Ez a három könyv már régóta itt lapul a kupacom alján, mindig föléjük kerültek az újdonságok, de most már mindenképpen szeretnék róluk írni, mert nagyon szeretem mindhármat, nektek is nagyon ajánlom, ha még nem olvastátok őket.
Dániel Andrást már nem kell bemutatnom, a kuflik állandó vendégek a blogon, nemrégiben írtam kuflis társasjátékokról, amit IDE KATTINTVA olvashattok, és Blogfaggató rovatunkban interjút is készítettem vele, amelyet IDE KATTINTVA olvashattok el, és megnézhetitek mit rajzolt, csak nekünk, a Könyvutca blognak.
A következő könyvek mind Dániel András nevéhez fűződnek, kettőt ő írt és illusztált, a harmadikban pedig illusztrátorként működött közre.
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment)
Kicsibácsi és Kicsinéni 2.
Kicsibácsi és Kicsinéni, no meg Imikém már az első részben levett a lábamról, ezért nagy örömmel olvastam ezt a második részt, ami hasonlóan imádnivaló és zakkant, mint az első.
Nézzük, mit kell tudni róluk. Kicsibácsi és Kicsinéni egy könyvben lévő dióban laknak Imikémmel, a felhúzhatós bádognyúllal, aki a madaruk. Persze tisztában vannak vele, hogy Imikén egy nyúl igazából, nem madár, de mégis így gondolták. Talán azért, mert Imikém egy kalitkában lakott.
Az első rész után tovább kóboroltak a világban, a szél hol felkapta, hol lerakta a diót, és mindenféle érdekes dolgok történtek velük, ezért is született meg a második rész. No meg azért, hogy a nagyon imádnivaló, kihagyhatatlan, kacifántos gondolataikat és utánozhatatlan egyéniségüket megismerjük. Azt hiszem ilyenkor mondják azt, hogy csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.
Imádtam ezeket a sajátos humorú, filozofikus hangvételű írásokat, azokat a hasonlatokat, amelyek álmomban sem jutnának eszembe, mert egyszerre nyakatekertek és hétköznapiak.
- Na, most mi lesz? - kérdezi Kicsibácsi, miután kinéz az ablakon,
és megállapítja, hogy odakint üres a táj, akár egy gyűrött papír, amiből kiették a parizert.
Nagyon vidám és hasznos perceket, órákat, napokat tölthetünk Kicsibácsival és Kicsinénivel, no meg Imikémmel. Sok mindent tanulhatunk tőlük, megismerhetjük Kicsibácsi találmányait, mint például az álommal töltött párna, Kicsinéni kontyának titkát, felolvasást hallhatunk a Jelentés Nélküli Szavak Szótárából,
Lunfadér. Mrenenc. Mumzs. Sőt: novornyavil!
- Még! Még! - kiáltja kipirosodva Kicsinéni. - Ovelond. Püntovarg. Runyon.
Rakatináng! - olvassa hahotázva Kicsibácsi. - Még! Még! Még! - ugrál Kicsinéni a kanapén. - Slanoác. Sfrund. Sák-kroavél. Töv-toveng. Tredec!
megismerhetjük Imikém félelmeit, a Furcsa Maci játékboltot, megtudhatjuk, mit csinál Kicsinéni, ha meghallja a prézli szót, és így tovább.
"Néha azt gondolom, igen, néha meg azt, hogy nem. Fene se tudja: hol így, hol úgy.
Vannak dolgok - tette még hozzá -, amiket sosem lehet egészen eldönteni."
avagy boszorkányok a Bármi utcából
A legfontosabbal kezdem, imádtam ezt a két boszorkát!! Ha még nem olvastátok, tényleg el kell olvasnotok. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt jó szórakozás. Már az első történet címe: Szöszkommandó, avagy lehet-e képzeletben takarítani? :D Rokonlelkek, már itt rájöttem.
Hogy szerda van-e vagy csütörtök? Ti jártatok már úgy, hogy egy reggel felkelvén nem voltatok biztosak benne? Nos, a két boszorkányunk még össze is vitatkozik ezen.
De mentenek felhőt, tanítanak legyeket beszélni, űznek el unalmat, sütnek tortát. Bármit csinálnak is, nagyon viccesen, nagyon boszisan, nagyon eredetien teszik.
Az illusztrációk nagyon cukik, az egész könyv egy bűbáj.
"Sosem tévesztenék össze egy szerdát egy csütörtökkel.
A szerda kerek és pirított tökmag illatú, míg a csütörtök inkább hosszúkás és..."
*****
*****
"A mindentbeletortába, mint neve is mutatja, MINDENT belevarázsolhatunk,
amire csak kedvünk szottyan. Engedjük szabadon szárnyalni a fantáziánkat,
a lehetőségek száma már-már végtelen!"
Ennek a könyvnek az illusztrációit készítette Dániel András, melyek nagyszerűen egészítik ki a történetet. Éppen annyira viccesek, mint a történet, és önmagukban is jókat lehet vigyorogni rajtuk.
Viplala egy kis manó, aki a Blom családnál él. Jánoska és Nella Della nagyon örül, hogy van egy saját manójuk, de édesapjuk egyáltalán nem örül neki, mert Viplala varázslatai hagynak némi kívánnivalót maguk után.
Elvarázsolni még csak-csak sikerül neki valakit vagy valamit, de a visszavarázslás már egyáltalán nem sima ügy. A történet problémája abból indul, hogy Blom papa főnöke egyszercsak egy vadul morgó tacskóvá változik.
Viplala volta ludas, ez nem kérdés, az már inkább, hogy most mi lesz. Blom papának helyt kell állnia az igazgató felesége előtt, a kisfőnök előtt, mert mindenki rajta keresi a nagyfőnököt.
A család gondját viseli a tacskónak, miközben arra várnak, hogy Viplala vissza tudja varázsolni igazgató úrrá. A történet nagyon vicces és izgalmas, és bár ez a Viplala sorozat második része, én pedig nem olvastam az elsőt, teljesen érthető a történet, nincs szükség előzmények ismeretére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése