Finy Petra: Marlenka

Imádom Fredrik Backman könyveit és Alice Hoffman is nagy kedvencem. Ha valaki megkérdezné, hogy mégis milyen szerzők könyveihez hasonlítanám a Marlenkát, azt mondanám, hogy ők ketten összegyúrva, megfűszerezve egy kis Szabó Magdával, mindez Finy Petra szép lelkével, érzékenységével, természet-szeretetével jól összekeverve. 

Finy Petra nagyon érdekes és különös családot keltett életre könyvében, szívfájdító körülményeket és emlékeket, valamint egy lenyűgöző, finom, érzékeny történetet kapunk, melynek első harmadát sem értem még el, amikor már kétszer is potyogtak a könnyeim. 

A Marlenka nekem most egy csodakönyv volt, a szereplői annyira közel kerültek hozzám, hogy én magam is meglepődtem. Imádtam a szerző által megteremtett világot, Marlenka virágboltját, a láthatatlan kutyájával élő dr. Dobost, Náncsit a kerekded és kissé csípős természetű cukrászlányt, aki egyszerre érti, nem érti és szereti a család tagjait, Marlenka három felnőtt gyermekét, Ferencet, Pannit és Fülöpöt. Mindannyiuknak megvannak a maguk szellemei, amelyek megnehezítik az életüket, de egymás iránti szeretetük és összetartásuk segít túlélni a nehezebb napokat, ott vannak egymásnak, számíthatnak egymásra a bajban és osztoznak a jóban és örömben.

A könyv Marlenka története, aki bár a jelenben él, ugyanakkor a múltban is ragadt, és ez sajnos meghatározza az életét és a gondolatait. Egykori férje árnyékában éli napjait, és nem tud szabadulni a múlt árnyaitól. Megindító élettörténete nem könnyű, édesanyját korán elveszítve olyan személyek maradnak az életében és kerülnek az útjába, akik uralkodnak felette, amikor megszabadul az egyiktől, követi egy másik. És még most sem, haláluk után sem tud, vagy nem mer önmaga lenni. 

Könnyű dolog azt mondani, hogy lépjük át a múltat, mert már elmúlt, és  nem jön vissza, viszont a múlt sérülései bennünk maradnak és ha feldolgozatlanul őrizzük magunkban, akkor bizony óhatatlanul fúrják a lelket a mában is. Ezekkel a terhekkel a lelkében kell Marlenkának megbirkózni a jelennel, azzal, hogy a gyűlölet és a kirekesztés időtlennek tűnik, felüti fejét Marlenka idős napjaiban is. 

Mindenki hordoz magában sérüléseket, így Marlenka gyermekei is megküzdenek a maguk kísérteteivel, Ferenc, aki imádja a természetet, erős segítsége Marlenkának a virágboltban, a fák lombjai között érzi jól magát, mintegy elbújva mindenki elől, megtalálva azt a helyet, ahol szabadon eresztheti a gondolatait, az érzéseit, ahol önmaga lehet, ahol szíve megnyugszik. Hogy mi elől menekül a fák közé, azt ő maga sem tudja. Hallgatja a fák beszédét, elmerül a barátságukban. Erről a titkáról csak Marlenka és a testvérei tudtak, no meg a minden lében kanál Náncsi, aki mindenkiből kiszedett könnyedén mindent. 

Miközben Ferenc saját magát próbálja megismerni, a jövőjétől való félelmét elűzni, addig húga Panni is küzd a démonaival és Fülöp elvarázsolt és művészi lelke is külön dimenzióban létezik. 

Lenyűgöző karakterek a történet szereplői, mi pedig követhettük őket, ahogy küzdenek egy jobb, szebb, nyugalmasabb életért, a nehézségek ellenére, a gyűlölet és a rosszindulat nem elgyengíti őket, hanem megerősíti összetartozásukat és a szeretet erejével felülemelkednek a nehézségeken, elindulnak egy törékeny, de reményt adó jövő felé. 

A történetet több szemszögből  olvashatjuk, ez nagyon tetszett, így tudunk mindenkivel egy hullámhosszra kerülni, így értjük meg Cipzár, a rosszfiú érzelmeinek bonyolultságát és szorítunk neki, hogy merjen hinni a szeretetben, a szerelemben, merjen tenni a jóért, mert talán segít az ő múltjának emlékeit is feldolgozni.

És ne felejtkezzünk el még egy nagyon fontos szereplőről, aki végigkíséri a történetet, mintegy keretbe foglalva Marlenka életét, segítve és szeretve őt múltban és jelenben. Nem árulom el ki ő, mert nagyon jó volt megélni azt a folyamatot, ahogyan rájöttem. 

A Marlenka egy  finom, érzékeny történet, egy küzdelmes női sors, több megrendítő emberi életút, melyben nagy szerepet játszik a múlt és jelen, a szeretet, a remény, a boldogságkeresés. Marlenka egy végtelenül szeretnivaló szereplő, akit hamar a szívembe zártam, szerettem volna, ha már semmi baj nem éri és megtalálja a jól megérdemelt boldogságot. 

Szeretem az olyan könyveket, amiket nehezen tudok letenni, amelynek olvasása közben az érzelmeim hullámvasúton járnak, hol sírok, hol nevetek, amiben tudok azonosulni a szereplőkkel, ami szép stílusban, szép szavakkal van megírva, de mégis gördülékenyen olvasható, amit ha elolvasok, a végén azt érzem, hogy jaj de olvastam volna még. A Marlenka ilyen. 

- Bea -

"Mostantól csak előrenézek, és igenis észreveszem a jelent."

*****

Ha felhő lennék, néha bukfenceznék az égen, hogy megnevettessem a gyerekeket, 

és olyan gyakran készítenék szivárványt, hogy abba a sok szép színbe belesajdulna a szív.

*****

Ha felhő lennék, jóban lennék a nappal, alkut ajánlanék neki: 

ami pusztító belőle, azt ne szórja az emberekre. 

Ő csak tápláljon a melegével, cirógasson a fényével, a gyilkolást felejtse el.

*****

Vajon meddig fogják a halottaink a kezünket, miután eltávoztak? 

Amíg mi el nem engedjük az övékét?

*****

A különleges barátságok olyanok, mint az igazán mély szerelem. 

Lehet, hogy a világ kifordul a sarkaiból, de a viszony alapkövei mégis 

elmozdíthatatlanok maradnak. Legalábbis a legtöbb esetben. 

A legtöbb esetben.