Blogfaggató Mörk Leonórával

Fotó: Bulla Bea

Nemrég olvastam Mörk Leonóra Ködkirálynő című könyvét, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az értékelésemet.  A regény születéséről, az írásról, önmagáról kérdezem az írónőt mai Blogfaggató rovatunkban. 

Nagyon közel éreztem magamhoz a könyv főhősét, sok hasonló gondolattal és problémával, mint én. Szerinted mennyire általánosak, tipikusak a női problémák 40 vagy akár 50 éven túl? Gondolok itt szülői kapcsolatokra, útkeresésre, az idő múlására.

A korábbi regényeim főszereplőinek általában harmincas, egyedülálló, esetleg elvált nőket választottam, mert őket könnyű mozgatni, róluk lehet a legjobban elképzelni, hogy egyik napról a másikra hátat fordítanak a régi életüknek, külföldre költöznek, szerelembe esnek. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy miközben a cikkeimben folyton azt hangsúlyozom, hogy a kortalanság korát éljük, és az életkor nem számjegy, hanem hozzáállás kérdése, még sosem írtam a hozzám korban sokkal közelebb álló negyvenes-ötvenes nőkről. Így született meg a Ködkirálynő hősnője, Érsek Kriszta, aki a cselekmény során ünnepli meg az 50. születésnapját. Nagyon kényelmesen éreztem magam az ő bőrébe bújva, egyfelől azért, mert így támaszkodhattam a saját élményeimre, nem kellett folyton utánaszámolnom, vajon az illető harmincas lány láthatta-e ezt tévéműsort, hallhatta-e azt a zenét, ismerheti-e amazt a híres régi színészt. Másfelől pedig azért, mert így Krisztának adhattam mindazt a tapasztalatot, amit túl a negyvenen-ötvenen mindannyian nap mint nap átélünk: például hogy egyszerre kell menedzselnünk a gyerekeinket és a szüleinket, vagy hogy a reklámok számára mi csak mint hüvelyplasztika- meg klimaxtea-fogyasztóként jövünk számba.

Fotó: Bulla Bea

Véleményed szerint a férfiaknak, vagy a nőknek nehezebb megbarátkozni az idő múlásával?
Ezzel senkinek nem könnyű megbarátkoznia, de az ifjúságkultusz nyomása egyértelműen a nőkön nagyobb. 

A könyv olvasása közben megfogalmazódott bennem az a kérdés, hogy személyesen tapasztaltad-e a mérgező szülők jelenséget, de a Köszönetnyilvánításban meg is kaptam a választ, miszerint nem. Milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel gyerekként, tiniként és most felnőttként? 

Nekem óriási szerencsém volt és van a szüleimmel, ahogyan a saját gyerekemmel is, igazán komoly konfliktusba egyikükkel sem keveredtem soha. Viszont amióta megírtam a Ködkirálynőben a narcisztikus, a lányára féltékeny, manipulatív és elnyomó anyuka figuráját, még sokkal hajmeresztőbb történeteket hallok olvasóktól. Bár a Kriszta anyukájától hallott mondatok – önző vagy, hálátlan vagy, majd sírsz utánam, ha már nem leszek! – mind a való életből erednek, sosem hittem volna, hogy a valóságban ennyi hatalmaskodó, elnyomó, zsarnoki szülő keresíti meg akár évtizedeken át a már felnőtt gyereke életét is. 

Milyen egy jó/ideális szülő-gyerek kapcsolat véleményed szerint?
Engem is úgy neveltek, és mi is úgy neveltük a lányunkat, hogy biztos lehessen benne, mindig, minden helyzetben mögötte állunk és számíthat ránk. Ez nem azt jelenti, hogy a tetteinek nincs következménye, és nem kell vállalnia értük a felelősséget, de tudhatja, hogy nem hagyjuk magára. Ahogyan Vekerdy Tamás szokta mondani, egy gyereknek biztosnak kell lennie abban, hogy bármi történjék is, a szülei az ő pártján állnak. 

A könyv történetében fontos szerepet játszik egy legendás, öreg fa, a Zarándoktölgy. Valóban létezik, vagy a történet kedvéért keltetted életre? 

A sok száz éves tölgyfa eredetije, a Koldustölgy a valóban létezik, Türingiában a Hainich Nemzeti Park jelképe. Én azért adtam neki egy kicsit más nevet, mert a Zarándoktölgy elnevezés jobban tetszett, és mert a cselekmény kedvéért valamivel odébb mozgattam a térképen.

A szerző saját fotója

A történet könyv a könyvben, két nő életén keresztül ismerjük meg a 200 évvel ezelőtt élt nők helyzetét és sorsát, a fiatal mesemondó lelkészlány Charlotte, és a mai negyvenes-ötvenesekét, az ötvenedik évét a történetben betöltő Kriszta életének rövid epizódján keresztül. Mi inspirálta a történetet, hogyan született meg?

Két évvel ezelőtt nyáron egy időre beköltöztem egy kolostorba a Türingiai-erdő közepén, hogy ott szép csendben, nyugalomban írhassam azt a regényemet, amiből A porcelánlány lett. Az eredetileg a 12. században a ciszterci rend által épített kolostort néhány éve teljesen felújították, és most egyfajta spirituális menedékként szolgál mindazoknak, akik egy időre ki akarnak vonulni a világból. Már ahogy megérkeztem, tudtam, hogy ide vissza fogok térni egy könyvemmel, így lett ez a kolostor a Ködkirálynő egyik meghatározó helyszíne.

Charlotte teljesen kitalált személy? 
Teljesen, bár olyan jól sikerült, hogy voltak, akik rákerestek a Wikipédián. 😊 De valóban alkottak német írónők Goethe korában, és valóban ugyanolyan nehezített körülmények között, mint Charlotte, gyakran álnéven, férfinéven, névtelenül vagy csak a monogramjuk mögé bújva. És az is igaz, hogy mostanában kezdi el felfedezni és a világgal megismertetni őket a feminista irodalomtörténet-írás.

Szerinted sok középkorú nőnek volna szüksége egy kolostorbeli elvonulásra és tudnának hasznosan, hatékonyan élni a lehetőséggel? Akár a munkájuk miatt, akár a magánéletük rendbetétele miatt vonulnának el. Vagy már annyira az internet bűvöletében élünk, hogy nem tudnánk mit kezdeni magunkkal?

Úgy vélem, az nemtől függetlenül mindenkinek jót tesz, ha egy időre kiléphet a mindennapjaiból, és egyedül, zavartalanul figyelhet csak önmagára. Akinek erre igénye van, az meg is fogja találni a megfelelő helyszínt.

Fotó: Bulla Bea

Szerinted a negyvenes-ötvenes nők már félnek egy új kapcsolattól? Szívesen feladják megszokott életüket egy szerelemért? Ennyi idősen jöhet még nagy, mindent elsöprő szerelem? 

Bizonyára gyógyíthatatlanul romantikus vagyok, de úgy képzelem, a szerelem bármelyik életkorban rátalálhat az emberre.

Hiszel abban, hogy a mesék gyógyítanak, hogy egy-egy jó pillanatban érkezett mese akár az egész életedre hatással lehet?

Igen, nemcsak a mesék, hanem bármelyik igazán jó könyv, amelyikről az adott pillanatban úgy érezzük, mintha egyenesen nekünk írták volna.

Mi volt a kedvenc gyerekkori meséd? Felnőttként van kedvenc meséd, mesehősöd?

Kislánykorom óta a Grimm-mesék a kedvenceim, a mai napig rendszeresen előveszem őket. A legjobban Az erdei házikó címűt szerettem, mert vonzott a benne leírt titokzatos erdő, és mert úgy éreztem, a szénégető idősebb lányaival ellentétben én egészen biztosan nem hagynám éhezni a kemencepadkán szunyókáló állatokat, ily módon megváltanám a királyfit a gonosz varázslattól. Nagyon tetszett a gondolat, hogy nem a férfi szabadítja meg a nőt, hanem a lány a fiút. Ugyanezért szerettem A Hókirálynőt is, noha Andersen meséitől gyerekként szörnyen féltem.

Hogyan írsz? Milyen napszakban és hol? Hogy kell elképzelnünk, amikor írsz? Nyugalom vagy nyüzsgés, kávé vagy tea - van-e ilyen hozzávalókra szükséged az íráshoz?
Ahogyan Finy Petra kolléganőm fogalmazott egyszer, mi, akik főállásban dolgozunk valahol, afféle zugírók vagyunk, lopott pillanatokban írunk: éjszaka, a hétvégén, a szabadságunk alatt. Nekem nagyon meg kell szerveznem előre, mikor lesz hosszabb összefüggő időm arra, hogy az aktuális regényemmel foglalkozzam, de már azt is nagyon élvezem, amikor fejben készülök rá.

A szerző saját fotója

Hallgatsz-e zenét írás közben, vagy inkább a csend a barátod? Ha igen, milyen zene a leginspirálóbb számodra?

Írni kizárólag csendben és nyugalomban tudok, illetve mostanában felfedeztem a YouTube-on madárdal- meg tengerzúgás-videókat, azok még a csendnél is jobb hátteret szolgáltatnak az íráshoz. Zenét akkor szoktam hallgatni, ha a történethez szükséges, és akkor azt a zenét, ami az adott jelenetben szól: Bachot, Wagnert, Mozartot.

Mit olvasol éppen most? Szoktál több könyvet olvasni egyszerrre? E-book vagy nyomtatott könyv? Vannak kedvenc íróid, könyveid? 

Általában angolul olvasok regényeket, most éppen Sophie Hannah The Mystery of Three Quarters című krimijét. Ő az a hölgy, akit az Agatha Christie örökösök megbíztak, hogy folytassa a Poirot-történeteket, közülük ez már a harmadik. Azért nekem az eredetiek jobban tetszettek. 😊 Valódi, papírra nyomtatott könyveket szoktam olvasni, illetve végszükség esetén, ha mondjuk nyaraláskor elfogynak a magammal vitt könyvek, Kindle-t. Éppen eleget ülök ahhoz különféle képernyők előtt, hogy ne akarjam még a szabadidőmben is valamilyen kütyüvel fárasztani a szememet. Amúgy a hangulatomtól függően gyakran veszek elő klasszikusokat, a Brontë nővérek vagy Jókai regényeit számtalanszor olvastam már, de megunhatatlan kedvencem az északnémet költő-író, Theodor Storm. 

Mi jelenti számodra a kikapcsolódást? Van-e olyan hobbid, ami nem az írással kapcsolatos?
Oly sok városlakóhoz hasonlóan krónikus természethiány-szindrómában szenvedek, ezért igyekszem minél többet kint lenni a természetben, ahol csak a szél zúg meg a madarak csicseregnek. A másik, számomra egyértelműen kikapcsolódást jelentő elfoglaltság az utazás.

Van már a fejedben egy új történet?
Hogyne lenne! Már hosszabb ideje gondolkodom rajta, és lassan elkezdtek életre kelni a központi szereplők. Ez a történet a több, részben egzotikus helyszínen játszódik majd, és fontos szerephez jut benne Beethoven zenéje. 

Nagyon köszönöm Mörk Leonórának, hogy válaszolt a kérdéseimre, ajánlom, hogy olvassátok el a Ködkirálynőt és keressétek a szerző többi könyvét is, mint ahogyan én is fogom, hiszen nekem is első olvasásom volt ez a könyv tőle. A porcelánlány, A Hellinger-Madonna, a Lány igazgyöngyökkel, mind felkerült a várólistámra. 

- Bea -

Fotó: Diner Tamás