Adam Kay: Ez fájni fog

Egy fiatal orvos naplója

Adam Kay ebben a könyvben arról mesél nekünk, milyen kezdő orvosként dolgozni Angliában. Ha nem lenne a családban egészségügyben dolgozó ember, akitől szintén sok képtelen történetet hallok, akkor talán azt is mondanám, hogy nem hiszem el, hogy ilyenek történnek, előfordulnak egy kórházban.  Hogy vannak ilyen orvosok és tényleg vannak ilyen betegek. Néha azt hinném, hogy Adam túloz. 

De egyáltalán nem hiszem azt, és még olyanabbak is vannak, mint amit el tudunk képzelni. Az egészségügy, legyen az Angliában vagy Magyarországon, kemény dolog. 

Egyrészt kemény a betegeknek, mert sokszor fel kell adniuk minden szégyenérzetüket, minden gátlásukat, mert kiszolgáltatottan rendelkezésre kell állni a különböző vizsgálatokra és sajnos sokszor alapvető életfunkcióik sem úgy működnek, ahogy kell, ez számos lelkileg nehezen elviselhető helyzetbe sodorja őket.

Ugyanakkor nagyon kemény a dolgozóknak is, az orvosoknak és ápolónőknek, akik kitartással és kemény elszántsággal teszik a dolgukat, ha kell pelenkáznak, ha kell tűket szúrnak, etetnek, beszélgetnek, mosdatnak, feneket törölnek. Sokszor csak sok humorral lehet venni az akadályokat, és a legtöbb humoros helyzetet a betegek idézik elő. 

Adam kezdő orvosként mutatja be a hétköznapjait, ami másból sem áll, csak munkából. A története egyszerre szívfacsaró és vicces, de ő leginkább a vicces oldalát ragadja meg, legalábbis egészen a pályaelhagyásáig. A naplóbejegyzései követik orvosi pályájának lépcsőit, előrelépéseit és azt a hatalmas nyomást, amit a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat rak a kezdő orvosokra Angliában. 

Könyvében azonban nem erre helyezi a hangsúlyt, hanem a vicces és képtelen eseteket meséli el, amit 6 év orvosi munkája során feljegyzett. Nem elfeledve a tragikus végű eseteket sem, megemlékezik  olyan tragédiákról, amik őt is megviselték és arról is olvashatunk, ami végül a pályaelhagyásához vezetett.

A komédia és a valóság egymás mellé sorolásával megmutatta a valódi angol kórházi életet, ami ugyanúgy nagyban függ a politikusoktól, mint Magyarországon, a kezdő orvosok szélmalomharcát a munkaidővel és a magánélettel, de mindeközben ember maradt és észrevette a mindennapok vidám és elképesztő eseményeit, képtelen esetekről és betegekről olvashatunk, és ugyanúgy a saját bénázásairól és rossz beszólásairól is beszámol, mint ahogyan egyes betegei iránt érzett érzelmeiről, mert nem lehet azt kikerülni, hogy egyik-másik betegének halála jobban megviselje, emberileg közelebb kerüljön hozzá.

Nevetés és sírás, öröm és szomorúság, lelkiismeretesség és elkötelezettség együtt jár Adam történetében, de ezzel együtt egy fekete humorral átitatott, szarkasztikus történet, melyen én nagyon jót szórakoztam és sokat nevettem.

- Bea-

A könyvet IDE KATTINTVA megvásárolhatjátok.

Fonendoszkóp lóg a nyakukba, fekszik nekik az akasztófahumor, 

de attól még tinédzserek, akik az egyetemi jelentkezési lapon heccből 

beikszelték az orvosit. Èpp olyan esendő emberek, mint mindenki más.

*****

Nem tudom, min kaptak össze, de kiviharzik egy nő a nőgyógyászati ambulanciáról,

és ordít a nővérrel:
- Tőlem kapja a fizetését! Tőlem kapja a fizetését!
A nővér visszaordít:
- Akkor lesz szíves emelni?!

*****

Iszonyúan kegyetlen, hogy egy méhben elhalt magzat esetében a befejezéshez

a szülészet a legbiztonságosabb, több tucat anyától és babától körülvéve.
*****

A sürgősségire tartok este tizenegykor beteget vizsgálni, ránézek a Twitterre, 

hogy lelkierőt merítsek. Nagy hír készülődik, de egyelőre csak pletykaszinten.

– Hűha – döbbenek meg –, meghalt Michael Jackson!

Az egyik nővér sóhajtva feláll: – Hányasban?

*****
A gyász, az gyász - ebben nincs mérce, hogy mi helyes, mi normális.
*****
Szólok egy nőnek a terhesgondozáson, hogy tegye le a cigit.
Úgy néz rám, mintha azt találtam volna mondani,
hogy de megdugnám a macskáját vagy hogy becsuk a Lidl.