Ugyanannak a szerzőnek szeretném három könyvét bemutatni ebben a bejegyzésben, mégpedig Czernák Eszterét, aki kétgyermekes anyuka, és tulajdonképpen kedvtelésből kezdett el mesét írni. Biztos minden szülő ismeri a helyzetet, amikor esti meseként a saját napjukat, a saját kalandjaikat eleveníti fel a gyerekeknek. Így volt ezzel eleinte Czernák Eszter is, de egyszercsak azt vette észre, hogy fantáziája elragadta, túllépett a saját kalandokon és ebből mesék, könyvek születtek.
Czernák Eszter: Sárkányovi
Időben ez a könyv jelent meg a legkésőbb, tehát tulajdonképpen a szerző legújabb könyve a Sárkányovi, és mivel én ezt olvastam el először, ezt is szeretném elsőként bemutatni.
Ez egy végtelenül aranyos és szeretnivaló könyv ovikezdésről, beszoktatásról és elfogadásról. Elkísérjük Zoét, a háromfejű kissárkányt az első napján az óvodába, amely óvoda már földrajzi elhelyezkedése miatt is nagyon érdekes, mert át kell repülni a Tündérek rétje fölött az Unikornisok legelőjéig, de a Trollok barlangja és a Jetik hegye is szóba kerül, ha valaki Sárkányföldéről a Szivárvány óvodáig vezető pontos útvonalat szeretné megtudni.
Zoé ovis jele, kedvenc állata a koboldmacska lett, amit anyukája bele is hímzett minden ruhájába, és a kis Zoé is nagyon boldog volt, hogy kedvenc állata lett a jele. Az első pillanatok az oviban nagyon ijesztőnek tűntek, annak ellenére, hogy Boszi óvónéni egy igen kedves óvónéni, még úgy is, hogy egy kicsit járt a boszorkányiskolába.
Utána megismerte a többieket, Teofilt a kis trollgyereket, akiről kiderült, hogy egyáltalán nem eszik koboldmacskákat, nem is gonosz és nem is rossz, sőt minden este megfürdik, Kendét az unikornisfiút, Igort, a kis jetit, Jankát a szótlan manólányt és Bodzát, a virágokat imádó tündérlányt.
Nagyon kedves, bájos és vicces könyv az ovikezdésről, amelynek segítségével az oviba induló gyerekek egy kicsit bekukkanthatnak egy óvoda mindennapjaiba, láthatják, hogy minden gyerek félve teszi be a lábát első nap az óvodába, megismerhetik az ovisok napirendjét és feladatait, megismerhetik milyen vidám egy óvoda udvara és milyen jókat lehet ott játszani, de azt is megtudhatják, hogy mit lehet játszani bent a csoportban, ha kint esik az eső.
Legfőképpen azonban azt láthatják, hogy bár mindenki másféle, legyen az tündér vagy troll, manó, jeti, unikornis vagy egy kis háromfejű sárkány, ha megismerik egymást, szeretettel és barátsággal közelednek egymáshoz, akkor jó barátok lehetnek, jókat játszhatnak mindennap és öröm lesz oviba járni.
A könyvet Rátkai Kornél rajzai teszik még vidámabbá és színesebbé.
"Mit számít, hogy lány vagy fiú? - ráncolta a homlokát Boszi néni.
- Janka nagyon jó az építésben. És a többiek is mind segíthetnének neked.
Ne feledd, mind különlegesek vagytok, csak mind másban.
Úgyhogy a mai feladatotok, hogy építsetek egy olyan magas tornyot,
ami felér egészen Igor feje fölé! Együtt."
Ez a könyv egy új házba való költözés története, egy új közösség megismerése, összekovácsolódása. Egy frissen épült társasházról szól ez a mese, amelyben mindenki új lakó, frissen beköltöző.
Ádám a szüleivel költözik az új házba és nagyon várta már, hogy megszemlélje az új játszóteret, aminek megépítését az építtető a ház belső udvarára ígérte. Ám csalódottan vette tudomásul a költözés másnapján, hogy a ház udvarán sehol egy játék, sehol egy mászóka, egy kalózvár, csak építési törmelék és konténerek állnak az udvaron, maradék csempék és festékek társaságában.
Ádám csalódottságát látva édesapja kideríti, hogy a játszóteret nem fogják megépíteni, a kivitelező tulajdonképpen átverte őket. Ádám összeismerkedik néhány gyerekkel, és hamarosan kezükbe veszik az irányítást, elhatározzák, hogy majd ők elkészítik a világ legjobb játszóterét.
A gyerekek összefogását és tettrekészségét látva egyre több szülő, nagyszülő és ottlakó csatlakozik hozzájuk, és miközben készül a játszótér, azt vesszük észre, hogy egy remek kis közösség kovácsolódott össze, akik jól érzik magukat egymás társaságában és rájönnek, hogy összefogással, közös munkával ők is építhetnek maguknak olyan udvart, ahol mindannyian szívesen töltik az időt.
Valamint jó példa arra is ez a könyv, hogy sose adjuk fel a vágyainkat, érdemes megküzdeni érte. Ezt szerencsére szerintem a gyerekek még tudják és elég gyakran kivitelezik, végrehajtják, amit szeretnének, még akkor is, ha nem találnak egyből felnőtt támogatóra hozzá.
"Mit is mondott Misi bácsi? Ha citromot kapsz, csinálj belőle limonádét?"
Ez a könyv egy család olyan napjait mutatja be, amikor a gyerekek otthon vannak, tulajdonképpen nagyon ismerős lehet mindannyiunknak, ugyanakkor a történeteken belül ötleteket is adhat a gyerekekkel való időtöltéshez.
Nagyon tetszik, hogy minden játékban mindannyian részt vesznek, még Apa is, aki ugyanolyan lelkesen vesz részt ezekben a mókákban, mint a gyerekek. Egyik játék és elfoglaltság sem igényel különösebb hozzávalókat, sőt minden hozzávaló megtalálható egy háztartásban. Újrahasznosítás, találékonyság, kreativitás, móka és kacagás.
Jelmezbál ruhákból, játékkonyha kartondobozból, tapintós játék otthoni játékokkal, tenyérrajzok, autószerelés, bingó, mind ötletes, hangulatos játékok, úgyhogy azt is mondhatom, hogy ez a könyv kettő az egyben funkcionál, ugyanis a történetek egyrészt mesék, másrészt pedig olyan programok és elfoglaltságok, amiket együtt csinálhat a család.
Mindamellett környezettudatos, felhívja a gyerekek és szülők figyelmét arra, hogy nem kell mindig újat vásárolni, hanem a meglévőket is jól lehet hasznosítani, legyen szó játékról vagy bármi másról.
Czernák Eszter mindhárom könyve más-más témakört ölel fel, de mindegyikben ott vannak a középpontban a gyerekek, nagyszerű történetek felnőttnek és gyereknek egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése