Fahidi Éváról egy régi értékelésemben már írtam. Anima Rerum - A Dolgok Lelke című könyvében ismertem meg ezt a fantasztikus hölgyet, aki abban arról írt, hogyan élte túl Auschwitzot, hogyan választották el ott a családjától. A borzalmak mellett megismerhettük boldog gyerekkorát, imádnivaló családját, méltó megemlékezést állított elvesztett családjának az Anima Rerum könyvével.
Mikor tudomásomra jutott, hogy új könyve jelent meg, természetes volt, hogy szeretném elolvasni, hiszen már az előző könyvében annyira megragadott a személyisége, hogy megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha tovább írná a történetét.
A szerelem alanya és tárgya könyvében éppen ezt tette. 93 évesen megírta nekünk ezt a történetet, a személyes történetét, amelyben az életén, a szerelmein keresztül bepillanthatunk Magyarország történelmébe is, közvetlen közelről láthatjuk a háború utáni Magyarországot, a szocializmus kialakulását és működését a hétköznapokban.
Egy igazi kordokumentum ez a könyv, egy végtelenül szimpatikus és szeretnivaló asszony története, akinek hatalmas erejéről, tisztességéről és kitartásáról példát vehetünk. Akiből árad a szeretet és az elfogadás. A bölcsesség és a humor.
Mindannak ellenére, amiken keresztül ment, amikor 19 évesen Auschwitzba hurcolták és ott elvesztette az egész családját, szörnyűségeket látott és élt meg. Fahidi Éva 78 évesen tudott visszalátogatni Auschwitzba, 59 évvel azután, hogy odahurcolták. Ki akarta magából írni a borzalmakat, a szörnyűségeket, az emlékeket. Ez volt az Anime Rerum.
Ez a kötet 1947-ben kezdődik. Éva arról ír benne, hogy élte meg a hazatérést, elárvult fiatal lányként hogy boldogult, miként élte tovább, de azt is mondhatnám, hogy kezdte újra a saját életét.
Élet és Szabadság. Ez két nagyon fontos dolog Fahidi Éva életében. Azt vallja, hogy életünkben kell tisztességesnek és humánusnak lenni, empátiával fordulni a világ felé. A szabadságot pedig nem kell magyarázni.
A könyvből megismerhetjük a fiatal lány Évát, akiből nagyon gyorsan feleség válik, megismerjük a hozzá közel álló embereket, a családot, amit a férjével együtt kapott, és rokonait, akik maradtak neki. Megtudjuk, hogyan sikerült visszatalálni a hétköznapi élet ritmusához, hogyan talált munkahelyet és ezen keresztül azt is, hogy miként működtek az országban azokban az időkben ezek a mindennapos dolgok.
Olvashatunk további szerelmekről, egy életen át tartó barátságról, amelynek Fahidi Éva a gyerekeit köszönheti. Az ország társadalmi rendszeréről és a szocializmusról a hétköznapi emberek életén keresztül egy nagyon érdekes képet kapunk, Éva külkereskedelmi munkája és az ezzel járó utazások lehetősége nagyon érdekes szempontból mutatja be az akkori Magyarországot, az embereket.
Bár a könyv Éva hazatéréséről szól, az Auschwitz utáni életéről, arról, hogyan építette újra magát és hogyan maradt mégis ugyanaz a derűs, tisztességes, szerető, erős nő, aki mindig is volt, ott van benne a szenvedés, amit átélt, ott van a hatalmas szeretet, amelyet a családja iránt érzett, és ott van végig a családja is a könyvben, az édesapja, az édesanyja, kishúga és a nagyszülei, unokatestvére. Ott vannak mindannyian Évában, az érzéseiben, a gondolataiban.
A könyv végén a Sóvirág című színdarab születéséről is olvashatunk, ami szintén egy csoda, a megszületése egy varázslat, amiben Éva táncolhat, kitáncolhajta élete fájdalmait, szerelmeit, örömeit. Eltáncolhatja boldogsát, szomorúságát, életszeretetét.
Ez a könyv egyszerre megható és léleksimogató, örömteli és szomorú, szórakoztató és humoros, nosztalgikus és informatív, szerelmes és szeretettel teli, biztató és erőt adó, az élet szeretetére buzdít, arra, hogy lássuk meg a színeket, a jóságot, az emberséget.
Példát mutat. Fahidi Éva azt mondja, soha ne adjuk fel, mert az élet szép.
Bea
A könyvet kizárólag a szerző honlapján tudjátok megrendelni: www.fahidieva.hu
Facebook oldalán pedig követni tudjátok, és friss információkat is olvashattok róla.
"Tizennyolc éves és öt hónapos voltam.
Ma, 90 éves koromon túl is az anyámat keresem,
mert nem lehet belenyugodni, és még ma is várom vissza a húgomat,
holott az értelmemmel tudnom kéne, hogy lehetetlen, de az érzelmeim?
Azok nem tudják."
*****
".... a dolgok megoldódnak, csak csinálni kell."
*****
"Anélkül, hogy az ember a mindenkori érem mindenkori két oldalát
- sőt még azt a harmadikat is - meg nem ismerné, ne ítélkezzen.
Tulajdonképpen sose ítélkezzék, nem lesz tőle boldogabb."
*****
"Meditálni lehet afölött, hogy kegy-e vagy büntetés a sorstól a hosszú élet.
Benne van számos ember túlélése, és számomra még mindig az az egyértelmű tapasztalat:
akárhogy is készül az ember, nem lehet a halálra felkészülni. "
*****
"Olyan két párhuzamos is van, amelyik nem találkozik a végtelenben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése