Ezt a könyvet csak akkor vedd a kezedbe, ha kellő humorérzékkel rendelkezel, ugyanakkor szívesen kiadnád magadból rendhagyó módon a napi stresszt.
Előveheted, ha egy kis viccelődésre támad kedved. Előveheted, ha hazamész a munkából és valaki nagyon felidegesített, vagy ha a pároddal éppen összevitatkoztál valamin és a gyerekeid sem hajlandók azt csinálni, amit mondasz nekik.
Beleírhatod bosszúságaidat, sérelmeidet, ráfoghatsz minden másokra. Felsorolhatod, mivel bosszantott fel a férjed, vagy éppen valamelyik gyermeked. De szidhatod a főnöködet, és piszkálódó munkatársaidnak is jól megmondhatod a magadét.
A Nagy sérelmeink kiskönyve a látszat ellenére egy megnyugvásra, ellazulásra segítő könyv. Mert először is nevetünk egy jót, amikor meglátjuk a könyv utasításait. Majd elgondolkodunk rajta, hogy vajon tudnánk-e olyan dolgot írni a barátainkról, ami zavar bennünket, van-e olyan exünk, akit látni sem bírunk, és ismerünk-e olyan őrülteket, akikkel a hobbink, a munkánk révén ismerkedtünk meg, vagy felismernénk-e őket egy szórakozóhelyen.
Beleírhatjuk az összes idegesítő dolgot, amivel életünkben találkoztunk, sőt azt is leírhatjuk, hogy melyek a szomszédunk vagy a tanáraink legidegesítőbb szokásai, de összeállíthatunk listákat arról, hogy kikre irigykedünk és miért, beolvashatunk olyan személyeknek, akik már régóta a begyünkben vannak. Persze csak a könyvbe írva, bár arra nincs garancia, hogy valakinek a leírás után úgy megjön az önbizalma, hogy a valóságban is beolvas olyan személyeknek, akikre már évek óta haragszik.
Belebújhatunk egy gonosz kismanó bőrébe, és képzeletben kitalálhatunk dolgokat, amivel felbosszantanánk a párunkat, a szüleinket, munkatársainkat, főnökeinket, utastársainkat. De a könyvre bízhatod életed legrosszabb nyaralásának emlékét, beleírhatod életed legpokolibb karácsonyát, naplót is vezethetsz mindennapi bosszúságaidról.
Bevallhatod, mit bánsz a legjobban, mit nem fogsz soha megbocsátani, legbotrányosabb vásárlásodat, vagy legszörnyűbben sikerült frizurádat, vagy akár a legborzasztóbban sikerült buliról is írhatsz, amin részt vettél.
Biztos van egy legkeserűbb gyerekkori élményed és olyan főztöd, amit a kutya sem evett meg, vagy kínos randiemléked, aminek leírásával könnyítenél magadon. Ebben a könyvben ezt mind megteheted, egyenesen biztat ezeknek a rossz és borzasztó dolgoknak a leírására.
Sőt, azt is leírhatod, hogy mi a legbosszantóbb saját magadban, vagy ebben a könyvben mi bosszantott fel nagyon. Melyik édességet, melyik ételt, italt utálod a legjobban, melyik házimunkát ki nem állhatod, és mi szerinted a legostobább szórakozás. A legértelmetlenebb dolgokat is leírhatod, írhatsz kínos, nevetséges, gyermeteg, túltolt dolgokról, de vannak olyan oldalak is, ahol nem éppen szép szavakat kell leírni.
Azt is leírhatjuk, hogy melyik divatos szavakat/kifejezéseket utáljuk, milyen szavakról, kifejezésekről ismerünk fel egy sznobot. Bejelölhetjük különböző listákban, hogy mit utálunk és meg is indokolhatjuk, hogy miért.
A könyv végén rajzolhatunk, színezhetünk, de mielőtt megörülnétek, megnyugtatok mindenkit, hogy kizárólag rusnya, csúnya dolgokat.
Véleményem szerint igenis terápiás dolog ennyi rosszat és negatívat, dühöt, fusztrációt beleírni egy könyvbe, mert miközben írunk, jól szórakozunk és lehet, hogy közben azt vesszük észre, hogy ténylegesen kiírjuk magunkból a bosszantó dolgokat és ha már egy picit is jobb kedéllyel csukjuk be a könyvet, mint amivel kinyitottuk, akkor ez a tény igazolta a terápiás jellegét.
Ha meg nem, akkor bumm, még egy bosszankodnivaló, amit bele is írhatunk az utolsó oldalára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése