Bálint Erika: A nap csókja

Az 50 év férfiak és nők életében is kritikus lehet, mely megviseli az embert, hiszen sajnos úgy általában mindannyian félünk az idő múlásától, de úgy hiszem, talán a nők kerülnek nagyobb hátrányba az idő múlásával. 

Nemcsak a lelki tünetekkel kell megbirkózniuk, hanem testi tüneteik is nehezebbé teszik a napjaikat, és ha még a családi életükben, párkapcsolatukban is negatív változás következik be, akkor végképp maguk alá kerülnek, elveszíthetik önbizalmukat.

Így történt ez Bálint Erika hősnőjével, Lénával is,  aki 50 éves orvosfeleség, aki egy kihűlt, kiüresedett házasságban él, aki tisztában van azzal, hogy férje számára nem ő jelenti a szerelmet, a melegséget, a családot, és azt is tudja, hogy kapcsolatuk soha nem is volt az az igazi kapcsolat. Külső elvárások miatt alakult úgy az élete, ahogy, és neki megfelelt ez, hagyta magát sodorni az árral, az édesapjának való megfelelés kényszere mozgatta a tetteit, alakította az életét.

50 évesen kénytelen szembenézni önmagával, az addigi életével és bizony kemény dolog, amikor az ember rájön, hogy nem azt az életet éli, amit szeretne, nem az ő döntései alakították eddig életét, nem érzi azt a meleg, óvó szeretetet, amit egy társ adhat, a szerelmet talán soha nem is érezte, úgy gondolja, hogy csak egy díszlet, egy dekoráció a saját, vagy inkább a férje, a lánya, és az apja életében.

Lányával sem jó a kapcsolata, férjével is formális, és ezt a történet kezdetén ő is felismeri. Igazán  szántam Lénát, mert el tudom képzelni, hogy a kevésbé szerencsések, a kevésbé bátrak élete alakulhat így, lehet az egész életük egy olyan megalkuvás, amire ők maguk is csak későn döbbennek rá. Akkor, amikor már kétséges, hogy tudnak-e rajta változtatni. Hiszen ha addig nem tudtak, ha addig élték azt az üres, boldogtalan életet, akkor mitől tudnának most, középkorúan, kétségekkel telve.

Lénával tarthatunk vívódásaiban, drukkolhatunk neki, hogy merjen lépni, merjen kilépni addigi életéből és élje végre a magáét, keresse a saját boldogságát. Higgyen abban, hogy őt is lehet szeretni, és higgyen abban, hogy van ereje, tud változtatni és igenis érdemes a boldogságra.

Határozott, kemény nővére és nagyhangú, független barátnője is próbál segíteni döntéseiben, de életére, gondolataira és döntéseire hatással van rideg, látszólag érzelmek nélküli apja és rossz kapcsolata a lányával.

A történet többi szereplőjéről sem lehet azt mondani, hogy rossz emberek lennének, mert ha megismernénk az ő történeteiket is, akkor magyarázatot kapnánk, hogy miért volt olyan rideg Léna édesapja, miért érezte a lánya, hogy nem kapott tőle elég szeretetet, vagy, hogy miért viselkedett tinilány módjára Léna lánya az anyjával szemben, miért kereste orvos férje más nők társaságát és András miért és hogyan fogadta el Lénát úgy, ahogy van.

Nagyon fontos témákat foglalt  a történetbe a szerző, az életkori válságtól megkezdve az elromlott házasság és válás témáján át, a szülőknek való megfelelést, az idős szülő ápolása kérdését, a szerelem és a életkor, valamint a korkülönbség dilemmáját, a gyermekkel való kapcsolatot, de a legfontosabb mind közül az önmagunkkal való kapcsolat, önmagunk elfogadása, önmagunk szeretete. Az életünk céljának és értelmének megtalálása, hogy elfogadjuk és felismerjük azt, hogy 50 után nem feltétlenül rosszabb az élet, csak más perspektívákból kell szemlélnünk és még talán arra is rájöhetünk, hogy most élünk csak igazán.

A könyv szereplői akár mi magunk is lehetnénk, annyira mindennapi életben jelen lévő dolgokat fogalmazott meg, és éppen ezért teljesen átérezhető nehézségeket, fájdalmakat, szomorúságokat, de ott van benne a remény, hogy az élet bármikor újrakezdhető. Bármikor ránk mosolyoghat a nap.

- Bea -

"Amibe élünk,ebbű kő a legjobbat kihozni (...)"

*****

"Énednek ez a része tovább akar lépni, más életet akar. 

Talán arra is képes lenne,hogy összetörje azt a biztonságot jelentő üvegbúrát, amiben eddig éltél.

Szabad ezt hagyni?"

*****

"Egyszer minden múlt idejűvé válik. Az öröm és a bánat is. "

*****

"(...) ha soha nem lennétek szomorúak, nem tudnátok, mikor vagytok boldogok (...)"