Játszik a család: Underground Panic

Bence

Ez megint egy jópofa játék az egész családnak. A történet szerint ürgék vagyunk, akiknek elárasztották a földalatti üregrendszerüket. A feladatunk természetesen az, hogy kijuttassuk az összes ürgét úgy, hogy közben azért az elraktározott készleteinket is megpróbáljuk megmenteni.

A játék egyik érdekessége, hogy itt nem egyetlen adott bábut irányítanak a játékosok, hanem bármelyikkel léphetnek. A célunk tulajdonképpen nem is a minél előbbi kijutás az üregekből, hanem a menekülés közbeni gyűjtögetés, ezek ugyanis pontot érnek.

A játékosok kezdéskor hét kártyát kapnak, ezek négyféle színűek lehetnek, illetve különböző dolgokat, makkot, diót, bogyókat ábrázolnak. Ezeknek a segítségével juthatunk tovább a következő szinteken lévő üregekbe. Minden egyes lejáratnak megvan a maga költsége, (mindegyiknek más), amit ki kell fizetnünk, ha tovább akarunk lépni a következő üregbe. Itt újabb kártyákat, illetve bónuszokat is kaphatunk.

Ebből már látható, hogy jól meg kell terveznünk a lépésünket, nem csak azt kell eldöntenünk, hogy milyen kártyákat áldozunk fel, hanem azt is figyelembe kell vennünk, hogy miket kapunk a következő üregnél.

Egyes kártyák pontokat érnek, a játékosok ezekről eldönthetik, hogy egy külön pakliba rakva ,,pofazacskójukba teszik azokat" (ezek a játék végén is pontot érnek), vagy pedig inkább a kezükben tartva a továbbhaladáshoz használják fel.

A víz minden kör végén egyre tovább halad, a hátramaradt ürgék továbbsodródnak a következő szintekre. Ha ez történik a játékosok sérüléskártyákat kapnak, amik a játék végén mínuszpontokat érnek.

Amikor a játékosok, kijutnak a felszínre bónuszkártyákat kapnak, amik szintén pontokat érhetnek. Ha minden ürge kijutott, vagy kisodródott, akkor véget ér a játék és jöhet a pontozás, ami eldönti, hogy ki a győztes.

Ez egy olyan társas, ami nagyszerű szórakozás lehet a gyerekeknek, de a felnőtteknek is bőven van benne kihívás. Sőt, egy kicsit nehezebb is, mint elsőre gondoltam. Bár a játékmenet alapvetően egyszerű és könnyen felfogható, van egy két apróság, ami felett el lehet siklani, mi egy-két dolgot el is felejtettünk az első körökben, ezért érdemes rászánni az időt, hogy alaposan felfogjuk a szabályokat. Ha azonban már minden megy olajozottan, akkor nagyon kényelmesen, pörgősen le lehet játszani egy partit.

A játék maga amúgy tele van érdekes ötletekkel, a játékosok bár versenyeznek egymással, de ugyanakkor senkinek sem érdeke, hogy bármelyik ürge lemaradjon, hiszen akkor mínuszpontokat kapnak, így azért egy kicsit együtt is kell működniük.

Az is nagyon jó, hogy fokozatosan nehezedik a játék, először csak a kártyák színe számít a továbbjutásnál, majd később már a rajtuk lévő szimbólumok is.

Nincs benne nagy rivalizálás, a játékosok nem tesznek keresztbe egymásnak, így ez egy kifejezetten családi hangulatú játék.

Bea

Szeretem a gyűjtögetős, nyugis játékokat, amelyben nem kell játékostársaimat, jelen esetben családtagjaimat lépre csalni, nem kell senkivel gonoszkodnom, kicseleznem, hanem közösen, nagy egyetértésben, összefogva haladhatunk a cél felé.

Azért is szeretem ezeket a nyugis játékokat, mert nagyon jókat nevetünk közben, meg tudunk beszélni érdekes dolgokat, nem cél a gyorsaság, míg mi beszélgetünk, a soron következő játékos nyugodtan gondolkodhat.

Ehhez a játékhoz különösen passzolt az a tevékenység, amit egyébként a közös családi játékok közben szoktunk művelni, azaz rágcsálunk mindenféle magvakat és egyéb ropogtatnivalókat. Apa kezdi, aztán sorban a fiúk is elővesznek valami rágcsát, és már azt vesszük csak észre, hogy Apát szinte a hűtőből kell visszahívni, jelen esetben az ürgelyukakba, mert már a harmadik féle sajtot szedi elő. Miután mindenki kirágcsálta magát, ismét nyugodt ütemben folytatódik a játék. Számomra a játék fénypontja a pontszámlálás, mert mindig akkor derül ki, hogy ki, hogy taktikázott és mennyire volt mellette a szerencse.

Tetszett a játék, annak ellenére, hogy még második alkalommal is kérdezgettem Bencét, hogy melyik kártya mit jelent, de néhány játék után már ez sem okoz majd gondot, még az olyan könnyen felejtőknek sem, mint én vagyok. :D

Szórakoztató, félig-meddig kooperatív, családi társasjáték, melybe nyugodtan bevonhatjuk a család bármely tagját,  és miközben gondolkodásra sarkall, teljesen meg is nyugtat, a játék végére boldogan fogjuk számolgatni és leltározgatni az összegyűjtögetett motyóinkat. :))

A játékot megvásárolhatjátok IDE KATTINTVA.