Művészetek Völgye 2019, Kapolcs - avagy jöttünk, láttunk, visszamegyünk. 1. rész

Sziasztok. Gábor vagyok, és 18 éve völgyfüggő.

Már megint itthon. Beraktam a Harcsa Veronika udvarban hallott utolsó előadó zenéjét. Kicsit tartson még a tegnap. Pedig a völgy már jócskán a mai napban jár. De eldöntöttük, hogy 1 hét múlva, szombaton, ismétlünk. 

Nem emlékszem, hogy hogy kerültünk oda, de egyszer csak azt vettem észre, hogy ott vagyunk. A főutcán leszálltunk a buszról, bele a rengeteg emberbe, egy hatalmas forgatagba. Akkor éreztem, hogy ez első látásra.... Völgyfüggő vagyok. 18 éve kezdődött.

Akkor még a barátaimmal, később a párommal, aztán a gyerekekkel, párom várandósan, 2 év múlva már a kicsi is jött. Ilyen olyan okokból néha maradt ki egy-egy év, de amikor lehetőségünk volt, ha csak egy délutánból forduló estére is (ottalvás nélkül), de mentünk. 

Idén a szervezőség úgy gondolta, hogy megtisztel bennünket bizalmával és 2 sajtójeggyel ajándékozott meg minket, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. A kezdő napot választottuk. Idén úgy alakult, hogy az estét, sőt még a másnap délelőttöt is ott tölthettük. 

Délután fél egy körül érkeztünk, úgyhogy a parkolás még nem okozott különösebb gondot. Az egyik ház udvarán kialakított parkolóban találtunk helyet, és még a sátrunkat is felverhettük. Kezdődjön hát a felfedező túra. Kb. 50 méter után már meg is volt véve az első szalmakalap.

Bár az árusok már kipakoltak, de azért páran még csinosítgatták standjukat. Tudtuk mire számíthatunk. Egy hamisítatlan kézműves vásárra. Kerámiák, bőrdíszművek, faragott fajátékok, ékszerek minden lehetséges anyagból, színes és nem színes vászonruhák, fogyatékkal élők által készített ajándéktárgyak, tibeti hangtálak, füstölők, transzfertechnikával készült képek, festmények, párnák, bábok, táskák, szappanok, de voltak régi bakelitek, könyvek, komplett régiségudvar, stb. Nehéz felsorolni mindent, úgyhogy elnézést attól, akit kihagytam. 

Inka Ház

Ha valaki tudja, ki készíti ezeket a gyönyörűségeket, az írja meg nekem,
mert már többen is érdeklődtek tőlem, de sajnos nem tudom.

Az ilyen kis bájos házikók nagymértékben hozzájárulnak Kapolcs romantikus hangulatához.

És akkor még nem beszéltem a kajáról, piáról. Mert az is volt bőséggel. A legkülönbözőbb  sültek, tészták, lepények, palacsinták, sajtok, cukor-, tartósítószer- és ízfokozó mentes természetes szörpök, gyümölcs alapú édességek, fagylaltok, hamburgerek, egytálételek, grillek, de akár még zsírosdeszkához is hozzá juthattál. 

Ami nagyon tetszett és egy hatalmas piros pont dicséret érte, az az, hogy megpróbáltak némiképp szelektíven szemetet gyűjteni, viszonylag elég kihelyezett hulladék gyűjtővel (bár Kapolcs fő utcáján még pár darab elfért volna), valamint komposztálható, kukoricából készült evőeszközt és  cukodnádból, vagy papírból készült tányért  kaptál a kajád alá. 

Kávét több helyen is, akár helyben pörköltet is ihattál, és persze voltak sörök, borok pálinkák. A vegyesboltok is üzemeltek (ilyen ziccert botorság is lett volna kihagyni), kaphattál elsősegélyt, adhattál vért. 

Mondanom sem kell, hogy az önmegtartóztatásunk, diétánk, fogyókúránk, itt szóba sem jöhet. Úgyhogy miután szépen kikerekedtünk, vásárolgattunk, bekukkantottunk minden kis udvarba, elcsodálkozva adóztunk az emberi alkotó képesség előtt, lassan elért minket az éjszaka. Irány a folk udvar, ahol....

... kis várakozás után Agócs Gergely tolt le egy 3/4 órás mesét, igazi ízes hamisítatlan felvidéki tájszólásban. Fantasztikus élmény volt, csakúgy mint az utána következő Muzsikás együttes, valamint vendégük a moldvai származású énekes, Petrás Mária előadása.

Innen még egy gyors kaja, aztán irány a Quimby. Bólogatás, énekelgetés, koncert vége. Ők mindig (legalábbis amikor én voltam) táncba tudják csalogatni  a közönséget.

Még kinézett nekünk egy koncert a Harcsa Veronika udvarban, de sajnos mire odaértünk, csak azt hallottuk a Shinterz zenekartól, hogy: Köszönjük, hogy itt voltatok, sziasztok. Hmmm. Még egy fél óra bólogatás, valami jófajta zenére, miközben a zenekar összepakolt, aztán vissza a kocsihoz.

A fiúk elfáradtak, de nekem még benne volt a boogie a lábamban, úgyhogy átsétáltunk a KenderKertbe, ahol még tartott némi after, jóféle régebbi zenékkel. Még egy fél óra, aztán mi is nyugovóra tértünk, hogy egy hűvös éjszaka után, a reggeli napsütéstől félig megfőve ébredjünk a kocsiban. Gyors cicamosdás, még egy reggeli, kávé, üccsi, Vigándpetend és Taliándörögd kocsiból megnézése, és haza. És itt döntöttük el, hogy jöttünk láttunk, és jövő szombaton visszajövünk.
Völgyfüggő vagyok. 18 éve.

Mivel még rengeteg fotónk és némi mesélnivalóm is van, így lesz második rész is. ;) Bea.