Acsai Roland nagyon sokoldalú szerző. Legelőször A betondzsungel könyve című ifjúsági regényt olvastam tőle, majd a Szellemkócsagok című verseskötet következett, ezután pedig két operamese fantasztikus feldolgozását, a Pillangókisasszonyt és a Hunyadi Lászlót. A címekre kattintva elolvashatjátok ezekről a könyvekről írt értékeléseimet.
Mindegyik más, de abban mégis hasonlítanak, hogy szépségesek, tele érzésekkel, érzelmekkel. A természet tisztelete és szeretete átitatja az összes művet, legyen az mese vagy vers.
A Tili és Tiló egy nagyon különös hangulatú történet, először nem is nagyon tudtam hova tenni, miközben olvastam. Furcsa tájakon járunk, különös, sőt meghökkentő dolgok történnek, az események folyamatosan váltják egymást. Akaratlanul is megpróbáltam valami kapaszkodót keresve egy másik könyvhöz vagy történethez hasonlítani, de igazából nem tudtam. Mert nagyon sajátos hangulata van ennek a történetnek. Ezért inkább csak olvastam, sodródtam az eseményekkel és rájöttem, hogy nem is kell hasonlítania semmihez.
A szokatlan, néha már-már Alice Csodaországban-szerű fordulatok végül összeértek egy pontban és egy kerek egész történetet kaptam. Közben elgondolkodtam azon, hogy talán csak a mi felnőtt agyunk tart az ismeretlentől, és ezért próbál meg mindent valami ismerőshöz hasonlítani, ám a gyermeki elme sokkal inkább kalandnak fogja fel azt, és nem áll le gondolkodni a történet képtelenségén, hanem hagyja, hogy az események továbbvigyék. Mert azok bizony vannak ebben a mesében, azt is nehéz benne megjósolni, hogy mi történhet a következő oldalon, nemhogy a legvégén.
A mesében szereplő állatok nagyon aranyosak, kitűnő társai a főhősöknek és nagyszerű humorforrásai a történetnek. Tili egy lány, aki a nevét Szimortól, a szürke kisegértől kapta, amikor a fagyos hómezőn találkoztak. Tili egy medve hátán utazott, találkozásuk után a zsebébe tette Szimort, aki így csatlakozott a pároshoz, és most már közösen keresték tovább annak a tojásnak a gazdáját, ami Tili táskájában lapult.
Fantasztikus kalandokba kerülünk e különös társasággal, amiben van mézet adó benzinkút, mérgezett csoki, álnok benzinkutas, herceg, aki hóparipáján mégsem megy el a tervezett célig, hableány helyett habfiú, Tiló, aki nem varázsló, de mégis tud varázsolni, fejjel lefelé járó törpe, a fejjel lefelé álló erdejében, cirkusz és jósnő, és macskák és sárkány, Lomváros és sivatag. A humor ennek a mesének is fontos eleme, mint azt már megszokhattuk a szerzőtől.
Ami még nagyon tetszett, az a történet nyelvezete, amely bár egyszerű volt, de azért belecsempészte az író a szépirodalmi stílust és hangulatot. Ez egyrészt nagyon szép volt, másrészt hasznos is, mivel felkészítheti a gyerekeket a kicsit komolyabb hangú könyvekre és megtaníthatja őket értékelni a szavakban rejlő szépséget.
A történet befejeztével a szereplők versben is életre kelnek, kedves és hangulatos lezárása ez ennek az igazán szárnyaló, fantáziát megmozgató mesének. Az illusztrációk jól tükrözik és kísérik a történet különösségét, abszurditását.
Ajánlom jó szívvel ezt a mesét, javaslom, hogy hívjuk hozzá elő gyermeki énünket, hagyjuk, hogy a mese szárnyaljon a fantáziánk hullámain, adjuk át magunkat a mese által keltett érzelmeknek és utazzunk egy fantasztikusat a történet hőseivel.
- Bea -
"Tudod, én életemben egyszer voltam szerelmes! Na jó, kétszer.
De az első ballépés volt: egy számítógépes egér, gyorsan ráuntam, túl kocka volt hozzám."
*****
*****
"Az utóbbi években kezdett egyre feledékenyebb lenni, pedig mindig azt hajtogatta,
hogy a száz az új harminc."
*****
*****
"- Tudtad, hogy az egereknek is melegségre van szükségük?
-nézett a kislányra Szimor, és szemében vágyakozó fény csillant.
- Na, gyere! - vette a tenyerébe Tili. - Tudom, mit szeretnél - mondta,
és az egeret mosolyogva a kabátzsebébe tette."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése