David Sheff: Csodálatos fiú

A Csodálatos fiú nagyon megrázó története egy család életének, amelyet hosszú évekre megtépázott, keményen próbára tettek a drogok, a szerző legidősebb fiának Nic-nek a drogfüggősége. A történetüket David, az apa elbeszélésében, az ő nézőpontjából ismerhetjük meg. 

Ami velük történt az kétségbeejtően szörnyűséges, ugyanakkor fájdalmasan szép. Lenyűgöző, hogy David, mi mindent meg nem tesz a fiáért, amit valószínűleg mi, szülők szintén megtennénk a gyerekeinkért, de mégis megnyugvás, hogy nem bennünket tett ki a sors egy ilyen próbatételnek, egy kétségbeesett és reménytelennek látszó küzdelemnek, nem nekünk kell nap, mint nap aggódni, hogy vajon mi lehet a gyermekünkkel, él-e még, lejön-e valaha a drogokról, lesz-e még olyan, mint régen. 

Nem is tudom, hogy lehet ép ésszel kibírni, azt amit David kibírt, azaz majdnem nem, de tisztelem az erejét, a szeretetét és a kitartását, azt a hőst és szuperapát, aki nem akarta a drogoknak átengedni a fiát, és harcolt, amíg csak tudott, minden lehetséges módon.

David megpóbálja nyomon követni, lehetett-e családi életük az oka annak, hogy Nic a drogokhoz nyúlt, válásuk, majd Nic állandó ingázása kisgyerekként szülei és földrészek között, rányomhatta-e bélyegét a válás, és a gyökértelenség érzése Nic érzelmeire annyira, hogy később könnyen kipróbálta a drogokat és sajnos függővé vált tőlük.

Vagy éppen ő, David fiatalkori drogozása és ennek elmesélése adta meg a lökést ahhoz, hogy kipróbálja a drogokat? David végig keresi az okokat, miközben elmeséli történetüket, hogyan tűnt el Nic napokra, hetekre úgy, hogy semmit nem tudott róla, hogyan lopta meg őket és más barátait, hogyan kért segítséget apjától, amikor már nagyon mélyre süllyedt, és mennyire voltak hatásosak a különböző rehabilitációs  intézetek.

Egyáltalán, Nic mennyire volt kezelhető, mennyire és mikor volt az a csodálatos, tehetséges fiú, akiről a címben szó van, akarta-e ő maga is, hogy lejöjjön a drogokról. Nagyon hamar a metamfetaminokhoz nyúlt, és bár minden kemény drog veszélyes, a metamfetaminfüggők szülei hamar megtanulják, hogy ennek a drognak borzalmas hatása és természete van, a fogyasztói teljesen kifordulnak önmagukból, agresszívak lesznek és elveszítik emberi mivoltukat, ha nem jutnak hozzá a napi adaghoz. 

David a bűntudat, a segíteni akarás, az aggódás között vergődött, valósággal felemésztette a Nicért folytatott küzdelem, állandóan megoldásokat, intézeteket keresett, kutatásokat végzett. Életük egy lidércnyomássá változott, nemcsak ő, hanem második felesége Karen és közös gyermekeik, Jasper és Daisy is szenvedett a helyzettől, nem értették, hová tűnik el szeretett bátyjuk időről időre, majd ahogy nőttek, fel kellett nőniük ahhoz is, hogy bátyjuk drogfüggő, ezért az életük nem teljesen úgy alakul, mint egy gondtalan, boldog családnak, bár a szüleik mindent megtettek. 

David végig jó kapcsolatban maradt első feleségével, Nic édesanyjával, a fiú mindkettőjükre számíthatott, de bármennyire is jártak hozzátartozókat segítő ülésekre, mondták el küzdelmeiket, szenvedéseiket hasonszőrű szülőtársaiknak, ez csak rövid időszakokra hozott enyhülést és megkönnyebbülést az életükben.

David azt vette észre, hogy ő is függő lett, méghozzá Nicfüggő, nem bírt leállni túlzott aggódásával, túlzott segíteni akarásával, mígnem ez majdnem végzetes következményekhez vezetett. 

Nicet David leírásán és történetein keresztül ismerjük meg, valószínűleg mi nem látjuk annyira csodálatos fiúnak, mert nem a mi gyermekünk. Látjuk azt, hogy tehetséges, látjuk azt, hogy okos, intelligens, szeretnivaló, amikor nem drogozik, amikor sikerül néha lejönnie néhány hétre, néhány hónapra a szerekről, ugyanakkor azt is látjuk, hogy tönkreteszi a családját, felnőtteket, gyerekeket egyaránt, akiknek az élete az ő élete körül forog, és ilyenkor önzőnek gondoljuk és haragszunk rá. 

Mint ahogyan David is haragudott rá, de egyben elfogadta, hogy ez egy betegség, ami emberi roncsot csinált az ő csodálatos fiából, ezért nem hagyhatja magára. Senki nem akar függő lenni, ezt vallja, a drog átveszi az embereken az irányítást, ezért küzdenie kell ellene. 

Nagyon kemény történet ez, amelynek nincs vége a könyvben és a könyvvel, hiszen a benne szereplők élete folytatódik, Nicé és Davidé is, mint mindenki másé. Nic is megírta a maga történetét, remélem azt is olvashatjuk majd magyar kiadásban, mert mindig tanulságos, ha mindkét szemszögből látunk rá a dolgokra, láthatnánk drogfüggősége kialakulásának az okait az ő leírásában. 

Mindannyian követünk el szülőként hibákat, de talán nincs olyan, amit ne lehetne helyrehozni még időben, anélkül, hogy végzetes következményekkel járna. Ezt gondolom, de David történetét olvasva már nem vagyok biztos benne. Vajon azok nélkül a hibák nélkül, amiket David saját maga szerint elkövetett, máshogy alakult volna? Hibák voltak-e egyáltalán? Nic vajon minden körülmények között kipróbálta volna-e a drogot és függő lett volna? Ezek azok a "mi lett volna, ha..." kérdések, amiknek nincs is értelme.

- Bea -

A könyvet IDE KATTINTVA megvásárolhatjátok!

"Legrosszabb pillanataimban haragudtam Nicre, hiszen a drogosok olykor 

megszabadulhatnak a szenvedéseiktől, legalább olyankor, ha ismét droghoz jutnak. 

A szülők vagy gyerekek, a férjek vagy feleségek, akik szeretik őket, 

soha nem érezhetnek hasonló megkönnyebbülést."

*****

"Amikor a fiam megszületett, el nem tudtam volna képzelni, hogy olyan szenvedéseken 
megy majd keresztül, amilyeneket át kellett élnie. A szülők csak jót akarnak a gyerekeiknek. 
Tipikus szülő voltam, úgy képzeltem, hogy ez velünk nem történhet meg - az én fiammal semmiképp. És jóllehet Nic különleges, mégis olyan, mint minden gyerek. Mint bármelyikünk gyereke."

*****

"Az ember egyrészt boldog, hogy szülővé lett, ám hirtelen nagyon is sebezhetővé vált. 
Ez egyszerre csodás és félelmetes."

*****

"Az írás révén mindennap újraélem az egykor átélt érzelmeket. Megelevenedik a pokol. 
Ugyanakkor ismét átélem a remény, a csoda és a szeretet pillanatait is."