Ez a legkarácsonyibb történet, amit az utóbbi években olvastam. De még azt is megkockáztatom, hogy amit valaha olvastam. Gyönyörűszép, szomorú, tele van szeretettel, reménységgel, csodával és emlékezéssel.
Tulajdonképpen egy adventi naptárat kapunk ebben a könyvben, minden napra egy újabb fejezettel, mellyel napról napra közelebb jutunk karácsonyhoz, mint ahogyan a könyv főhőse, a 10 éves Noel is, akiről a történetek szólnak.
Noelnek karácsonykor van a szülinapja is, így duplán ünnepelhet. Azaz ünnepelhetne, ha a családjában nem uralkodna valami mélységes szomorúság, a napok nem lennének szürkék, egyhangúak, ha a szülei nem viselkednének úgy, mint akikből minden érzelem, minden szeretet kihalt volna, és nem érdekli őket semmi, és ha a mindig dacos, harcos kishúga nem lenne csendes és engedelmes, ha nem érezné azt, mintha mindenkit kicseréltek volna.
Már semmi sem olyan, mint régen. Noel ugyanis nyáron elvesztette a nővérét, Junót. Azóta mintha megállt volna az élet a házukban, mintha a szüleiknek csak a másolatuk élne velük, akik csak külsőre a szüleik, de a belsejük eltűnt.
Noel és Auguszta magára maradtan próbál megbirkózni nővérük elvesztésével, Noel napjai szomorúak, hiányzik neki Junó, hiányzik a szülei szeretete és hiányoznak ők is. A régi szülők, akikkel lehetett nevetni, akiket érdekeltek a gyerekeik és gondoskodtak róluk. És legfőképpen, akik karácsonykor csodaszép karácsonyfát állítottak, sok mókával és boldogsággal várták és ünnepelték gyermekeikkel a karácsonyt.
Noelnek rá kell jönnie, hogy idén nemhogy karácsonyfát nem terveznek a szülei, de még az adventi gyertyákat sem gyújtották meg. Egyik nap megismerkedik Hedviggel, a 10 éves kislánnyal, ami egyszerre teszi boldoggá és szomorítja el. Hedvigék háza ugyanis csodaszépen fel van már díszítve, mindenhol ragyog és ünnepi öltözékben várja a karácsonyt.
Minden nappal és minden történettel közelebb kerül az ünnephez, és egyszerre nagyon szomorú és nagyon szép a Hónővér története. Hedvig barátsága enyhít kicsit Noel fájdalmán és a lány biztatására olykor már reménykedik, hogy hátha mégis lesz náluk karácsony.
Ebben a történetben benne van a csoda, a karácsony csodája és a szeretet csodája, egy olyan könyv ez, amely minden évben elolvasandó karácsonyi hagyománnyá válhat. Megérint, megríkat, átérezzük vele az örömteli várakozást, vagy inkább vágyakozást a karácsony után, egy elvesztett családtag fájó hiányát, a megmaradt családtagok szenvedését, és ahogy haladunk előre nap, mint nap, drukkolunk Noelnek és a szüleinek, hogy gondoljanak Junóra és legyen karácsony. Legyen a másik két gyerekért, saját magukért.
Hogy arra emlékezzenek, ami szép volt, ami jó volt, merjenek emlékezni és merjék szeretni egymást. Ez egy gyászfeldolgozó könyv is, ami kissé furcsa lehet egy karácsonyi könyv formájában, de ilyenkor talán még erősebben vannak jelen elvesztett szeretteink, eszünkbe jutnak a velük töltött karácsonyok, a szép pillanatok.
A karácsonyfával együtt ilyenkor a lelkünk is díszbe öltözik, és rájövünk, hogy emlékeket, embereket felidézni jó dolog. Gyönyörű mese ez, amely sok fontos témát érint, gyerekek számára egy nagyon szép mese, felnőtteknek pedig sok gondolkodni- és emlékeznivalót ad.
Az illusztráció pedig nagyon méltó a könyvhöz, egyszerűen meseszép, hol beköltöznél a lapjai közé, hol pedig minél távolabb lennél tőle, nehogy beszippantson a benne lévő szomorúság és bánat. A rajzok nagyon jól érzékeltetik az összes hangulatot, amit a könyvben találunk, a karácsony varázsát és az elvesztés fájdalmát.
Ha még nincs ötleted karácsonyra, ez egy nagyon-nagyon jó választás. Gyereknek és felnőttnek. Bárkinek.
- Bea -
"A karácsonyhoz ugyanis az illatok is hozzátartoztak.
Nálunk karácsonykor összekeveredik a fa tűleveleinek, a karácsonyi füstölőnek,
a mézeskalácsnak, a narancsnak, a fahéjnak és a kakaónak az illata,
számomra ennél finomabb nem létezik."
*****
"Csak álltam ott a konyhában, egyedül, az adventi gyertyatartó négy gyertyája mellett.
Szomorú látványt nyújtottak, úgy láttam, mintha magányosak lennének.
És a színük sem volt megfelelő. Sietve elfújtam a három égő gyertyát.
A kékes és taszító füst ott maradt a levegőben.
Idióta gyertyák, gondoltam magamban. Idióta advent."
*****
"De valójában milyen a karácsonyi hangulat?
Nem furcsa, hogy bár az ember pontosan tudja, mit jelent a karácsonyi hangulat,
mégis nehéz leírni az érzést? A karácsonyi hangulat valami puha, plüsshöz hasonlító érzés,
amitől bizseregnek a lábujjaink és egy kicsit szaporábban ver a szívünk,
de nem annyira gyorsan, hogy kellemetlen legyen.
A karácsonyi hangulat olyan érzés, amitől az embernek kedve támad kitárnia a két karját
és magához ölelni valakit. A karácsonyi hangulat dalra fakaszt, mosolyra késztet,
és gombócot ültet a torkunkba. Mindezt egyszerre.
Ha a karácsonyi hangulatnak színe is lenne, meleg sárga lenne, noha a karácsony maga piros.
A karácsonyi hangulat ugyanis a bensőnkben világít, mint valami fáklya."
Ezt elolvasom!!!
VálaszTörlés