Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

Már jó ideje jön velem szemben ez a könyv, Nina Simone-ra pedig egy régebbi olvasmányom hívta fel a figyelmemet, (ha kíváncsi vagy melyik, akkor KATT IDE). Nina Simone-t megszerettem, ezért nagyon kíváncsi lettem, milyen könyv lehet az, amelynek címét egy zeneszám ihlette.

Hamarosan kiderült, hogy nem csak ihlette, hanem fontos szerepet játszik a könyvben ez a csodálatos zene, és miközben próbálom összeszedni a gondolataimat Olivier Bourdeaut történetéről, meghallgatom néhányszor. Nina Simone zenéje nagyon illik ehhez az érzelmekkel teli, bohókás, szeretnivaló, melankolikus könyvhöz, mert éppen olyan szomorú és vidám egyszerre, mint a család története. Próbáljátok ki, hallgassátok olvasás közben. 

A történet csodálatos, egy kisfiú szemén keresztül láthatjuk a családja életét, ami egy nem hétköznapi család, mindent megtesznek, mindent átélnek, amit mások csak szeretnének, amiről sok ember csak álmodozik. Szabadok és boldogok, nem törődnek az őket körülvevő világgal, egyszerűen csak élik az életüket, úgy, ahogyan nekik jó. Naphosszat táncolnak, nevetnek, szeretik egymást. 

Később az apa naplórészleteit is olvashatjuk a kisfiú elbeszélései mellett, lehetetlen őket nem szeretni, annyi szeretettel és szerelemmel, vidámsággal és örömmel beszélnek egymásról, egymáshoz, hogy teljesen a hatásuk alá kerülhetünk. Az apa naplórészleteiből sok más dolog is kiderül és a kisfiú szavait, felnőtt szemmel is látjuk és megértünk olyan dolgokat, amiket nem biztos, hogy érteni akarunk.

Nagyon sok boldogság és szeretet van ebben a könyvben, amire szüksége is van, hogy ellensúlyozza azt a bizonyos keserű pirulát, ami nyilvánvalóan ott van az életükben és ők még ezt is próbálják uralni, kezelni, mert azt gondolják, hogy a szeretet gyógyír lehet mindenre. 

Igazi életművész család, mert a maguk módján oldják meg a nehézséget, nem keseregnek, nem szomorkodnak, hanem szeretnek és élnek. Színesíti még a szereplőgárdát Mihaszna Kisasszony, aki egy házi madár, a szenátor, akit csak Piszoknak hívnak és számos érdekes figura tűnik még fel a család mellett ebben a rövidke történetben. 

Rövid, letisztult, egyszerű, semmi felesleges sallang nincs ebben a könyvben, ez nem hátrány egy könyvnél, és mégis egy olyan szépséges családi életet, egy álomvilágot jelenített meg, ami kevés embert hagy hidegen. Fantasztikus hangulatot teremtett a szerző, és olyan dolgokat mutatott, olyan tetteket követett el hőseivel, amiről nagyon sokan csak álmodnak. 

Ha egész nap Mr. Bojanglest szeretnének hallgatni és táncolni rá naphosszat, akkor azt teszik, ha a feleség azt szeretné, hogy férje minden nap más néven szólítsa, akkor így is lesz, ha nem volt kedvük kibontani a postán érkezett leveleket, akkor nem bontották ki, ha az anya szerint ugrálni kell a kanapén, akkor ugráltak, ha azt gondolja, hogy borostyánnal kell befuttatni a tálalószekrényt, akkor befuttatták azzal, ha mulatni támadt kedvük, vendégeket hívtak, ha a spanyolországi kastélyukban szerettek volna lenni, akkor fogták magukat és elutaztak. 

Ahol azzal fenyegetik a gyereket, hogy ha rossz lesz, bekapcsolják a tévét, azt a családot én imádom.  Ez a könyv kedves, vicces és elbűvölő, ugyanakkor nagyon szomorú és megindító. 

A szerelem, a szeretet története. Meddig mennénk el a szerelemért? Mire lennénk képesek a szeretett másikért? Az egész történet egy tánc, egy lüktetve, szenvedélyesen zajló élet, egy család élete, mély érzelmekkel, szenvedélyekkel, szeretettel, szárnyaló szabadsággal, mélységbe zuhanással, józansággal és őrülettel. 

- Bea -

"Egyesek soha nem őrülnek meg...

Igencsak unalmas lehet az életük."

(Charles Bukowski)

*****

"Apám annyira haragudott a kistévére az ócska műsoraiért, hogy szamársipkát húzott rá. 

Néha közölte velem: 

- Ha rossz leszel, bekapcsolom a tévét!

Borzalmas volt órákon át nézni a televíziót. 

De apám ritkán kapcsolta be, mert tényleg nem volt rossz ember."

*****

"- Ne mondja, hogy már megint dolgozni megy! 

Bele fog pusztulni a sok munkába, szegény barátom! 

Milyen nap van ma? - nyafogta hitvesem, majd elengedte a kispárnáját, 

és a nyakamba csimpaszkodott.

- Szerda van, Eugénie, szerda, és én minden szerdán dolgozom,

 mint egyébként a hét többi napján is - feleltem, mint minden reggel, 

de nem tettem különösebb erőfeszítést, hogy kiszabaduljak 

langyos és hízelgő karjai fogságából.

- Á, igaz is, maga minden szerdán dolgozni megy, de nyugtasson meg: 

ugye nem akarja az egész életét efféle szamárságokkal tölteni?"

*****

"A feleségem különös viselkedése töltötte ki az egész életemet, 

befurakodott minden szögletébe, ez foglalta el az óra egész számlapját, 

falt fel minden másodpercet. Tárt karokkal fogadtam az őrületét, 

majd szorosan magamhoz öleltem, hogy engem is átjáron egészen, 

bár féltem, hogy ez az édes őrület nem tarthat sokáig."