Ennek a könyvnek sikerült meglepnie, mert sokkal jobb volt, mint vártam. Vagy sokkal több volt, nem is tudom, melyik a helyes kifejezés. Az alapsztori és a történet kezdete, hogy 5 gimnazista diák egy délután büntetését tölti egy osztályteremben, ahol egy tanár is jelen van.
Egy hirtelen haláleset sokkolja a jelenlévőket, a diákok közül kerül ki az áldozat. Elárulhatom, hogy Simon az, a gimi pletykarovatának a szerkesztője. Azért árulhatom el, mert a könyv fülszövegében is benne van, és a történet elején történik meg, tulajdonképpen ez az egész történet alapja.
Belecsöppenünk egy gimnázium életébe, de leginkább néhány diák életébe, és a gondolataikon keresztül ismerjük meg az iskola korábbi és további életét, a diákok egymáshoz való viszonyát, láthatjuk barátságok és szerelmek kialakulását ezekben a feszültségekkel teli napokban, amikor egyik napról a másikra válnak gyanúsítottakká, válik bizonytalanná a kapcsolatuk, az iskolai helyzetük, válnak fekete bárányokká a haláleset miatt büntetésben lévő életben maradt diákok.
Bronwyn, a jómódú családban élő eminens diáklány, Cooper a gimnázium baseball sztárja, Addy, az egyéniségét és önállóságát vesztett lány és Nate, az iskola jóképű rosszfiúja. A hétköznapokon, átlagos napokon talán sosem került volna egymás közelébe ez a négy ember, de a különleges haláleset csapatot kovácsol belőlük.
Lassan kiderül, hogy mindenkinek van titka, mindenki az elhunyt Simon látókörébe került már legalább egyszer, a fiú kiderített róluk olyan információkat, amit szerettek volna eltitkolni a világ elől.
Egyáltalán nem zavart olvasás közben, hogy már több, mint kétszer annyi idős is vagyok, mint a könyv főhősei, tehát elmondhatom, hogy olyan young adult könyv volt, amelynek sikerült átlépnie a generációs különbségeket, illetve nem foglalkoznia vele, így egy minden korosztály számára élvezetes, izgalmas és olvasmányos thrillert sikerült írnia a szerzőnek.
Tetszett, hogy a szereplők éppen csak annyira hozták a korosztálybeli karakterek jellemzőit, mint amennyire szükséges volt, nem nyávogó, üresfejű tinikként ismerjük meg őket, hanem felelősen gondolkodó és viselkedő szerepet kaptak.
Szerettem, hogy a nyomozás, és a rejtély megoldása közben megtudhattam a titkaikat és elgondolkodtam, hogy voltak-e olyan nagyságúak, amitől tartaniuk kellett, jó-e, ha kiderül, vagy sem. Nagyon pozitív volt, hogy a történet, a szereplők élete ment közben előre, mindenki változott, fejlődött, amit a bekövetkezett bűntény valószínűleg meggyorsított.
A történet vége? Szerintem a legjobb volt, ami csak lehetett.
Letehetetlen kategória volt nálam a könyv, egyrészt magától értetődő, hogy szerettem volna tudni, hogy ki ölte meg Simont, másrészt annyira jó volt a kerettörténet, az érintett diákok és családjaik története igazán érdekeltek, hogy egyszerűen el akartam olvasni minél hamarabb.
- Bea -
"Mr. Avery odalép Addy padjához, és rábök egy vonalas írótömb sarkára, a
mely mindenki előtt megtalálható.
- Fedezzék fel a tollal írás varázslatát! Egy rég letűnt művészeti ág."
*****
"Ha egy olyan embert ölsz meg, akit sokan akarnak holtan látni,
viszonylag könnyen megúszhatod a büntetést."
*****
"A dolgok először rosszra fordulnak, mielőtt megjavulnak.
Annyi biztos, hogy most minden szörnyűnek tűnik, de innen már csak felfelé lehet menni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése