Szerelem a háború idején. Eszmélés. Útkeresés. Menekülés. Árulás. Naivitás Szerelem. Háború. Fiatalság. Álomvilág. Rejtély. Horogkereszt. Svájc. Berlin. Igazoltatás. Deportálás. Dzsesszklubok. Holokauszt.
Ezek a szavak jutnak eszembe, elsőként a könyvről, és azért jutottak eszembe csak szavak, mert ez nagyon jól jellemzi a könyv hangulatát, titokzatosságát. Mi magunk sem tudjuk, hogy hányadán állunk a szereplőkkel. Hogy kedveljük-e őket egyáltalán. Furcsának tartjuk-e a svájci Fritz naivitását, aki a háború közepén utazik Berlinbe, és ott egy szállodában éli a napjait, az apja pénzéből, közben szerelmes lesz Kristinbe, akit a festőiskolában ismer meg.
Kedveljük-e Kristint, akit csak próbálunk megfejteni, megérteni, kitalálni, hogy miféle rejtély van az életében, mire fel a nagy titokzatosság.
A könyv felépítése igazán érdekes, háromfelé tagolt, amelyek váltják egymást. Minden fejezet elején történelmi tényekről olvashatunk, az 1942-es év adott hónapjának történéseiről, napi hírekről, berlini életkörülményekről, a háborús eseményekről, a zsidók helyzetéről.
A következő részben Fritz mesél gyerekkoráról, az anyjával és apjával való kapcsolatáról, majd a Berlinben töltött idejéről és a Kristin iránt érzett érzelmeiről. Arról, miként döbbent rá Berlinben a zsidók deportálására, hogyan találkozott a lánnyal, és napjairól, melyet javarészt Kristinnel tölt egy luxusszállóban, ahol még mindent megkaphatnak, miközben a berlini lakosság már a jegyrendszerrel szerzi be az élelmet magának.
A harmadik rész pedig Stella Goldschlagról szól, igaz vallomások állnak itt egy nő cselekedeteiről, tulajdonképpen kivonatok egy háború utáni szovjet vizsgálóbíróság nyilvántartásából.
A szereplőket nem ismerhetjük meg mélyen, és ezért közel sem kerülhetünk hozzájuk. Lelkük mélye, érzéseik nagy része távol marad tőlünk, Fritz érzéseit, gondolatait amúgy is elvakítja a Kristin iránt érzett szerelem.
A történet valós alapokon nyugszik, Stella Goldschlag létező személy volt, aki több mint 300 zsidót árult el. A könyvbéli Stella az ő alakjából kelt életre. Nem tartotta magát zsidónak, egy német embernek tartotta magát. A szüleit mentette. Bár azután is folytatta a zsidók feladását, miután a nácik nem teljesítették ígéretüket. Elgondolkodtató, hogy az ember mire lenne képes, hogy védje a családját. Meddig reménykedik, mi a mozgatórugója a tetteinek.
A szerző ránk bízza ezeknek a gondolatoknak, az érzéseknek a tisztázását magunkban. Ő meglehetősen érzékenyen, tömören leírja a mondanivalóját, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ne csak a sorokat olvassuk, hanem a sorok között is megtaláljuk, amit meg kell.
A Stella egy olyan holokauszttörténet, amely nem megszokott nézőpontból mutatja be az eseményeket, amelyben a következtetések levonását az olvasóra bízza, és a kérdéseit is saját maga válaszolhatja meg.
Ez a történet nem fekete-fehér, nincsen benne egyértelműen jó és rossz, tragikus eseményeket örökít meg, a maga egyenes, nagyszerű módján, egymás mellé állítva a háborút és a szerelmet, a szeretetet és az árulást.
Takis Würger írói stílusa igazán figyelemre méltó, szívesen olvasnék tőle még. A Stella a második könyve, talán az első írása is eljut majd hozzánk.
A könyv Németországban nagy vitákat váltott ki, két táborra szakította az olvasókat.
Bea
"Azt hiszem, jelentett valamit, hogy én viszont képes voltam megérezni a virágok illatát."
*****
"Apám mindig azt mondta, az igazság a szeretet jele.
Az igazság ajándék. Akkoriban biztos voltam benne, hogy ez igaz. "
*****
"Az igazság olyan, mint a hibiszkusz. Valamikor meg fogod látni."
*****
"Ő nem zsidó, mondta Kristin. Nem úgy néz ki, mint egy zsidó,
nincsenek zsidó barátai, nem beszél jiddisül, mint a keleti zsidók,
és egyáltalán nem hisz semmiféle istenben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése