Szerelmes regény? Krimi? Thriller? Nehéz kategorizálni a könyvet, és talán inkább az a helyes, ha azt mondom, hogy mindhárom együtt. Egy jól kitalált és megalkotott pszichothriller, szerelmi szállal. Az biztos, hogy nem mindennapi, érdekes, szórakoztató, és a krimibe illő csavar is megvan a történet végén, sőt többszörös meglepetésről is beszélhetünk.
Steinbach Annamária egy olyan regénysorozatot tervez, amely 3 nővér történetét meséli el, ami a kezdet alapján ígéretes történetnek tűnik és igazán izgalmas kérdés az is, hogy ki a fiú. Kíváncsian várom a sorozat további részeit.
Ez a kötet Emmáról szól, ő a Piros a történetben, ami jelképezheti a piros kabátját, az érzelmeket, a szerelmet, a félelmet, a veszélyt, és ezeket mind meg is találjuk Emma életében.
A történet elején Emma a kollégáival Budapestről Hannoverbe utazik, ahol egy konferencián vesz részt a tolmácsiroda tagjaként. Daniel Abbot a rendezvény főszervezője első pillantásra szürke kisegérnek látja a lányt, de mégis megmagyarázhatatlan módon vonzalmat érez iránta.
Emma egy önbizalomhiánnyal küzdő, csendes lány, aki legszívesebben láthatatlanná válna, aki soha nem akarna senkinek gondot okozni, nem akar tudomást venni a szívében éledező érzelmekről, annál is inkább, mert Budapesten újdonsült vőlegénye várja, bár kapcsolatuk korántsem idilli és mintaszerű.
Daniel sikeres építész, akinek talpraesettségére jelenlegi főnökasszonya figyelt fel, és annyira tehetségesnek találta a férfit, hogy lassan a saját feladatai nagy részét átadta neki, szinte a jobbkeze lett. A jól menő, magabiztos, kissé lekezelő külső alatt azonban egy teljesen más belső lakozik, egy sérült, megbántott és bizonytalan férfi.
Emma és Daniel kénytelen közelebbi ismeretséget kötni egymással, amikor közös keresésére indulnak a vakok és látássérültek részére rendezett konferenciáról eltűnt professzornak. Megmagyarázhatatlan érzések és gondolatok ébrednek bennük, tetteiket ők maguk sem értik igazán.
A konferencia után mindenki megy a dolgára, Emma hazatér Budapestre, Daniel visszautazik Berlinbe. Emma igyekszik nem gondolni a férfira, rendeznie kell a saját életét, és egy régi traumából eredően egyszer csak úgy érzi, hogy figyelik és követik, állandó pánik és félelem lengi körül a napjait.
Attila informatikus, minden hétfőn az apjával sétál egy darabig a munkahelyére, próbálja orvos apja elől eltitkolni, hogy nem szedi mentális problémáira a gyógyszereit, mert nem szereti azt, amit tesznek vele. Magába zárkózó, bizonytalan fiatalember, akinek azért tetszenek a lányok és a képzeletében megismerkedik és beszélget velük. Így kerül a figyelmébe Emma.
A történet ennek a három embernek a váltakozó szemszögéből tárul elénk, amely tökéletesen felkorbácsolja az izgalmakat, először teljesen egyértelmű, hogy ki követheti Emmát, majd néhány oldallal később jön a bizonytalanság, a kétely, és legalább két másik gyanúsított. Miközben mi fejben nyomozunk, egyre inkább megismerjük ezt a három embert és követjük a nyugtalanító eseményeket. Megismerjük ismerőseiket, családtagjaikat, barátaikat, részt veszünk csoportterápián, értetlenkedünk és érteni vélünk.
Feszült, nyugtalanító és elgondolkodtató Steinbach Annamária története, melyet ajánlok a pszichológia, a thrillerek kedvelőinek. Finom stílus, erős érzelmek és sérült emberek a könyv fő alkotórészei. Csak annyira van függő vége, ami egy sorozathoz szükséges, de nem maradunk megoldatlan kérdések nélkül, és nagyon érdekel, merre alakul a történet, melyik szín lesz a következő történet főszereplője.
"Amikor valaki azt látja, hogy erős vagy, nem tud mást tenni, mint vigyáz veled."
*****
"Beszélni a legmélyebb fájdalmunkról, hatalmas lépés,
lerántani a leplet a gondosan takargatott félelmeinkről, még nagyobb."
*****
"... néha a bennakadt dolgok egészen el tudnak törpülni, ha szabadjára engedjük őket."
A műfajt nem mondanám, hogy kifejezetten kedvelem, de könyvben és filmen is találkoztam már olyannal, ami magával sodort! Talán ez is ebbe a kategóriába tartozhat, az értékelésed alapján.....Azért, még hagyok egy kis időt!:))
VálaszTörlésNekem sem a kedvenc stílusom, de határozottan van a könyv történetében valami, ami végig fenntartja bennünk a szorongást, a feszültséget. Nem mondom, hogy egy-két dolgot nem kifogásoltam, de határozottan jó olvasmány volt. :)
Törlés