Én azon agyalok, hogy kezdjem el ezt a bejegyzést. Hogy mutassak be egy olyan könyvet, ami az elején nagyon felfokozza az érdeklődésemet, kíváncsian várom, mivé alakul a történet, hogyan nyernek értelmet a furcsaságok, amelyeket megfigyeltem, avagy kapok-e magyarázatot bizonyos dolgokra, a végén pedig.... hmmm.. nem is tudom.
A történet első fele egy utazás, ami kellően megalapozza a könyv hangulatát. Jake, barátnőjével egy autóban utazik a szüleihez, hogy bemutassa nekik a lányt. A történet a lány előadásában tárul elénk, az ő gondolatait ismerjük meg, az ő félelmeivel szembesülünk, mely egy titokzatos telefonáló személyében jelentkezik, aki rendszeresen felhívja őt, időnként bele is szól a telefonba. Valamint a Jake-kel való kapcsolatát próbálja bemutatni, megismerkedésüket, viszonyuk alakulását.
A könyv címe nagyon hatásos és különös, egyáltalán nem sejteti, hogy miről is van szó, vagy ha igen, én teljesen másra gondoltam. Szóval ott tartottam, hogy Jake és barátnője utazik a farmra, ahol Jake szülei élnek. Útközben a barátnő beszélgetni próbál, de Jake csak egy-két szavas válaszokat ad, nem igazán kommunikál. Emellett még számos furcsaság ötlik szembe ezen az úton, ami meglehetősen fokozza a feszültséget és alig várjuk, hogy odaérjenek már végre a szülőkhöz.
A látogatást a szülői házban egy igazán szürreális eseményként írnám le, ami egyszerűen tökéletes volt. Imádtam a hangulatát, és vártam, hogy mi lesz még ebből. Egyre több fura dolog ötlött szembe, Jake és a szülők viselkedése egyaránt szokatlan és érthetetlen volt.
De én még mindig bíztam abban, hogy a végén mindenre magyarázatot kapok. Miután a látogatás véget ért, na akkor jöttek az igazán kirívó dolgok, amelyeket már végképp nem tudtam hová tenni.
A lényeg, hogy a történet egy olyan irányba kanyarodott, amit már teljesen összezavarodva olvastam és mondtam magamban többször is, hogy "most mi van??!!" Izgalmas is volt, és pszicho is a javából, már-már annyira nem értettem, hogy azt vártam, hogy felbukkan valami baltás gyilkos vagy ilyesmi.
Ami még érdekes volt, hogy a történet közben oldalnyi párbeszédeket olvashattunk, valakiről, akivel valami történt, és a párbeszédben résztvevők sosem értették, és sosem gondolták, hogy az illető ilyen helyzetben van és ilyen életet él. Persze, találgattam, hogy kiről lehet szó.
Mielőtt véletlenül elárulnék valamit, amit nem kellene, azt kell mondjam, hogy én teljesen megértem azokat, akiknek nem tetszett ez a könyv. Helyenként, a road movie alatt untam a filozofikus beszélgetéseket, a végére meg azt is mondhatnám, hogy elég semmilyen volt. Mert bizonyos szempontból az volt, és még mindig nem tudom, értelmet nyert-e minden és mindenki.
Viszont azokat is megértem, akiknek nagyon tetszett. Akik zseniálisnak találták a történetet, a könyv atmoszféráját és felépítését, és a végére is azt mondták, hogy nagyon rendben van. Egy idő után lehet, hogy sejthető, lehet, hogy nem, de fantasztikusan jó a végső megoldás.
A történet hátborzongató és furcsa, nagyon átjöttek a képi megjelenítések, még mindig a szemem előtt van Jake szüleinek háza, a bemutatkozás és a vacsora. No és az utána következő hóvihar és minden, ami történt.
Szóval megértem azokat, akik nem szerették a könyvet, és azokat is, akik, igen. Én még nem tudtam dönteni.
"Akkor most párosan szép az élet vagy egyedül?"
*****
"Nem tudjuk nem tudhatjuk, mi motiválja az embereket arra, amit tesznek.
Soha, de soha nem tudhatjuk. Vagy legalábbis nem egészen."
*****
"Semmi más nem ébreszt fel úgy, mint a nevetés, komolyan,
egyetlen kiadós kacaj is elég hozzá, ha őszinte, szívből jövő.
Jobb, mint a koffein."
*****
"Egy másik embert megismerni olyan, mint egy soha véget nem érő kirakós játék."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése