Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

A könyv címe nem egy átlagos cím, a borítója pedig finom, légies, titokzatos. Ezeket a jellemzőket a történetre is el lehet mondani, aki olvasta Sofia Lundberg előző könyvét, tudja miről beszélek, és emlékszik arra finom, szelíd stílusra, amely átlengi a szerző Az elveszett nevek füzete könyvét.

Sofia Lundberg ismét felültet bennünket az érzelmek hullámvasútjára, amelyben ugyanaz a szelíd finomság, visszafogottság sejlik fel, mint előző könyvében. A téma most sem vidám, életek, titkok, félreértések és sok-sok érzelem jellemzi a történetet. 

Ezúttal Elint ismerjük meg, aki anya és feleség, valamint sikeres fotós New Yorkban. Amikor levelet kap egy gyerekkori barátjától, aki nagyon fontos szerepet játszott az életében, szépen felépített élete felborulni látszik.  A munkájára nem tud koncentrálni, a férjével sem élnek meghitt, boldog életet, és a lánya is bentlakásos iskolában tanul. 

Az üzenet hatására a nő egyre inkább nem hasonlít addigi önmagára, a férje szünetet kér a kapcsolatukban, el is költözik Elintől, ő pedig csak vergődik az emlékei és titkai hálójában. Ugyanis azok vannak neki, gyerekkora emlékei és eseményei arra késztették, hogy egykor teljesen új életet kezdjen, és még a származását is eltitkolja férje és lánya elől.

A történet két szálán egyszerre ismerhetjük meg a felnőtt Elint, az emlékeivel küzdő anyát és feleséget, és a  Gotland szigetén élő gyermeket, tinilányt, akinek nem volt egyszerű az élete, de voltak jó barátai és segítői, akiket szeretett és akik szerették. A történet múltban játszódó eseményei erősebbek voltak és jobban megérintettek, mint a jelen eseményei.

Amiből egy kicsit talán hiányzott az, hogy jobban megismerhessük a sikeres Elint és családját, Samet és Alice-t, azt, hogy hogyan jutott el kapcsolatuk a szétköltözés fázisába, és hogy Alice és Elin milyen anya-lánya kapcsolatban vannak tulajdonképpen. Az is előfordulhat, hogy szándékosan nem kapott nagyobb hangsúlyt a jelen, mert mindennek a kiindulópontja Elin gyermekkora volt és Gotland szigetén történt azon események, amelyek miatt Elin világgá szaladt és soha többé nem ment vissza gyermekkora színhelyére.

Fredrik levele azonban mindent megváltoztatott, Elin először széthullik, elveszlik a gyerekkora emlékeiben, majd Alice segítségével megteszi azokat a lépéseket, amelyeket már régen meg kellett volna tennie azért, hogy teljes életet élhessen, minden gond és rossz emlék nélkül. 

A történet bebizonyítja, hogy a titkok és elhallgatások megnehezítik az életet, főként egy családi kapcsolatban ne legyenek nagy titkok, mert megmérgez lelket és szívet egyaránt. Érdemes a múltban elszenvedett traumákat feldolgozni, elmondani szeretteinknek, mert segíthet a továbblépésben, nem menekülni kell a múlttól, hanem a jelen érdekében megérteni, ha kell megbocsátani, de mindenekelőtt beszélni.

A könyv alapjában véve mélabús történet, de Elin gyerekkora nagyon szeretetteli, ugyanakkor megrendítő, jelene csak a gyerekkori események fényében érthető meg. Elinnek végül szembe kell nézni a démonjaival, a múltban történt eseményekkel, mert csak így kezdődhet újra az élete, így van esélye arra, hogy férjével és lányával egy boldogabb, őszintébb életet élhessen.

Ha szerettétek az írónő előző könyvét, ez is tetszeni fog, bár teljesen más téma, de a hangulat, a stílus ugyanaz, ugyanúgy részünk lesz az élet kegyetlenségében és szépségében, magányosságban és boldogtalanságban. Szeretet, őszinteség és elfogadás, talán ez a három kulcsszava Elin történetének.

- Bea -

"Néha azon gondolkodom, te magad tudod-e egyáltalán, ki vagy."

*****

"Neked minden sikerül, csak akarnod kell."
*****

"Soha ne hagyd, hogy a sötétség felfaljon. Nem éri meg. Harcolj!"

*****

"Aina mindig azt mondogatta, hogy az olvasás a nagy titok; 

ha sokat olvas, akkor előbb-utóbb minden rendbe jön. Minden jó lesz."

*****

"Egészen biztos vagy benne, hogy úgy emlékszel rá, ahogy valóban történt?"