Sziasztok!
Ismét itt a Könyvutca-ajánló, amiben azokat a könyveket gyűjtöm össze, amelyek friss megjelenések vagy még megjelenés előtt állnak, esetleg már itt várakoznak nálam a polcon. Két okból is hasznos lehet ez az ajánló, egyrészt talán ti is találtok majd benne olyan könyvet, amiről még nem hallottatok, talán itt látjátok először és támad fel bennetek a vágy, hogy felvegyétek a várólistátokra (amennyiben így lesz, feltétlenül jelezzétek egy kommentben:)), másrészt nekem is segíthet, hogy fejben tartsam a tervezett olvasnivalóimat.
Nézzük, miket szeretnék olvasni a közeljövőben:
Kate Morton könyveit nagyon szeretem, mondhatom azt is, hogy egyik kedvenc íróm, akinek egy új könyve láttán, nem gondolkodom azon, hogy elolvassam-e vagy sem, mert az egyértelmű.
A blogon is találhattok két értékelést.
Minden magyarul megjelent könyvét elolvastam eddig, Az órásmester lánya pedig igazán nagyszerű olvasmánynak ígérkezik. Múltban és jelenben játszódó történet, mely gyilkosságról, titkokról, rablásról, művészetről és természetesen szerelemről szól.
Sokan úgy gondolták, hogy Jojo Moyes jobban tette volna, ha nem ír folytatást a Mielőtt megismertelek könyvéhez, de nekem tetszett a második rész, nem tartottam rossz ötletnek, amúgy is szeretem, ha egy kedvenc főhős sorsát hosszabb ideig is végig tudom követni.
Mivel nem ugyanazt vártam tőle, mint az első résztől, ezért nem is csalódtam. Tetszett, szerettem, és arra már nem számítottam, hogy harmadik rész is lesz, nagyon kíváncsi vagyok rá.
Lou sorsát követhetjük tovább, akinek az élete ismét fordulóponthoz ért az előző rész végén, ebből a részből megtudhatjuk, hogyan alakul tovább. Én határozottan örülök neki. Annál is inkább, mivel Jojo Moyes is a kedvenc szerzőim közé tartozik.
Az előző két részről a címre kattintva olvashattok:
Mielőtt megismertelek (Bea)
Mielőtt megismertelek (Zsófi)
Miután elvesztettelek
Anyukám nagyon szereti az írónő könyveit, régóta ajánlja, hogy olvassak tőle, ezért mikor megláttam, hogy egy új regénye jelenik meg, azt gondoltam, eljött az idő, hogy közelebbi ismeretséget kössek Penny Vincenzivel.
"Minden, amit Vincenzitől várhatunk – csillogás, szenvedélyes viszonyok, titkok és árulások. Egy újabb főnyeremény!” - ezt ígéri a fülszöveg.
A könyv igaz történet alapján íródott.
"Fritz svájci, Stella német. A fiú tapasztalatlan, a lány mindent tud. Fritz idealista és naiv, Stella kiszámíthatatlan és rejtélyes. A fiú az igazságot keresi, a lány titkolózik. A fiú álomvilágban él, a lány hazugságban. Fritz a múlt, Stella a jelen elől menekül. A Harmadik Birodalom fővárosában találkoznak, 1942-ben.
Berlin fojtogató és fülledt. Horogkeresztes zászlók csattognak a szélben, karszalagos katonák igazoltatják a járókelőket, bútorszállító autók viszik az embereket a gettókból a vonatokhoz. A dzsesszklubokban tiltott zene szól, cigarettafüst gomolyog, konyak folyik a bárpulton. Milyen sors vár Fritzre és Stellára? Túlélheti-e szerelmük a háborút?"
„Minden szerelemben eljön az a pillanat, amikor már túl késő válaszokat keresni.”
"A túlontúl komoly és félénk tizenhat éves Aszaf élete legrosszabb nyarát éli. Nővére eltűnt, ő maga pedig barát nélkül maradt. Rosszul fizetett nyári munkával üti el a nappalokat a jeruzsálemi városházán, esténként egyedül van, tévét bámul és az interneten játszik. Egyik reggel fura, már-már abszurd „küldetéssel” bízzák rá: meg kell találnia egy kóborló sárga labrador gazdáját. Közben a város túlsó oldalán a szintén magányos, viharos lelkű, tehetséges énekes lány, Tamar, ugyanolyan reménytelen feladatot vállal magára: ki akar menteni egy fiatal drogfüggőt a jeruzsálemi alvilágból, és…. megtalálni szeretett kutyáját."
Egy különösnek tűnő, izraeli ifjúsági regény, melyben fontos szerepet kap a szerelem és a közösség.
A fotós saját elvesztett lehetősége adta az ötletet a fotósorozat elkészítéséhez, holokauszt túlélő nagymamája el nem mesélt, meg nem kérdezett története volt az, amiért kitalálta, hogy a másokét olvashatóvá, sőt nagyszerű fotói révén láthatóvá tegye.
