Ebben a bejegyzésben négy gyermekkönyvet mutatok meg, amelyek saját olvasásra és felolvasásra is tökéletesek. Nyári szünidő alatt nem mindig könnyű a gyerekek szórakoztatásáról gondoskodni, nemes feladat lehet megszerettetni velük az olvasást. Akár a következő könyveknek a segítségével.
A Most én olvasok! egy szisztematikusan felépített, pedagógiai szakértelemmel megtámogatott kortárs, magyar "olvasni tanulok"- sorozat.
A lényege, hogy a gyerekeket több nehézségi szinttel segítve vezetik be az olvasás világába. Az eddigi négy szintet mostantól egy újabb szint előzi meg, ami csupa nyomtatott nagybetűvel íródott.
Ebben a kötetben Marci iskolába készül, bár eleinte nem nagyon várja ezt a fontos eseményt, mert imádja a nyarat, imád fára mászni és a kerti medencében pancsikolni. Nem nagyon akarja, hogy véget érjen a nyár, fél attól, hogy az iskolában nem lesznek barátai és nem fog ismerni senkit.
Ezért anyukája elvitte vásárolni és beszereztek néhány iskolába való dolgot. Egy gyönyörű rókás hátizsák és a sok színes füzet, ceruza, radír, gyurma, ecset, a rakétás tolltartó, no és egy új barát, akit vásárlás közben ismert meg Marci, könnyebbé tette a várakozást. Az új barátról kiderült, hogy osztálytársak lesznek, így már nem is tartott annyira az iskolától Marci.
Iskolába készülőknek, kezdő olvasóknak tökéletes kis könyv, segít az olvasás gyakorlásában és az iskolától való félelmek feloldásában.
Óvodás lettem!
Vadadi Adrienn legkisebbeknek szóló ovis történetei egy-egy problémát járnak körül az ovisok mindennapjain keresztül. Ebben a könyvben az együttműködés és a szerepjáték áll a középpontban.
A könyv Peti óvodában töltött idejéről mesél, és arról, hogy mennyire szeret szerepjátékot játszani, és az a játék csak jobb attól, ha nem egyedül játszik, hanem valaki más is csatlakozik hozzá.
Az első történetben tűzoltó, ahol Ákos szívesen bekapcsolódik a játékba és hamarosan már együtt oltják a tüzet. A játék hevében történnek balesetek, itt például eltört egy pohár, kiömlött a víz. Nagyon tetszett az óvónéni és a dadus reagálása erre a balesetre, így a fiúk is jó érzésekkel fejezhették be a játékot.
A második történetben mentőset játszottak, a harmadikban pedig némi nehézségek után rendőrbácsik lettek a fiúkból.
Mindhárom történetben a felnőttektől ellesett mondatokat és viselkedésmintákat figyelhetjük meg, a gyerekek az óvodában eljátsszák ezeket a megfigyelt mondatokat, eseményeket. Ha ehhez partnert is találnak, hajlandóak kompromisszumokat kötni, akkor sokkal jobb játékélménnyel zárhatják a napot.
Ezek a történetek éppen olyanok, mint amikor a gyerekeknek abból kerekítünk mesét, ami napközben történik velük és tulajdonképpen ők a mesehősök. Ezzel a könyvvel ugyanezt érezhetik, a fantáziájuk segítségével akárkivé változhatnak, újraélhetik a napközben történteket és feldolgozhatják akár a sérelmeiket, megváltoztvatva a nekik nem tetsző részeket. De ugyanígy újraélhetik a kellemes, szép élményeiket is.
Óvodás lettem!
Ebben a kötetben az akarat és az önállóság témája áll a középpontban. Lea igencsak makacs és akaratos kislány. Már a reggele is úgy kezdődik, hogy óvodába indulás előtt magára aggat mindenféle ékszert, nyakláncot, karkötőt, amit csak a dobozában talál és a haját is telerakja hajcsattal.
Amikor az anyukája meglátta, természetesen a nagy részét le kellett szednie magáról, ami nem ment egyszerűen és nyugodtan. Az óvodában kicsit döcögősen, de végül sikerült bekapcsolódni a többiek játékába, és a maradék ékszer is lekerült róla, amit otthon magára vett. Be is látta, hogy ennyi karkötővel és csattal nem lehet nyugodtan és kényelmesen játszani a többiekkel.
A gyerekek az akaratosságukkal tulajdonképpen a saját igényeiket és elgondolásaikat szeretnék érvényesíteni, amikkel mi, felnőttek nem mindig értünk egyet. Ebben az esetben is meg kell próbálnunk elfogadóan állni a gyerekhez, megérteni az érzéseit, és megfelelően kezelni az önállósági törekvéseit.
Lea jó példa arra, hogy finoman terelgetve kipróbálhatja a saját elgondolásait, és így saját maga láthatja be, hogy talán tényleg jobb lett volna hallgatnia az anyukájára, vagy az óvodában sem éri meg túlzásba vinni a makacskodást, mert akkor nehezen talál magának játszótársat.
Három gyerek, a minden lében kanál Manka, és két barátja, Sebi és Jakó kalandjairól olvashatunk ebben a történetben.
Ezek a gyerekek meglehetősen különösek. Manka mindig töri a fejét valami csínyen, mondhatnánk azt is, hogy mindig rosszban sántikál. Sebi mindig taknyos. Zsebkendő viszont sosincs nála. Jakónak meg van egy doboza, amit mindig magával hurcol és nem mindig mutatja meg, hogy mi van benne.
Ezek a gyerekek meglehetősen különösek. Manka mindig töri a fejét valami csínyen, mondhatnánk azt is, hogy mindig rosszban sántikál. Sebi mindig taknyos. Zsebkendő viszont sosincs nála. Jakónak meg van egy doboza, amit mindig magával hurcol és nem mindig mutatja meg, hogy mi van benne.
Érdekes ez a barátság hármójuk között, hiszen ha úgy adódik, kicsúfolják a másikat, de ha egy közös játék vagy egy kaland lehetősége csillan fel, akkor abban mindhárman részt vesznek.
Manka egy olyan lány, aki ki akarja a macskát dobni az ablakon, aki kitalálta, hogy milyen jó lenne eltévedni, de a két fiút sem kell félteni, ők is benne vannak a dolgokban. Sikerül elveszniük és elég abszurd eseményekben lesz részük, amelynek a végén minden jóra fordul.
Annak ellenére, hogy nehezen barátkoztam meg Manka stílusával, pimaszságával, nekem nagyon tetszett a könyv össze-vissza kanyargós története, mindig meg tudott lepni valamivel, amitől először meghökkentem, de később már nevettem az egészen. A humora is kedvemre való volt, a szereplők és az események eltúlzott abszurditása hamar levett a lábamról.
A könyveket megrendelhetitek a Pagony Webboltban.
"- Szia Manka! - köszönt Sebi. - Miért lógsz fejjel lefelé?
Mankának vörös volt a feje. A lábával kapaszkodva csüngött a mászókáról.
- Csak úgy! - felelte Manka. - Állni túl unalmas."
*****
"- Te csak ne hülyéskedj! - szólt rá szigorúan Jakó apukája.
- Az ostoba vicceiddel most nem sokra megyünk.
- Az ostoba vicceiddel most nem sokra megyünk.
- Bocsánat - felelte Manka apukája -, képtelen vagyok abbahagyni.
- Azért van, mert gyerekkoromban mindig hülyéskednem kellett, ha látogatónk érkezett.
- Jesszusom, ez de fura! - mondta Jakó apukája.
- Nekem zongoráznom kellett, vagy verset mondani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése