Jodi Picoult: Szívverés

Már éppen azt akartam írni, hogy nem értem, mi történhetett Jodival, ugyanis egy kicsit más ez a könyv, mint amit megszoktam tőle, amikor észrevettem, hogy ezt bizony nem most írta, hanem 1993-ban. Ha jól tudom, akkor ez a második regénye. Így már megbocsátom neki azokat a kifogásaimat, amelyek olvasás közben felmerültek bennem. 

Ebben a könyvben adott egy fiatal lány, Paige, akit édesanyja ötéves korában elhagyott. A lányt az édesapja nevelte fel. Mi ott kapcsolódunk a történetbe, hogy Paige elköltözött apjától Chicagóba. Van egy különös tehetsége, fantasztikusan rajzol és nemcsak az embereket látja meg, hanem a lelkük mélyére lát, rajzain mindig feltűnik valami titok, valami múlt, valami vágyálom a lerajzolt emberből. 

Amikor megismerkedik Nicholassal az orvostanhallgatóval, a szerelemért feladja saját vágyait, álmait, művészetét és feleségül megy a fiúhoz. Hamarosan teherbe esik és váratlanul, felkészületlenül lesz édesanya. Nincs édesanyja, aki felkészítené a feladatra, aki arról mesélne, hogy édesanyának lenni a világ legszebb dolga.

Paige teljesen feladja, sőt elveszíti magát ebben a kapcsolatban, kisfia megszületésével kicsúszik a talaj a lába alól.

Nicholas, mint apa és mint társ egyáltalán nem lopta be magát a szívembe, sem a történet elején, sem a közepén, sem a végén. Paige tettei sem mindig voltak érthetőek, de azért átéreztem a problémáját és bár én nem tudtam volna megtenni azt, hogy elhagyom a gyermekem, valahol mégis értettem, hogy miért akar menekülni.

Paige úgy érezte, hogy ki kell deríteni édesanyja tettének mozgatórugóit, meg kell értenie, mert csak akkor nőhet fel és akkor lehet jó anyja a gyermekének, ha világosan látja annak az okait, hogy ő miért anya nélkül nőtt fel. Tudnia kell, miért nem kereste az anyja sok éven át, és hogyan tudott élni nélküle. 

De anélkül, hogy elmesélném az egész történetet, az a véleményem, hogy Jodi már ebben a könyvében is igazán érzékeny témát feszeget, a nők, az anyák leterheltségét, és ebből fakadó szabadságvágyát. Mennyire lehetnek önmaguk a nők egy olyan kapcsolatban, ahol a férfi nem veszi észre a feleség magányosságát, depresszióját? Ahol a saját karrierje fontosabb, mint a kettőjük kapcsolata, vagy akár újszülött gyermeke.

Semennyire nem lehetnek önmaguk, sőt nem csak a kapcsolatot veszélyezteti ez a helyzet, hanem ebben az esetben egy kisbaba biztonságát is. Kettőjük problémája először a megfelelő kommunikáció hiánya volt, valamint tapasztalatlanságuk és a múltban szerzett érzelmi sérüléseik is nagyban rányomták hatásukat a kapcsolatuk alakulására.

Egyértelműen nőpárti voltam ebben a történetben, de nem azért, mert helyeseltem, amit Paige tett, inkább csak megértettem. Talán azért, mert Nicholast sikerült Jodienak olyan ellenszenves karakterré formálnia, hogy úgy éreztem, az ő hozzáállása többet rontott a kapcsolatukon, mint Paige bizonytalansága. 

Amit hiányoltam, az Paige és apja kapcsolatának részletesebb, mélyre hatóbb megismerése lett volna, hogy jobban megértsek okokat és összefüggéseket és talán ha Nicholast is jobban megérthettem volna....   Valamint egy kicsivel jobban hasznosíthatta volna Jodi a történetben Paige különleges képességét, nem magát a rajzolást, hanem azt, hogy a lány belelát az emberekbe. 

A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon fontos önmagunknak maradni egy kapcsolatban is, valósítsuk meg a saját vágyainkat, terveinket, mert csak így élhetünk teljes, boldog életet. Az anyaság nagyon szép dolog, de nagyon nehéz is. Nehéz egy kisbabával, nehéz egy kisgyerekkel, és nehéz egy kamasszal. Ha felnőttek a gyerekeid, akkor is adódnak nehézségek. Ehhez szükség van egy jó társra, aki néha viszi a vállán a bajokat, néha leveszi rólunk, és közösen visszük tovább. Ez is hiányzott a Jodi által megírt kapcsolatból, és még sok minden más.

Méltó elődje ez a történet Jodi következő nagy könyveinek, még ha vannak apróbb hibái is. Minden Jodi Picoult rajongónak el kell olvasni természetesen. 

Bea

"Legyen előtted mindig út, 

Fújjon mindig hátad mögül a szél, 

Az eső puhán essen földjeidre, 

A nap melegen süsse arcodat, 

S amíg újra találkozunk, 

Hordjon tenyerén az Isten."

*****

"Mégis mi történik pontosan úgy, ahogy azt az ember eltervezi? 

Az életet nem lehet előre eltervezni. Az életet élni kell."

*****

"Az élet sokszor egy hajszálon múlik."

*****

Ha az autódat szerelőre bízod, igyekszel egy isteni szerelőt találni. 

Ha az életed bízod egy sebészre, akkor igyekszel egy istent találni.