Játszik a család: Mátyás

Bence

Ez a társasjáték egyből felkeltette a figyelmem amikor először megláttam, mégpedig több okból is.  Egyrészt, mert nem minden nap találkozik az ember olyan társassal, ami magyar történelmi témát dolgoz fel, és kíváncsi voltam, hogy mégis milyen módon teszi ezt. 

Másrészt pedig, ami nyilvánvaló, ez a játék nagyon szép. De tényleg, a kártyák, a játékostáblákon lévő karakterek és persze maga a tábla egytől-egyig nagyon szépen ki vannak dolgozva, kiválóan szolgálják a játék témája által megteremtődő hangulatot. A tábla szélén található illusztrációk különösen tetszenek, mert bár a játék szempontjából semmi funkciójuk nincs, de mégis sokat hozzátesz a hangulathoz ez a plusz adalék. 

A játékot tizenkét körön át játsszuk és az a feladatunk, hogy ez alatt az idő alatt megteremtsük Mátyás megkoronázásának feltételeit, vagyis települést kell építenünk játékosonként 15 vármegyébe, vissza kell vásárolnunk a koronát, legalább négy várat kell építenünk és meg kell tisztítanunk az országot az ellenséges csapatoktól illetve a járványoktól. 

Négyféle karakter közül választhatunk, ezek a nádor, a kapitány, a gyógyító és az érsek. Mindegyiküknek más különleges képessége van, amelyek fontosak a győzelemhez.

A játékot két faluval és három jobbágytelekkel kezdjük, ezekből minden körünk végén terményeket takaríthatunk be. Ha bányák mellé építünk településeket, akkor aranyat is kaphatunk.

A játékos a körében először egy eseménykártyát húz, ezeken különböző kisebb-nagyobb történések szerepelnek, legtöbbjük bizony negatív, amik miatt elveszíthetjük a nehezen megszerzett aranyainkat, vagy a terményeinket, esetleg támadás érhet minket, vagy járványok terjedhetnek a földjeinken általuk. Előfordulnak azért pozitív események is, amik plusz terményhez, vagy várakhoz és egyéb javakhoz juttathatnak minket hozzá. A kártyahúzás után a játékosok közösen eldönthetik, miként reagálnak a felmerülő eseményre. 

Ezután következik a betakarítás fázisa, amikor megkapjuk a falvaink, váraink és jobbágytelkeink által termelt terményeket. Érdemes tehát minél több települést építenünk. Ezt a fejlesztési fázisban tehetjük meg, vagyis amikor az összes játékos egyetért , hogy eljött az idő az építésre, akkor a nádor karakterével lévő játékos elrendelheti az ország nagyarányú fejlesztését, ilyenkor a terményeinkért s aranyunkért cserébe tudunk új településeket létrehozni, illetve a már meglévőket fejleszteni. 

A többi karakternek is megvannak a maguk képességei, az érsekkel elháríthatjuk a nagyon  kedvezőtlen eseményeket, a gyógyítóval a megfertőződött településeinken segíthetünk, a kapitánnyal pedig az ellenséges csapatoktól tisztíthatjuk meg a vármegyéinket. E két utóbbi karakter egy kicsit emlékeztet a Pandemic nevű társasjátékra. 

A játékosok időről-időre befizethetnek pénzt a kincstárba is, ez azért fontos, mert ebből a pénzből vásároljuk vissza a koronát. Ha ez sikerül, valamint a fentebb felsorolt követelményeknek is meg tudunk felelni a játék tizenkét köre alatt, akkor nyertünk.

Azért fontos megjegyezni, hogy elég nagy a szerencse szerepe a játékban, már ami az eseménykártyákat illeti. Egyszerűen nem lehet mindegyikre felkészülni, sokszor egymás után érik a csapások a játékosokat. De mivel itt nem egymás ellen, hanem közösen együttműködve kell megoldanunk a felmerülő problémákat, ez nem olyan nagy gond.

A játékban tulajdonképpen a legfőbb döntéseinket ezekben az estekben, illetve a fejlesztések megkezdésekor hozzuk meg. Tehát ez egy olyan játék, amelyben fontos a jó időzítés.

Egyetlen gondom a játékkal a szabályzat volt, amely lehetne egy kicsit egyértelműbb, esetleg példákkal is alátámaszthatna egyes részeket, mert egyébként ez egy egyszerű, könnyen megérthető játék, de volt egy-két részlet, ami csak a játék megkezdése után állt össze.

Összességében véve ez egy nagyon szórakoztató játék, különösen jól átjött az együttműködős hangulat. Amikor próbáltuk kitalálni, mit hogyan csináljunk, mikor, hova építsünk mit fizessünk ki, hogy mindenre maradjon aranyunk, tényleg olyan volt, mintha valami középkori tanácskozáson vennénk részt. Számomra ez az, ami ennek a játéknak sajátos hangulatot adott.

Bea

Bence ismét remek munkát végzett a játék leírásával, csak megerősíteni tudom, hogy ez egy nagyon szép illusztrációjú, igazán szórakoztató játék. Elárulom, első alkalommal félreértelmeztük a szabály egy részletét, és úgy játszottuk végig a játékot. Ennek is megvolt a maga varázsa, mert helyenként komikus helyzetek adódtak, és mi, játékoskarakterek tele voltunk pénzzel, így a játék viszonylag hamar is véget ért. 

Ezen már akkor és utána néhány napig elgondolkodtunk, és mégegyszer átolvasva a játékszabályzatot, rájöttünk, miből adódott a félreértes. Ekkor végigjátszottuk ismét, immár teljesen szabályosan, és azt mondhatom, hogy ez egy szórakoztató, jó hangulatú játék volt, ami nem nélkülözte az izgalmakat sem.