Olvastam még...

Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Schäffer Erzsébet kötete mellbevágott, nem is sejtettem, miről szól, a fülszöveg elolvasása nélkül hoztam haza a könyvtárból. Nekem a szerző neve már garancia egy jó olvasmányélményre.

Schäffer Erzsébet egyedülálló stílusban tud írni, minden írása tele van szeretettel, melegséggel, történetei átölelnek, mint valami puha, szerető takaró. Ez a kötet talán még jobban szíven üt, mint a többi kötete, ugyanis élete nagyon intim területére enged bennünket betekinteni.

Erzsébet és férje története ez a könyv, a szerelemé, a szereteté, a betegségé, a kiszolgáltatottságé és legfőképpen a reményé. Erzsébet férje agyvérzést kapott, azóta szótlanul fekszik. Megismerjük a jelent, az erőt, a kitartást és a soha nem szűnő szeretetet, a nehézségeket, a szépségeket, a gondolatokat, a tetteket, a valóságot és az álmokat. 

Schäffer Erzsébet nem volt biztos benne, hogy írhat-e egy kiszolgáltatott emberről, különösen, hogy a saját férje az illető, de végül úgy érezte a férjével folytatott szótlan beszélgetés után, hogy ő nem mondott nemet.

A könyv naplórészletekből, mindennapi dolgokból és gondolatokból áll össze. Csodaszép, szívfájdító, már-már elviselhetetlenül fájó érzésekkel. Ápolásról, munkáról, emlékekről, a szeretet és szerelem mindenhatóságáról, arról meddig tart egy szerelem, meddig tart egy élet. Meddig tart a remény? A végsőkig kell, hogy tartson, mert a reményben és a szeretetben van az erő, és a hit, amellyel bizakodunk. 

Nagyon szép, erőt adó könyv, ajánlom azoknak, akik éppen most ápolják valamelyik szerettüket, akik voltak ilyen helyzetben már, azoknak, akik szeretnek és akik szeretve vannak. Mindenkinek.

***********

Ida Hegazi Hoyer: Bocsáss meg

Az Európa női szemmel sorozat keretében jelent meg a norvég írónő könyve, a Noran Libro kiadó gondozásában. 

A Bocsáss meg a be nem teljesült álmok, tervek, életek könyve. A történet egy fiatal pár története, akik megismerkednek, összeházasodnak és teljesen hétköznapi életet élnek. Egyrészt. Másrészt nem elég nekik ez a hétköznapiság és mindenféle saját maguk által kitalált kihívásokkal próbálják meg színesebbé tenni, megfűszerezni, hogy ne süppedjenek bele a teljes szürkeségbe. 

Nagyon feszült, tulajdonképpen sokkoló történet, ahogy haladunk előre, érezzük, hogy ennek a történetnek nagyon nem hétköznapi vége lesz. A sok-sok különös előjel, ami előtör a múltból, a szokatlan kirívó dolgok, nagyon feszültté teszik az egész olvasást, van egy olyan érzésed, hogy szeretnél már túl lenni rajta, legyen már vége, ne szenvedjünk tovább ebben a sötét hangulatban, találjunk már kiutat ebből a helyzetből, amibe keveredtünk. Közben mágnesként vonz a történet. 

Kivételes, erőteljes, szokatlan könyv ez, egy nem hétköznapi kapcsolattal, nem hétköznapi szerelemmel, szerelem volt-e egyáltalán? Pszichológiai szempontból is nagyon érdekes ez a könyvbéli kapcsolat, ki ad bele a kapcsolatba, ki vesz el, hol az egyensúly, kell-e egyensúly, szabad-e ennyire belerántódni egy másik ember problémájába, ha nincs meg semmiféle viszonzás. Vagy van viszonzás? Nem is tudom, hogy szeretet, szerelem, miféle kapcsolat volt ennek a történetnek a mozgatórugója, de az biztos, hogy kemény és eredeti történet, és a stílusra, amellyel a szerző elénk tárta, ugyanez elmondható.

"Honnan tudhatnánk, hogy mit fogunk csinálni néhány év múlva, hogy mire vágyunk majd, 

mire leszünk képesek, mit kell majd megtennünk és mit lesz merszünk megtenni?"

*****

"Az élet arra tanított, hogy mindig lehet rosszabb, mondta. 

Végszóként talán. Az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, 

hogy azt higgye, hogy nem lehet rosszabb. 

Ezt ne felejtsd el. Mindig lehet legrosszabb."