Játszik a család: SKYLANDS

Bence:

A Skylands egy nagyszerű stratégiai társasjáték, amely kiválóan találja meg az egyensúlyt a stratégiai komplexitás, a többféle döntési lehetőség és az egyszerűség között. Egyszóval kitűnő családi társasjáték, ami azért komolyabb kihívást is jelenthet.

A játék témája tipikus fantasy téma. Skyland pusztuló világában próbálunk lebegő  szigeteket építeni magunknak és odaköltöztetni a telepeseinket. Itt meg is jegyezném, hogy nagyon szép a játék grafikája, jól átadja a hangulatot.

A szigeteinket különböző lapkákat lehelyezve próbáljuk megépíteni nagyjából úgy, mint a Carcassone-ban, itt is vannak különböző tájegységeket ábrázoló lapkák, melyek közül csak az azonosakat lehet egymás mellé leépíteni. A fő különbség azonban az, hogy itt mindenki a saját játékostáblájára épít. 

A játékosok a körükben négyféle akció közül választhatnak, új szigeteket fedezhetnek fel, melyeket aztán leépíthetnek a játékostáblájukra, lakosokat telepíthetnek a szigeteik lakhelyeire, a lakosokat városokba költöztethetik, illetve speciális szigeteket is felfedezhetnek.

A játék érdekessége az, hogy a soron lévő játékos által választott akciót a többiek is végrehajtják, tehát a döntéseink nem csak a saját, hanem a játékostársaink előrehaladására is hatással vannak. Ez nagyon jót tesz a játéknak, mert így a játékosok nem csak magukban morfondíroznak a lépéseiken, hanem sokkal inkább azt érzik, hogy a többiekkel együtt játszanak. Másrészt pedig nem az van, hogy a körünkön kívül nem csinálunk semmit, épp ellenkezőleg, olyankor is dolgozunk az előbbrehaladásunkon, amikor nem is mi vagyunk soron.

Azt írtam korábban, hogy egyszerű játékról van szó és ez igaz is, de azért van egy két dolog, amit észben kell tartani, nem árt ha eleinte a kezünk ügyében tartjuk a játékszabályt.

Egyébként nagyon élvezetessé teszi a játékot az, hogy kis előrelátással és tervezéssel szinte minden helyzetből ki tudunk hozni néhány győzelmi pontot. Ráadásul jó érzékkel meg lehet jósolni, hogy ellenfeleink, milyen akciót fognak választani, ez megkönnyíti az előre tervezést.

A játéknak akkor van vége, ha valamelyik játékos táblája teljesen megtelt, vagy már csak egy szabad hely van rajta. Ekkor következik a pontozás, pontokat kapunk a kész szigeteinkért, a lakosainkéert, a speciális szigetekért és még sok minden másért, ezeket egyébként a pontösszesítő lapokra írjuk fel, amely nagyon praktikus, megkönnyíti a számolgatást.

A Skylands számomra egy meglehetősen békés, vidám hangulatú társasjáték, mert bár a játékosok pontokat gyűjtenek a győzelem érdekében mégsem érzem azt, hogy különösebben konfrontatív módon versenyeznének egymással, így tényleg érvényesül az igazi családi hangulat, a téma és az építgetős mechanizmus is nagyon jól kiegészítik egymást.

TITUSZ:

Érdekes játék. A második alkalommal már sokkal jobban sikerült megértenem (na meg persze megkedvelnem, hiszen én nyertem). Az alapkoncepció érdekes, akárcsak a háttérsztori. Én is a Carcassone-hoz hasonlítottam először. 

Szép szigeteket lehet benne építeni (a kedvenceim a zöld, fás szigetek). A második játékban nem igazán stratégiáztam, de mégis megnyertem. Semmi extrát nem csináltam, csak rakosgattam a szigetlapkákat és telepítettem a lakosokat. Ez azt is bizonyítja, hogy a játék nem követel egetrengetően nagy stratégiai szaktudást (ezt nagyon szépen megfogalmaztam). 

A legutolsó játékunkat kénytelen voltam rövidre zárni (Bence nagy bánatára), ugyanis el kellett rohannom oda, ahová még a király is gyalog jár ;D. De attól ez egy jó játék. 

BEA: 

Most, a második játék után, már el merem árulni, hogy elsőre nem teljesen fogtam fel ezt a társasjátékot, amit nem is értek így utólag, hiszen egyáltalán nem bonyolult. Inkább összetettnek mondanám, de két játék után már teljesen világos és érthető. 

Egy nyugodt játék, amelyben az tetszett, hogy nincs versengés, csak nyugisan ülünk a gyönyörűszép grafikák mellett, lépegetünk, végrehajtjuk a feladatokat, az akciókat, közben a fiúk úgy beleélik magukat a játékba, hogy már szinte mesét kerekítenek az akciók köré. Egyáltalán nem izgultunk, hogy ki lesz a győztes, mert itt valahogy nem az számított, de mégis meglehetősen tetszett az eredményszámoló tábla. 

A kitöltése mindig Bence feladata, mert ő képezi ki magát legjobban a játékokból, ő tanulmányozza át a legalaposabban a leírásokat, tulajdonképpen ő látja el a játékmesteri feladatokat. Az is tetszik a játékban, hogy teljesen a végén derül ki, hogy ki a győztes. 

Igazából ilyenkor már mindenki szétszéled, de Apa és Titusz legalábbis biztosan, és csak úgy kikiabáljuk Bencével, hogy ki lett a győztes. Szerintem ez egy olyan játék, amiben tényleg az együttlét és a játék örömét tapasztalhatjuk meg. Közben lehet beszélgetni, egymásnak segíteni sem tilos, úgy gondolom, ez egy tökéletes stressz- és feszültséglevezető társasjáték. 

A játékot IDE KATTINTVA tudjátok megvásárolni.