Életem Erőss Zsolttal
Sterczer Hildával beszélget Révész Szilvia
Nagyon szeretem a riportköteteket, elsősorban ez volt a fő ok, amiért felfigyeltem erre a könyvre. A második az, hogy Erőss Zsolt felesége a riportalany, akiről semmit nem tudtam. Erőss Zsoltról azt, hogy hegymászó, aki magyarként elsőnek mászta meg a Mount Everestet és egy hegyi baleset következtében elvesztette az egyik lábát. Szerintem ekkoriban sokat cikkeztek róla a lapok, gyakran szerepelt mindenféle médiában. Innentől nagyobb figyelem irányult rá, ami egészen végigkövette a haláláig és még utána is.
A feleségéről viszont semmit sem tudtam. Nem tudtam, hogy ő is hegymászó, nem tudtam, hogy két gyerekük született, és együtt is hódítottak meg csúcsokat.
Ez a beszélgetés fantasztikus volt, Sterczer Hilda őszinteségét és bátorságát nagyon tisztelem. Mert nem kevés bátorság és elszántság kell ahhoz, hogy így kitárulkozzon valaki, ennyire engedjen belelátni a házasságába, az érzelmeibe, a szenvedéseibe, a gyászába és a hitébe.
Sok szempontból elgondolkodtató és fantasztikus Hilda hitvallása és hozzáállása a Zsolt nélküli élethez. Már férje életében is erősnek kellett lennie, de ebből a beszélgetésből kiderül, hogy most még annál is sokkal erősebb. Ebben segítségére volt pszichológusa is, aki éppen azt a segítséget nyújtotta Hildának, amire neki szüksége volt.
A gyászmunkáról, gyászfeldolgozásról is nagyon sok szó esik a könyvben, ami bárkinek hatalmas segítség lehet. És itt jön ismét pszichológus a képbe, Hilda azt tanácsolja, hogy ne féljen senki segítséget kérni, vagy elfogadni, ha éppen adni szeretnének. Neki nehezen ment, de sokat segített rajta.
A hite nagyon meggyőző, tiszteletreméltó az a kitárulkozás, ahogyan beszél Istennel kapcsolatos gondolatairól.
"Most se könnyű. A gyermeki bizalom elvesztését nehéz feldolgoznom, hogy nem fog mindentől megvédeni az Isten. Ez tényleg így van. Ez az élet. De mindig mellettem lesz. Ez számomra erőt ad a mindennapokban.Meg kellett tanulnom ebbe a hitbe kapaszkodni, hogy bármi is történik, ott van velem."
Őszintén beszél férje haláláról és a házasságukról. A megismerkedésükről, amely egy internetes társkereső csatornán történt, a közös mászásaikról, arról, hogyan lett belőle feleség és anya, és mennyi segítséget kapott Zsolttól a magánéletben, a mindennapokban. Megtudjuk, miért kapta Erőss Zsolt a Hópárduc címet, miként viselkedett férjként és a hétköznapi életben, mi okozott neki örömöt, mikor érezte magát elemében, milyen tervei, céljai, vágyai voltak.
 |
| Forrás: A Hópárduc Alapítvány facebook oldala |
Mit érzett Hilda, mikor Zsolt eltűnt mászás közben és nem került elő, hogyan dolgozta fel, hogyan élt tovább, hogyan él most? Sokat megtudtam a hegymászásról is, kicsit jobban értem azokat az embereket, akik a legnagyobb csúcsok meghódítására törekednek. De még nem egészen azért. A lába elvesztésének körülményeiről is olvashatunk, és arról, hogyan állt talpra utána, miként folytatta a hegymászást.
"Akkor értettem meg, hogy nem az a nehéz, hogy járok egy úton, történik egy baleset, aztán ott folytatom, ahol abbahagytam. Ez volt Zsolt élete, ez volt az egyetlen út, amit látott maga előtt. Az lett volna a nehéz út, hogy váltson. Csak nem volt rá alkalma, hogy nyugodtan végiggondolja ezt a lehetőséget."
Egy nagyon bizalmas könyv és beszélgetés A Hópárduc felesége, melyben közvetlen közelről láthatjuk két különleges ember életének bensőséges pillanatait, a halál hirtelenségét, egy ember és Isten kapcsolatát, amiről még sosem olvastam ilyen közvetlenül és őszintén, ennyire megérintően.
Sterczer Hilda nagyon motiváló és példamutató, szerintem sok embernek tudnak segíteni Erőss Zsolt özvegyének a tettei és gondolatai, az élethez és halálhoz való hozzáállása.
"A völgyben, a mélyben nem látjuk, merre visz az út. De a bizonytalanban is bízhatunk abban a biztos kézben, aki azt ígéri: "...ad nekem erőt, olyanná teszi a lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. " (Habakuk, 3,19)
- Bea -
A könyvet IDE KATTINTVA vásárolhatjátok meg.
 | |
| Forrás: A Hópárduc Alapítvány facebook oldala |
 |
| "Az időjárási ablakok - amikor viszonylag szélcsend van, és tiszta az idő - rövid időre nyílnak ki, ilyenkor mindenki kihasználja azt az egy-két napot, és megrohamozza a csúcsot. A népszerű hegyeken, például az Everestnél akár hosszan kígyózó sorok is araszolhatnak, mint a Tescóban egy hosszú hétvége előtt a pénztárnál." Fotó: HANDOUT/AFP |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése