, és ha tehetem, ott is írok, és ezzel már el is értünk a zenehallgatás kérdéséhez, mert hogy ne halljam körülöttem a beszélgetéseket, amik kizökkentenek, bedugok egy fülhallgatót, és mehet a zene. Szóval szinte mindig hallgatok zenét, itthon is. Sokféle zenét. Vannak kedvenceim, ismerem a trendeket. A kávéházakról mindig eszembe jut Györe Balázs, akivel nagyon sokat kávéházaztunk húsz-huszonöt évvel ezelőtt, és akitől ezek alatt az idők alatt sokat tanultam az irodalomról, az írásról. nem tudom, hogy manapság még kávéházazik-e, van-e törzshelye, ahová beül meginni egy kapucsínót, vagy már nincs.
Bárka-díj, Jókai Színház |
Szerinted boldogan vagy szomorúan lehet könnyebben alkotni?
A második és a harmadik kötetem alapvetően sötétebb hangoltságú, de 2005 tájékán ez megváltozott, és én is megváltoztam, és azóta egyértelműen azt válaszolnám, és azt is válaszolom erre a kérdésre, hogy: természetesen boldogan. Ez nem is kérdés. Mindent akkor tudsz legjobban csinálni. Ha nagyon szomorú vagyok, direkt nem írok.
Gyerekkönyveidben, az operamesékben is nagyon humoros mondatokat olvashatunk tőled, a szereplőidtől. Miközben a fotókon olyan komolynak tűnsz. Melyik jellemző rád inkább a magánéletben?
Vidám családból jöttem, ahol állandó volt a humorizálás, viccelődés, szóval ez akaratlanul is átragadt rám, és el kell mondanom, hogy a feleségemnek is remek a humorérzéke. A gyerekeknek is sokszor hülyéskedek, hogy megnevettessem őket, mert az nekik is jó, meg nekem is. De az embernek egyszer jobb a kedve, egyszer meg kevésbé jó, ez már csak ilyen.
A Mesék az operából sorozat nagyon fontos az életemben, az életművemben. Eddig a Csipkerózsika-balett meseátirata jelent meg tőlem, A Pillangókisasszony-operáé, és a Hunyadi László-operáé, de várhatók még újabbak. Nagyon élvezem az átírásokat, hogy a felnőtteknek szóló művekből olyanokat írjak, amik a gyerekeket is megszólítják, szórakoztatják. Ez egy kaland, egy kihívás, egy utazás. Hogy más legyen, mint az eredeti, mégis hasonlítson rá. Hogy mennyit tudok beleadni magamból úgy, hogy az alapműhöz is hű vagyok.
Mennyire vagy társasági ember? Egy társaságban csendes megfigyelőként vagy aktív társalgóként veszel részt inkább, vagy megtalálod az arany középutat?
Voltak időszakok, amikor nagyon szerettem a társaságot. Hogy egy sör mellett beszélgessek valakivel, de mióta gyerekem van, ez kikopott belőlem, és legszívesebben már a családommal vagyok. A szűkebb családommal (Timi, Zsófi, Johanna), vagy a tágabbal (édesanyámék, anyósomék, unokatestvéreim, unokatestvérekből egyébként viszonylag sok van szerencsére, mert édesapámék nyolcan voltak testvérek, ami már akkoriban is ritkaságnak számított).
Illetve mivel a gyerekkel sokat jártam és járok játszótérre, ott is szeretek szocializálódni, hasonszőrű szülőkkel beszélgetni. Én szeretek játszótérre járni. Megnyugtat, kikapcsol. Ott az emberek (itt most főleg a felnőttekre gondolok) valahogy mások, mint a város egyéb részein, valahogy mintha a jobb, szebb, kedvesebb, nyugodtabb arcukat mutatnák. Egyszer kéne írnom egy ódát a játszótérhez. Ma is voltam Johannával játszótéren egyébként, február elején. Szépen sütött a nap, jó volt.
Mit olvasol éppen most? Van-e kedvenc szerződ, kedvenc könyved?
Nem fogod elhinni, de most éppen A dzsungel könyvét olvasom, az új kiadást. Nagyon sok kedvenc szerzőm van. Magyarok közül is. Kortársak közül is. Az ő neveik felsorolásába most bele sem kezdek. Csak pár külföldi szerzőt említenék: Ted Hughes, Neil Gaiman, Terry Pratchett.
Két lányod van. Szigorú vagy inkább megengedő apuka vagy?
Egyértelműen megengedő.
Van-e hobbid? Mit csinálsz, amikor nem írsz?
Ezen már én is gondolkoztam, hogy mi a hobbija annak, akinek a munkája a hobbija, de talán a madárgondozás. Ugyanis van két papagájunk (gyerekkoromban nagyon sok madaram volt, sok papagájom is egy nagy röpdében, amit az édesapám készített). Élvezem csinálni, magokat önteni, vizet cserélni, vitaminokat adni.
Acsai Roland pályája legelején, 1976-ban |
Melyik mesehős bőrébe bújnál legszívesebben?
Minden ember mesehős. Saját megismételhetetlen meséjének a hőse.
Fontos számodra a természet védelme, az állatok szeretete. Van-e olyan állatfajta, amelyik valamiért közel áll hozzád? Milyen állat lennél szívesen? Miért?
Igen, én már akkor is természetverseket és természetvédő verseket írtam, amikor ez még nem volt divat. A madarak állnak legközelebb hozzám. Tandorival is ez kapcsolt össze, ez volt az egyik szál. Ő is nagyon szerette a madarakat, és sok kiesett, sérült madárfiókát megmentett. Hogy miért a madarak? Törékenység, szárnyalás, dal, színek, minimalizmus, tökéletesség. Hogy milyen állat lennék? Valószínűleg valamilyen madár.
Milyen számodra az álomélet? Mikor, mitől érzed boldognak magad?
Olyan, mint amilyet most élek. Ha azt csinálhatom, amit szeretek, és azokkal lehetek, akiket szeretek.
Acsai Roland könyvei, műfordításai: https://moly.hu/alkotok/acsai-roland
Acsai Roland felolvassa műveit: https://pim.hu/hu/pim-media/acsai-roland
Facebook: https://www.facebook.com/acsairolandszerzoioldal/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése