Könyvutca-ajánló #6

Sziasztok!

Ismét itt a Könyvutca-ajánló, amiben azokat a könyveket gyűjtöm össze, amelyek friss megjelenések vagy még megjelenés előtt állnak, esetleg már itt várakoznak nálam a polcon. Két okból is hasznos lehet ez az ajánló, egyrészt talán ti is találtok majd benne olyan könyvet, amiről még nem hallottatok,  talán itt látjátok először és támad fel bennetek a vágy, hogy felvegyétek a várólistátokra (amennyiben így lesz, jelezzétek egy kommentben:)), másrészt nekem is segíthet, hogy fejben tartsam a tervezett olvasnivalóimat.

Kíváncsi Katica kérdez

Játékos könyv interaktív elemekkel

Gyerekkoromban imádtam az ilyen könyveket, sőt az én gyerekeim is imádták és be kell vallanom, hogy most is nagy élvezettel hajtogattam a felhajtogatható füleket és húzgáltam a kihúzható elemeket, amiből ebben a könyvben szerencsére van jónéhány. 

Persze, nemcsak a hajtogatás és kukucskálás miatt szerették a gyerekek, hanem a kérdések miatt is. 

Játszik a család: Cloud Mine

BENCE:

Ez egy nagyon különleges játék. Én alapból nagyon szeretem az asszociációs játékokat, sokféle létezik belőlük, de ennek a játéknak sikerült egy picit új oldalról megközelítenie ezt a műfajt. 

Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Régen olvastam orosz irodalmat, a kötelezőkön kívül amúgy csak néhányat, valószínűleg két kezemen meg tudom számolni, hogy mennyit. Turgenyev regénye után azon véleményen vagyok, hogy időnként bizony nem árt egy-egy jó orosz, régi történetet elolvasni, mert olyan élményben részesít, amelyre talán nem is számítunk.

Én legalábbis így voltam Ivan Szergejevics Turgenyev könyvével. Már alapból is, csak hallgassátok meg ezeket a neveket: Nyikolaj Petrovics Kirszanov, Agafokleja Kuzminyisna Kirszanova, Jevgenyij Vasziljev Bazarov, Pavel Petrovics Kirszanov, Anna Szergejevna Ogyincova, szinte mind-mind egy költemény. Imádom őket!!

Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Egy faluban élt három hölgy.
Az egyik gonosz, lelketlen volt, a másik csalárd, a harmadik önző.

Michel Bussi nevét jól jegyezzétek meg! Szerintem fantasztikus könyvet írt, amely könyv egy krimi, de egyáltalán nem egy sablonos bűnügyi regény. És itt nem csak a végére gondolok, ami szenzációs, hanem az egész könyv hangulatára, ami egyszerre megnyugtató és feszültséget keltő, gyönyörű képeket varázsol elénk és álmélkodva csatangolunk Givernyben, a Párizstól mindössze 70 km-re lévő csodálatos falucskában, miközben azon gondolkodunk, hogy ki ölhette meg Jerome Morvalt, a sikeres szemészt, Giverny lakóját.

Játszik a család: Kuflik itt, kuflik ott

Dániel András: Kuflik a föld alatt

A 11. Kufli könyv méltó volt a címéhez, mert bár már régebben elolvastam, úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. De egyszer csak Ficánka nem bírta tovább, és kikiabált egy hatalmas könyvhalom aljáról, hogy most már ideje lenne kiszednem onnan őket, mert ő bármennyire is szeret a föld alatt lenni, azért ezt a bezártságot hosszú távon nem érdemlik meg. 

Így én is örültem, mert megkerültek és ők is örültek, mert végre kinyílt számukra a világ, a nap is süt, szóval akár mehetnek is a kertbe elültetni a magvakat végre. Azt sem bánom, ha hernyótökmagot ültetnek. Még egy nyuszink is van, akinek a segítségével ki tudják mérni a húsz nyúlláb mélységet.

Jodi Picoult: Szívverés

Már éppen azt akartam írni, hogy nem értem, mi történhetett Jodival, ugyanis egy kicsit más ez a könyv, mint amit megszoktam tőle, amikor észrevettem, hogy ezt bizony nem most írta, hanem 1993-ban. Ha jól tudom, akkor ez a második regénye. Így már megbocsátom neki azokat a kifogásaimat, amelyek olvasás közben felmerültek bennem. 

Ebben a könyvben adott egy fiatal lány, Paige, akit édesanyja ötéves korában elhagyott. A lányt az édesapja nevelte fel. Mi ott kapcsolódunk a történetbe, hogy Paige elköltözött apjától Chicagóba. Van egy különös tehetsége, fantasztikusan rajzol és nemcsak az embereket látja meg, hanem a lelkük mélyére lát, rajzain mindig feltűnik valami titok, valami múlt, valami vágyálom a lerajzolt emberből. 

Takis Würger: Stella

Szerelem a háború idején. Eszmélés. Útkeresés. Menekülés. Árulás. Naivitás Szerelem. Háború. Fiatalság. Álomvilág. Rejtély. Horogkereszt. Svájc. Berlin. Igazoltatás. Deportálás. Dzsesszklubok. Holokauszt. 

Ezek a szavak jutnak eszembe, elsőként a könyvről, és azért jutottak eszembe csak szavak, mert ez nagyon jól jellemzi a könyv hangulatát, titokzatosságát. Mi magunk sem tudjuk, hogy hányadán állunk a szereplőkkel. Hogy kedveljük-e őket egyáltalán. Furcsának tartjuk-e a svájci Fritz naivitását, aki a háború közepén utazik Berlinbe, és ott egy szállodában éli a napjait, az apja pénzéből, közben szerelmes lesz Kristinbe, akit a festőiskolában ismer meg.

Penny Vincenzi: Bizalmi kérdés

Nem olvastam még Pennyi Vincenzitől könyvet, és sajnos ez az utolsó befejezett könyve,  amit 2018-ban bekövetkezett halála előtt írt. A stílusa engem egy kicsit Jeffrey Archerre emlékeztet, és mivel az ő könyveit nagyon szeretem, Penny Vincenzi is nyitott kapukat döngetett nálam és bár ez volt az első könyv, amit olvastam a szerzőtől, biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó.

Egy nagyszerűen szórakoztató történet, mely különböző társadalmi rétegben élő emberek életéről mesél, az 1936-os évektől kezdődően néhány évtizedet átívelve. Sokszereplős könyv, jelentős eseményekkel, kis politikával, szerelemmel és vággyal, tisztességgel és csalárdsággal, konfliktusokkal és szeretettel.

Michael Ward: A Narnia-kód

C. S. Lewis és a hét szféra titka

Mindig is érdekesnek tartottam, ahogy a különböző epikus, nagy ívű sci-fi és fantasy történetekben egymástól, és az íróik szándékától függetlenül, újra és újra hasonló karakterek bukkannak fel, és történések mennek végbe, a szereplők hasonló eseményeken küzdik át magukat. 

Mintha egy idő után ezek a történetek saját magukat kezdenék el írni és önmagukon túlmutatva valami nagyobb, egyetemes dolog részévé válnának. 

Mintha ezeknek a műveknek lenne egy titkos mondanivalója, mely szerint a szereplők sorsának alakulását rejtett erők irányítják, melyek szándékai kifürkészhetetlenek ugyan, de mégis mindig a jóság, a béke és a szeretet győzelme a végső cél.

Könyvutca-ajánló #5

Sziasztok!

Ismét itt a Könyvutca-ajánló, amiben azokat a könyveket gyűjtöm össze, amelyek friss megjelenések vagy még megjelenés előtt állnak, esetleg már itt várakoznak nálam a polcon. Két okból is hasznos lehet ez az ajánló, egyrészt talán ti is találtok majd benne olyan könyvet, amiről még nem hallottatok,  talán itt látjátok először és támad fel bennetek a vágy, hogy felvegyétek a várólistátokra (amennyiben így lesz, jelezzétek egy kommentben:)), másrészt nekem is segíthet, hogy fejben tartsam a tervezett olvasnivalóimat.

Stefanie Höfler: Velem nem lehet járni

Ismét egy ifjúsági könyv, ami komoly, érzékeny és nagyon aktuális témát helyezett középpontba. Az iskolai zaklatás problémáját, ami nagyon sok diákot érint, kit így, kit úgy, kit ezért, kit azért. Régen sem volt könnyű beilleszkedni egy osztályba, ha egy kicsit is más voltál, mint a többiek, ezen értem azt, hogy kicsit érzékenyebb, kicsit komolyabb, kicsit zárkózottabb, de ma már mégannyira sem egyszerű dolog.

A mai gyerekek sem másak, mint régen, sőt, mintha sokkal hamarabb kirekesztenék maguk közül, aki nem illik bele a kemény magba, aki nem nyomkod drága telefont, aki nem jár a legmenőbb cuccokban, sőt ha szemmel láthatóan, külsejében tér el az átlagostól, akkor menthetetlenül gúnyolódások, szivatások céltáblájává válhat.

Cecelia Ahern: Üvöltés

Harminc nő, harminc történet

Cecelia Ahern ismét új oldaláról mutatkozott be ezzel a könyvével. A romantikus, a disztopikus Cecelia után megismerhetjük a novellaíró Ceceliát, aki egy könyvbe foglalt meglehetősen sok női szerepet, női bizonytalanságot, női lelket érintő problémát.

A könyvet nem csak nőknek ajánlanám elolvasásra, hanem azoknak a férfiaknak is, akik szeretnék a női lélek útvesztőiben kiismerni magukat, akiket érdekel, hogyan működnek a nők, milyen bizonytalanságok dúlnak a lelkükben, milyen helyzetekkel kell megküzdeniük a hétköznapokban. 

Megkockáztatom, lesznek olyan történetek, amelyek akár a férfiakat is érzékenyen érinthetik, mert esetleg a saját bőrükön már ők is tapasztalták.

Dinara Mirtalipova: A képzelet erdeje

Inspirációk mesébe illő népművészeti alkotásokhoz

Ezt a gyönyörű könyvet elnézve, eszünkbe sem jutna, hogy a szerző számítástechnikai és kibernetikai végzettséggel rendelkezik, és amikor még nem gondolta azt, hogy a művészet akár a fő megélhetési forrása is lehet, kódolást tanult és a programozási nyelvek világába vetette bele magát.

Miután az üzbegisztán származású Dinara családjával Amerikába költözött, eleinte szobalányként dolgozott, ahol vécéket súrolt és szobákat takarított. Ám a szerencse rámosolygott és az American Greetings irodájában talált magának egy második műszakos, részmunkaidős állást, ahol kreatív sablonokat kellett kivágnia. 

Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve

Ezt a könyvet csak akkor vedd a kezedbe, ha kellő humorérzékkel rendelkezel, ugyanakkor szívesen kiadnád magadból rendhagyó módon a napi stresszt. 

Előveheted, ha egy kis viccelődésre támad kedved. Előveheted, ha hazamész a munkából és valaki nagyon felidegesített, vagy ha a pároddal éppen összevitatkoztál valamin és a gyerekeid sem hajlandók azt csinálni, amit mondasz nekik.

Beleírhatod bosszúságaidat, sérelmeidet, ráfoghatsz minden másokra. Felsorolhatod, mivel bosszantott fel a férjed, vagy éppen valamelyik gyermeked. De szidhatod a főnöködet, és piszkálódó munkatársaidnak is jól megmondhatod a magadét.

Eredményhirdetés

Először is mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt. Szebbnél szebb és ötletesebbnél ötletesebb könyvjelzők érkeztek be, és ahogyan a hozzászólók is írták, nagyon nehéz volt a döntés. 

Mivel a közönségdíjas nyertesek és a családi zsűrink nyertesei között átfedések voltak, ezért egy kicsit bonyolultabban alakult a szavazási módszerünk. Aki a közönségdíjazásban pl. 2 lett, de a zsűrizésben első, akkor az nyilvánvalóan a magasabb helyezést kapta meg, és így a közönségdíjas listában mindenki feljebb csúszott eggyel. 

Adam Bray: Marvel Studios - Szereplők nagykönyve

A Marvel szereplők nagykönyve elsőként Titusz kezébe került. Lévén hatalmas Marvel-rajongó, nem is történhetett volna ez másként. Ezért az ő véleményét olvashatjátok elsőként a könyvről:

Szóval. Csapjunk is bele. Én Marvel-rajongóként nagyon vártam ezt a könyvet. Persze nagyképűen gondoltam, én mindenkit ismerek. Aha... Egy fenét. 

Például volt olyan, aki egy olyan filmből volt, amit láttam, viszont fogalmam se volt hogy ki az. De a legtöbbet azért ismertem. Megtudtam belőle egy pár hasznos, és egy pár kevésbé hasznos információt. 

Játszik a család: Három szuper játék

Három olyan játékot szeretnék mutatni nektek, amelyek grafikája magyar gyerekkönyvszerzők könyvei, illusztrációi alapján készült, így nem csak jót lehet velük játszani, hanem régi ismerősökként is üdvözölhetjük őket. 

Mindhárom játékról elmondható, hogy kisméretű, strapabíró dobozban vannak és női táska kompatibilisek. Tehát ha valahová mennünk kell a gyermekünkkel, ahol várakozni fogunk, akkor elég bedobni egy ilyen játékot a táskánkba, és máris sokat tettünk azért, hogy a gyermekünk figyelmét lekössük és a szórakoztatásáról is gondoskodjunk.

Alice Munro: Kilátás a Várszikláról

Szeretem Alice Munro elbeszéléseit, ezért ezt a könyvét is kíváncsi várakozással fogtam a kezembe. Azt hittem, egy novelláskötetet olvasok majd, ám ahogy haladtam az olvasással, rájöttem, hogy ezek a történetek bár néha különállónak tűnnek, mégis egy teljesen összefüggő írássá állnak össze, még akkor is, ha itt-ott megszakad az idő folyama és nagyokat ugrunk az időben, a könyv Alice családjáról szól.

Az előszóban Alice megjegyzi ugyan, hogy a történetek kitaláltak, de közel állnak a valósághoz, én teljesen úgy tudtam olvasni és átélni, mintha valóban a saját családjának igaz történetét írta volna meg. Amiben nyilván voltak igazságok is, de elég nehéz a 17-18. századra visszamenően kideríteni konkrétumokat, valamint a könyv valóságos és a fikciós elemeit is nehéz elkülöníteni egymástól.

Fahidi Éva: A szerelem alanya és tárgya

Fahidi Éváról egy régi értékelésemben már írtam. Anima Rerum - A Dolgok Lelke című könyvében ismertem meg ezt a fantasztikus hölgyet, aki abban arról írt, hogyan élte túl Auschwitzot, hogyan választották el ott a családjától. A borzalmak mellett megismerhettük boldog gyerekkorát, imádnivaló családját, méltó megemlékezést állított elvesztett családjának az Anima Rerum könyvével.

Mikor tudomásomra jutott, hogy új könyve jelent meg, természetes volt, hogy szeretném elolvasni, hiszen már az előző könyvében annyira megragadott a személyisége, hogy megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha tovább írná a történetét.

Könyvjelzőtervező pályázat

Remélem, nem vagytok nagyon türelmetlenek, ugyanis a meghirdetett időpontokhoz képest kicsit csúszásban vagyok, de váratlan események következtében némileg lassabban haladtak a dolgok a blog életében.  Így kicsit csúszik az eredményhirdetés, de bízom benne, hogy segítségetekkel közönségdíjas könyvjelzőket is találunk. 

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Kell egy csapat 1.

A történet három gyerekről szól, akik már talán nem is szeretik, ha gyereknek nevezik őket. Hiszen már ötödik osztályba járnak, talán illene őket kiskamaszoknak nevezni. Lehet, ezt is utálnák. Mint ahogyan a meséket is utálják mind a hárman. Teljes szívükből. Ugyanis, ahogyan szépen nőttek, nődögéltek, rájöttek, hogy a mesék hazudnak. 

Nem léteznek tündérek és manók, tüzet okádó sárkányok sincsenek, királylányok és királyfiak sem kószálnak az utcákon. 

Így mi maradt nekik? Az iskola, meg az utált dolgozatok. Kamaszokhoz illően nem szeretnek szinte semmit, a saját környezetükben sem jó nekik semmi.