Közeleg a Télapó, a karácsony, ebben a bejegyzésben az egészen kicsi gyerekektől kezdve az ovisokon, kisiskolásokon át a kicsit nagyobb gyerekekig mutatok néhány könyvet, melyeket egytől-egyig jó szívvel ajánlok akár a Télapó puttonyába, akár a karácsonyfa alá.
"Kisnyuszi egész nap játszott, és már nagyon maszatos. Gyere, fürdesd meg, hogy a bundája újra szép tiszta legyen!" - így szól ennek a kis könyvecskének a fülszövege, és valóban az esti fürdetési rutint követhetik végig a gyerekek és segédkezhetnek a kisnyuszinak.
Elsőként belecsábítani a piros kis kádba, majd sampont tenni a buksijára és jól megmosni azt. Eltakarni a szemét, mert hajmosáskor belemehet a víz, majd óvatosan megtörölgetni, jó nagyokat fújva hajat szárítani, bekrémezni és örvendezni a csillogó-villogó, tiszta kisnyuszinak.
Végtelenül aranyos, interaktív kemény lapozó a legkisebbeknek, akik először a kisnyuszit fürdethetik meg, majd a kisnyuszi után ők is örömmel várhatják, hogy beülhessenek a jó meleg vízzel teletöltött fürdőkádba. Vagy fordítva, fürdés után "elolvashatják", hogy Kisnyuszi hogyan lesz tiszta és illatos, akárcsak ők.
Egyszerű történet, cuki illusztrációk, nekem is nagyon hasznos lett volna egy ilyen könyvecske. Emlékszem, hogy mindhárom gyermekemet úgy kellett beimádkozni a fürdőkádba szinte minden este, csak azért, hogy félórával később ugyanúgy könyöröghessek, de akkor már azért, hogy hajlandóak legyenek kijönni a kádból.
"Itt az este, ideje lefeküdni. Segítenél Kisnyuszinak, hogy mihamarabb ágyba bújjon?" - hangzik el a kérdés, és szerintem nincs az a gyerek, aki ne takargatná be szívesen bármelyik plüssállatkáját, vagy a könyvbéli Kisnyuszit.
Ez a könyvecske a lefekvésről szól, amelyben a gyerekek segíthetnek kisimítani Kisnyuszi párnáját, megnézni fogat mosott-e, felvette-e a pizsijét. Ha mindez rendben, akkor már csak a fülét kell megvakargatni, a hátát megsimogatni, betakargatni, jó éjt puszit adni, lámpát lekapcsolni.
Ez a kötet is nagyon bájos és kedves, kemény lapjai tökéletesek a legkisebbek kezébe is, remekül segíthet az esti lefekvési rutinban és mindennapos esti mesévé válhat.
A Maszat-sorozatból megismert Sárival olyan sok minden történik, hogy egy külön könyvben olvashatjuk a kalandjait. Ha szeretitek a Maszat-történeteket, akkor Sári történeteit se hagyjátok ki.
A könyv két történetet tartalmaz, az első a Sári rajzol. Épp mint egy kis óvodás, állatokat rajzol, közben a legjobb barátnőjével Hédivel csacsognak állatokról, majd vitába keverednek, hogy fehér vagy vörös a róka farka. Ezen kicsit össze is vesznek, de hamar rájönnek, hogy ketten jobb játszani, mint egyedül,
A könyv két történetet tartalmaz, az első a Sári rajzol. Épp mint egy kis óvodás, állatokat rajzol, közben a legjobb barátnőjével Hédivel csacsognak állatokról, majd vitába keverednek, hogy fehér vagy vörös a róka farka. Ezen kicsit össze is vesznek, de hamar rájönnek, hogy ketten jobb játszani, mint egyedül,
A második történetben Sári a Vadasparkban tesz látogatást barátaival, Hédivel és Maszattal, hogy kiderítsék, milyen színű a róka farka. Látnak őzeket, nyulakat, vaddisznókat, szarvast, mókust, bölényt, csak a rókaketrec üres. De azért a történet végére megegyézésre jutnak a róka farkát illető kérdésben.
Kedves, aranyos, egyszerű történetek, szeretnivaló illusztrációkkal, a 2-4 éves korosztály számára ajánlott.
A Most én olvasok! sorozat nagybetűs szintű története arról mesél, hogy milyenek voltak a felnőttek, amikor kicsik voltak. A három tesó, Miklós, Kamilla és Tomsi elképzelik, hogy milyenek voltak a szüleik kicsikként.
Nem is olyan könnyű dolog elképzelni, hogy a mama is volt egyszer kicsi lány, aki széthagyta a játékait, majd amikor nagyobb lett, ő sem írta meg mindig a házit és ki tudja, talán cukorkát is dugott az orrába.
Mint ahogyan papáról is nehéz elképzelni, hogy egyszer ő is gyerek volt, és nem iskolában tanít, hanem őt tanítják, és nem ő feleltet, hanem ő felel.
De azt kicsit könnyebb elképzelni, hogy az öregek is voltak gyerekek, mert ők hasonlítanak kicsit a gyerekekhez, és a huncutkodásban is mindig benne vannak.
Ennyi a könyv története, mely nagybetűkkel íródott, rövid mondatokat tartalmaz, oldalanként néhány sor, melyek könnyen olvashatók, éppen ennyire egyszerű a történet is. Kedves, vicces, cuki rajzokkal.
Wéber Anikó regénye egy különös helyszínen játszódik, mégpedig Visszhangországban, ahová az elhagyott tárgyak és az elfelejtett emberek kerülnek.
Cinke rendes fiú, szót fogad a szüleinek, igyekszik nem sok vizet zavarni elfoglalt szülei mellett, de egyik nap úgy érzi, elvesztett valamit. Nem tudja mit, de azt érzi, hogy valami hiányzik.
Cinke rendes fiú, szót fogad a szüleinek, igyekszik nem sok vizet zavarni elfoglalt szülei mellett, de egyik nap úgy érzi, elvesztett valamit. Nem tudja mit, de azt érzi, hogy valami hiányzik.
Megtudja, hogy az elveszett dolgokat Visszhangországban kell keresni. Az oda vezető úton összetalálkozik Grétával, aki a tükörképét vesztette el, ezután együtt folytatják útjukat.
Visszhangország nagyon különös hely, élnek benne emberek és állatok egyaránt, valamint rengeteg elhagyott, elfelejtett, elveszett tárgyat őriznek ott, amik csak arra várnak, hogy a tulajdonosuk megtalálja őket. Rejtélyes, titokzatos hely, ahol Gréta és Cinke együtt próbálják megtalálni, amit elvesztettek.
Az Elfeledett Fogadó Rebeka nénije nagyon kedves, szeretetre méltó hölgy, pedig ő is úgy került ide, hogy elfelejtették a szerettei. Nem látogatták, nem tartották vele a kapcsolatot, ezért egyszer csak Visszhangországban találta magát. Szeretettel és gondoskodással fogadja a két gyereket és tanácsaival, ötleteivel segít nekik, hogy merre kezdjék a kutatást keresett dolgaik iránt.
Keserédes, szép történet, amit nem csak gyerekeknek ajánlanék, - 7 éven felüli ajánlás van a könyv borítóján -, hanem a szüleiknek éppúgy, mert a történet tulajdonképpen az elhanyagoltságról, a magányossá válásról szól. Felhívja a figyelmet arra, hogy még ebben a pillanatban szaladjunk oda a gyerekeinkhez, öleljük meg őket, hívjuk fel szüleinket, beszélgessünk velük, vagy nézzünk be a szomszéd nénihez, mert sokszor egy kis odafigyelés hiányzik, egy kis törődés, amit a mai világunkban mintha nehezebben lehetne megtalálni.
És azt is nagyon jó érzés elgondolni, hogy semmi nem tűnik el igazából, az elveszett tárgyakra is vigyáz valaki, megőrzik arra az esetre, ha valaha egyszer eljutnánk Visszhangországba szeretett tárgyainkat keresve.
És azt is nagyon jó érzés elgondolni, hogy semmi nem tűnik el igazából, az elveszett tárgyakra is vigyáz valaki, megőrzik arra az esetre, ha valaha egyszer eljutnánk Visszhangországba szeretett tárgyainkat keresve.
A fekete-fehér-sárga illusztráció telitalálat a könyv témájához, Bíró Eszter rajzai úgy olvadnak bele a könyv mondanivalójába, hogy közben mégis hatásosan kiemelnek szép pillanatokat.
"Visszhangországban minden nagyon réginek tűnt.
Talán azért, mert legtöbbször a régi dolgokat felejtjük el
és azok kerülnek az elveszett tárgyak földjére."
- Bea -
A könyveket megvásárolhatjátok a Pagony Webáruházban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése