Blogfaggató Hajnal Vivivel

Blogfaggató rovatunk életében ezzel az interjúval új fejezet nyílik. Eddig íróknak, költőknek tettük fel kérdéseinket, amit továbbra is folytatni szeretnénk, ugyanakkor bővítenénk a megkérdezettek körét. Szándékunkban áll a könyvek világán túl is érdekes, példamutató, tehetséges, inspiráló embereket bemutatni nektek. 

Mai Blogfaggatónkban egy igazi példaképet szeretnék bemutatni, aki tele van szeretettel, akinek fiatalon sikerült megvalósítania élete álmát, akinek olyan családja van, amiben nagyon sok állatszerető ember szívesen osztozna, aki kitartással, türelemmel és elfogadással dolgozik azon, hogy családtagjainak, és itt bizony állatokról van szó, a legjobb, a legkényelmesebb ellátást és életet biztosítsa. 

Néhány hete színesíti, édesíti és tölti meg plusz szeretettel a napjaimat Hajnal Vivi, a Hajnal tanya tulajdonosa, akire a Facebookon találtam rá. Azóta nagy rajongója vagyok. Imádom azt a szeretetet, az odaadást, a humort, amit az állatai felé tanúsít, tisztelem  a rengeteg munkát és energiát, amit belefektet abba, hogy álomtanyáján mindenki boldogan élhessen. 

Sylvia Plath: A mindegy-öltöny

Azzal a megfigyeléssel kezdhetem ezt az ajánlót, hogy ha Dániel András illusztrál egy könyvet, arra elég erőteljesen rányomja a hatását  nagyon egyedi stílusával, fantasztikus, humoros rajzaival. Még akkor is mosolygunk, ha a történetben nincsen semmi különösen vicces, mert a rajzokban mindig előfordul valamilyen megmosolyogtató dolog. 

Elég csak a könyv borítójára nézni, ami maga a mustársárga öltöny. Ez a nevetős, meleg, barátságos sárga hangulat az egész könyvre ráteríti magát, nagyon kedves, aranyos, szívmelengető történetnek találtam, és ha melléteszem, hogy Sylvia Plath írta, akkor ez igencsak meghökkentő első hallásra, mert az írónőről nem éppen ezek a szavak jutnak az eszünkbe.

Játszik a család: SKYLANDS

Bence:

A Skylands egy nagyszerű stratégiai társasjáték, amely kiválóan találja meg az egyensúlyt a stratégiai komplexitás, a többféle döntési lehetőség és az egyszerűség között. Egyszóval kitűnő családi társasjáték, ami azért komolyabb kihívást is jelenthet.

A játék témája tipikus fantasy téma. Skyland pusztuló világában próbálunk lebegő  szigeteket építeni magunknak és odaköltöztetni a telepeseinket. Itt meg is jegyezném, hogy nagyon szép a játék grafikája, jól átadja a hangulatot.

David Walliams: A világ legrosszabb gyerekei 2.

A világ legrosszabb gyerekei 2.

Ha a Világ legrosszabb gyerekei sorozat első kötetét kedveltétek, akkor lehet, kedvelni fogjátok ezt a könyvet is, ami eléggé túltesz az első részen. Ha ott kiakadtatok a szerző humorán, akkor most még jobban ki fogtok. Ha meghökkentetek azon, hogy milyen véget szánt a rossz gyerekeknek, akkor most fogtok csak igazán meglepődni!!

Ebben a kötetben a világ legrosszabb gyerekei szinte kivétel nélkül horrorisztikus véget értek, amire még én sem voltam mindig felkészülve. Az biztos, hogy nem hagy hidegen ez a könyv, fogsz nevetni, szörnyülködni, meghökkenni és azt mondani néha, hogy ez már sok.

Holly Farrel: Gyógy- és fűszernövények termesztése, felhasználása

Aki kézbefogja ezt a könyvet, azonnal megállapíthatja, hogy gyönyörű, kívül-belül egyaránt. Hangulatos, szép fotók és elragadóan bájos vintage stílusú illusztrációk váltakoznak benne. Ha egy kicsit sem érdekelnének a  gyógy- és fűszernövények, akkor is a kezembe venném, egyszerűen nem győztem betelni a rajzolt szépségekkel.

Mivel azonban még érdekelnek is a gyógynövények és fűszernövények, ezért az illusztrációk csodálata mellett nagy érdeklődéssel forgattam. Sajnos az én kertemben nincsen túl sok gyógyító és fűszerező hatással bíró növény, de amik vannak, azokat sikerült a könyvből is beazonosítanom. 

Mörk Leonóra: Ködkirálynő

Nemrég olvastam Cecelia Ahern Üvöltés című kötetében egy történetet a láthatatlanná vált nőkről. Amikor a nők elérnek bizonyos életkort, vagy mondjuk úgy, hogy középkorúak lesznek, elkezdenek halványulni, lassan, fokozatosan, majd egyszercsak láthatatlanok lesznek, és csak a hasonlóan elhalványultak látják egymást.

Mörk Leonóra főhőse, az 50. évét éppen betöltő Kriszta nem halványult el ugyan, de úgy érzi, hogy szüksége van arra, hogy egy kicsit eltűnjön, kiszabaduljon a mindennapok monotonitásából, az anyja zsarolása és uralma alól, nem akarja egy ideig hallani, hogy mit és hogyan kellett volna csinálnia, hogy anyja melyik barátnőjét fuvarozza el honnan, hová, melyik munka való neki és melyik nem, ne dolgozzon annyit, és miért utazik annyit. 

Blogfaggató Szabó Anitával

A versek csodás dolgok! Miközben a költő gondolatait, érzéseit olvassuk, egyszercsak azt vesszük észre, hogy ezek már mi vagyunk, a mi gondolataink, a mi érzéseink, a mi fájdalmaink, a mi örömeink. A jó versbe bele lehet olvadni, megpendít bennünk emlékekeket, érzelmeket, szépséget érzünk és megelevenednek bennünk a szavak.

Anita versei nekem ilyenek, érzem benne az erőt, a gyengeséget, a magányt, a szerelmet, a szeretet, az örömöt, a békét és a nyugtalanságot. A Nőt! Csalódásokat és fájdalmakat, újrakezdéseket és felemelkedéseket, boldogságot és boldogtalanságot, a reménytelenséget és a reményt, a mosolyt és a könnyeket. - írtam ezeket a sorokat Szabó Anita Halvány kékben lobogok verseskötetének elolvasása után. 

A bejegyzésemet Anita új kötetéről elolvashatjátok IDE KATTINTVA.

Az első verseskötetéről, a 33 Lélekcseppről szintén olvashattok értékelést a blogon, IDE KATTINTVA.

Örömmel üdvözlöm Blogfaggató rovatunkban Szabó Anitát, ismerjétek meg ti is.

Gyerekek, gyerekek, szeretik a ... könyveket?

Ebben a bejegyzésben négy gyermekkönyvet mutatok meg, amelyek saját olvasásra és felolvasásra is tökéletesek. Nyári szünidő alatt nem mindig könnyű a gyerekek szórakoztatásáról gondoskodni, nemes feladat lehet megszerettetni velük az olvasást. Akár a következő könyveknek a segítségével. 

Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Jártatok már úgy, hogy megláttok egy könyvet, és egyből beleszerettek a borítójába, majd ugyanebben a pillanatban a címét is elolvassátok, és akkor már tudjátok, hogy ez a könyv kell nektek?

Így jártam én ezzel a könyvvel, és már csak abban reménykedtem, hogy a tartalma is legalább annyira fog tetszeni, mint a külseje, vagy a címe.

Kívánságom meghallgatásra talált, ez az ifjúsági regény, amelyet a kiadó a 9-12 éves korosztálynak ajánl, minden könyvmolynak a kedvence lehet, akik pedig még az írással is próbálkoznak, azok imádni fogják. 

Szabó Anita: Halvány kékben lobogok

Anitát régi ismerősként üdvözölhetem itt a Könyvutcán, első verseskötetéről 2016. szeptemberében írtam már a blogon. IDE KATTINTVA elolvashatjátok.

"Az ő világa a pillanatot fogja meg és fűzi a szavakat nagyon magával ragadó sorokká. Azt érzem, hogy versei tele vannak elementáris erővel, duzzadó energiával, egy olyan ember energiájával, aki imádja a életet, szereti a szépet, a természetet."

Ezek a sorok igazak voltak a Lélekcseppek című első verseskötetére és igazak az új, 2019-ben megjelent kötetére is. 

Játszik a család: Pirate Ships

Bence:

A Pirate Ships egy  jópofa és ráadásul tényleg nagyon szórakoztató társasjáték gyerekeknek.

Ez egy egyszerű ügyességi játék, melyben az a feladatunk, hogy elsüllyesszük az ellenfelünk hajóját.

 Ezt úgy tesszük, hogy az ágyúgolyókat ábrázoló korongjainkat rádobjuk az ellenfelünk hajójára, illetve az ellenfelünk is megpróbálja ugyanezt tenni a mi hajónkkal.

Blogfaggató Hartay Csabával

Hartay Csaba legújabb könyve a Köszönöm a befogadást! a napokban jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában, és a Könyvhéten már meg is vásárolható, akár dedikálva is. Én már elolvastam ezt a fergeteges, nagyon vicces és szórakoztató könyvet, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az értékelésemet. 

Köszönöm Csabának, hogy válaszolt a kérdéseimre,  a válaszain is jókat mosolyogtam. Ajánlom a többi könyvét is. Első olvasásom tőle a Holtág volt, mely egy  mosolyokkal, vigasztalással, érzelmekkel megerősített, felzaklató történet, egy nagyapa és unokája barátsága, a halál árnyékában. 

A Rajongók voltunk című könyve nosztalgiázásra ad alkalmat, a szerzővel közel hasonló korúakban felidézi gyermekkoruk emlékeit, a fiatalabbaknak pedig egy vicces, életteli kordokumentum lehet. A Nem boci!-t pedig hamarosan olvasom. 

Remélem, nektek is annyira tetszik ez az interjú, mint nekem, és ha a Könyvhéten dedikáltattok Hartay Csabával, meséljétek el milyen volt. 

Eva Schiefer - Eva-Maria Lipp: Házi készítésű tejtermékek

Gyerekkoromban sokat nyaraltam nagymamámnál falun, akkoriban még sokan tartottak tehenet. Amellett, hogy városi gyerekként kicsit tartottam tőlük, mindig csodálattal néztem, amikor a csorda hazafelé tartott a legelőről. 

Amikor az emberek meghallották, hogy jön a csorda, kinyitották az utcaajtókat.  Fantasztikus dolognak tartottam, ahogy a tehenek egyenként, vagy néha többen is, befordultak egy-egy kapun. És ez így ment az utolsó tehénig. Mindegyik tudta, hová kell bemenni, soha nem mentek rossz helyre.

Utána pedig következett a fejés, amikor jónéhányszor én is kaptam friss, habos meleg tejet a szomszédból. Akkor még szerettem a házi tejet, most már nem igazán tudom meginni. Nem tudom, hogy a tej változott-e annyit, vagy én, bár alapból nem nagyon iszom tejet, csak néha a kávémban.

Heti ez + az

Ennek a rovatnak állandó kezdő mondata lehetne: Nagyon régen volt már Heti ez+az. :)) Pedig én szeretem írni, ti szeretitek olvasni és mégis. Időhiány, lustaság, kedv, egyéb körülmények jöhetnek közbe, ami miatt elmarad. 

Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!

Viharsarki Kattintós

VETYÉTEK MEK A VIHARSARKKI KATINTOST, NE HAGGYATOK KI ETY IJEN KKÖNYVET, VATY MIT, MER NATYON RŐHŐKSZ RAJTA MAJD. ÉNNEKEM IS ÚTY ATTÁK IDE, MÉK NEM OLVADTAM EL TEJJESEN, MER NATYON LASAN OVASOK, (IRNÍ JÓBAN TUDOK) DE ETŐL VICESSEB NINYCS, ÉN ASZT MONDOM... DIKK MÁN, A SZOMSZÉD MEK MIKKOR VEDTE ESZT AZ UJJ VERDÁT?

A viccet félretéve, .... de neeem, ennél a könyvnél nem lehet félretenni, ezt csakis humorral és lazán lehet olvasni. Senki ne vegye komolyan. De ha mégis felismerni véli saját magát valahol, akkor is csak nevessen, mert ennek a könyvnek a szórakoztatás a célja.  Ha netán valaki anyósát, apósát vagy esetleg valamelyik szülőjét is felismeri, esetleg a család legjobb barátját, szomszédját, az csakis a véletlen műve. Mutassátok meg nyugodtan az illetőnek, tuti, hogy ő nem fogja felismerni magát. 

Simone de Beauvoir: Szelíd halál

Egy anya halála. Drámai könyv, meglehetősen kemény stílusban. Simone elfogadja a halált, jobbnak tartja, mint a szenvedést és a betegséget. Elsőre szinte érzelmek nélkülinek éreztem a könyvet, tulajdonképpen egy anya-lánya kapcsolat feldolgozása, elemzése és lezárása . Egy ugyancsak gyenge lábakon álló kapcsolaté, amelyet egy rákos megbetegedés árnyékában ismerhetünk meg.  

Amikor édesanyja egy combnyaktöréssel kórházba kerül, kiderül, hogy egy rákos daganat növekszik a testében. Édesanyja ezt nem tudja, és ezért azt sem, hogy számára már elkerülhetetlen a halál, hamarosan véget ér az élete. Ennek ellenére minden bizonnyal megérez az elmúlásból valamit, mert igyekszik, erős lenni és jó betegként viselkedni. 

Játszik a család: Tick...Tack... Bumm Láncreakció

Bence:

Az eredeti Tick...Tack...Bummot szerintem sokan ismerik, nagyon szórakoztató és izgalmas játék, melyben megadott betűvel kezdődő szavakat kell mondanunk, mégpedig úgy, hogy egy folyamatosan kattogó és véletlenszerűen felrobbanó bombát kell körbeadogatnunk. Akinél felrobban a bomba az büntetőpontot kap. 

Tayari Jones: Egy amerikai házasság

Ez a történetet valóban egy házasságról szól. Egy kapcsolat megpróbáltatásairól, arról, hogy mit bír ki egy házasság. Milyen házasság volt egyáltalán, elég erős alapokon állt-e, hogy kibírjon egy nagy drámát, egy nagyon sajnálatos eseményt, amely ráadásul igazságtalanságon alapul? 

A házasságon kívül szól még emberi kapcsolatokról, szerelemről, szerelmi háromszögről, szülő és gyermek viszonyokról, anyaságról, apaságról és faji megkülönböztetésről. 

Gyerekek, gyerekek, szeretik a ... könyveket?

Most találtam ki ezt a címet, remélem nem gagyi nagyon. ;) Van az úgy - gyerekkönyvek esetében többször is -, amikor egy bejegyzésben nem csak egy könyvről írok, hanem összegyűjtök néhányat, mert a gyerekkönyvekről nem feltétlenül lehet annyit írni, mint egy regényről, de azért mindenképpen szeretném megmutatni őket. Ennek a többkönyves bejegyzésnek nem volt állandó címe, mindig csak úgy kitaláltam ezt-azt. Most ezt, de nem tudom végleges lesz-e. Ha van jó ötletetek, írjátok meg!

Vendégkönyv #2 - Fórum pizzéria, Sopron

A Vendégkönyv  rovat ötlete akkor született, amikor magánvéleményeket kerestem egy vendéglátó helyről, amit szerettünk volna kipróbálni. Ekkor jöttem rá, hogy nagyon sok étterem honlapja hiányos, facebook oldala nincs, vagy van, de nem működik, se fotókat, se árakat nem találunk, független véleményeket hétköznapi emberektől pedig végképp nem. 

Így találtam ki ezt a cseppet sem egetrengető ötletet, hogy amerre járunk, eszünk, iszunk, alszunk, arról készítek egy bejegyzést, amelyben a saját tapasztalatainkat osztom majd meg, úgy az ételek, italok minőségéről, mennyiségéről, mint arról, hogy éreztük ott magunkat, milyen volt a kiszolgálás és mennyire pénztárcabarát.