A kötetben igaz történeteket olvashatunk, olyan történeteket, amelyeket a képeken szereplő emberek talán még soha senkinek sem mondtak el.
"A fotókkal illusztrált könyvben 14 Magyarországról New Yorkba elszármazott holokauszt-túlélő emlékeit, múltját és jelenét olvashatjuk. Könnyeiken vagy épp fanyar humorukon, csalódottságukon vagy életigenlésükön keresztül tisztán és pőrén elevenedik meg a múlt és fonódik egymásba a priváttörténelem a világ eseményeivel, melyet úgyszintén emberek közvetítenek: például az által, hogy miként viselkedett egy sorsfordító helyzetben egy szomszéd, egy katona, egy régi cseléd, egy barát vagy egy házmester. 14 sors: 14 hiányzó történet egyszerű emberekről, 14 történet a túlélésről."
Amikor először elő akartam jegyezni a könyvtárban, akkor még kb. 8-9. voltam a sorban. Így inkább úgy döntöttem, hogy megveszem. De olyan sok olvasnivalóm volt, hogy halogattam.
Eddig bírtam azonban halogatást, a névnapomra ezt kértem ajándékba és most már itt várakozik, remélem mihamarabb sorra tudom keríteni.
Szégyen, vagy sem, bevallom, még nem olvastam Grecsó Krisztiántól, de már nagyon régóta szeretném elkezdeni a vele való ismerkedést. A Verával kezdem, aztán majd jöhet a többi könyve is.
Tudjátok-e milyen valaki, amikor azt mondják rá, hogy ándungos?
Nagymamám sokszor mondta Zsófira, a dédunokájára. Szó szerint így: Olyan ándungos ez a pulya. Ti ismeritek a pulya szót?
De engem is gyakran kért meg, hogy adjam oda a lajbit, ami a kötött mellénye volt és én ezzel tisztában is voltam.
Nem volt ilyen szerencséje a dédunokáival, akik, amikor azt mondta nekik, hogy "hozd be fiam a vájlingot a stelázsiról" csak nagy szemekkel pislogtak és néztek rám, hogy milyen nyelven beszél most Dédi.
Nem volt ilyen szerencséje a dédunokáival, akik, amikor azt mondta nekik, hogy "hozd be fiam a vájlingot a stelázsiról" csak nagy szemekkel pislogtak és néztek rám, hogy milyen nyelven beszél most Dédi.
Vagy tudjátok-e, hogy a szép hangzású ingató szó bölcsőt jelent? Ilyen szép, régi, elfeledett, vagy tájszólásban használt szavakat olvashatunk a Nagy magyar tájszótárban, ami egyrészt nosztalgiázásra teremt lehetőséget, másrészt kiváló családi társasjáték is lehet. Itt-ott felütve kitalálni a szavakat remek móka a gyerekeinknek és hasznos ismereteket is szerezhetnek közben. Még éppen csak belenéztem a könyvbe, de egy bejegyzésben hamarosan bővebben is írok róla.
Bár nem ismerem az első részt, az elcsigázott anya kifejezést olvasva, azonnal rokonszenvet éreztem a könyv főhősével.
Nem szoktam káromkodni, csak kb. háromszor egy évben, akkor is a szolídabb fajtákból, és a gyerekeim ilyenkor is rám szólnak, hogy "de Anya!".
Szóval tetszik a könyv címe, tetszik a témája, még jó, hogy elolvasom. Amúgy egy vicces könyvnek gondolom, majd meglátjuk, így van-e.
"A vidám és szókimondó Ellen házassága bizony inogni kezd a sok teher alatt: a gyerekek lassan kezelhetetlenné válnak, a lakás pedig leginkább egy disznóólra emlékeztet. Peter, a kilencéves fia egyfolytában az iPadjén csüng, Jane, a tizenkét éves lánya pedig a fejébe vette, hogy világhírű Instagram blogger lesz. Simon, a férj gyakori időközönként üzleti útra megy különféle egzotikus vidékekre, így a számtalan nehézség közepette egyedül Judgy, a büszke és nemes terrier az, aki hűségesen kitart a ház asszonya mellett.
Ellen egyszer csak újabb kihívással kerül szembe: teljes munkaidős állást kap egy modern informatikai cégnél. Itt azonban nemcsak amiatt aggódik, vajon (negyvenkét évesen) fel tud-e tápászkodni a babzsák fotelből, hanem azért is, nehogy kiderüljön, hogy mégsem az a keményen dolgozó, szingli csaj, akinek kezdetben kiadta magát."
"Tartsd a kezed ügyében ezt a könyvet, és ha bármikor szorongás vagy nyugtalanság fogna el, fordulj hozzá bizalommal.
Meg fogod találni benne a keresett válaszokat." - ezt ajánlja a szerző, aki egy zen buddhista templom főpapja és díjnyertes zen kerttervező.
"Százféle információ zúdul ránk, felőrli napjainkat a szüntelen sietség és a jövőtől való szorongás. Nem szívesen gondolunk arra, hogy az élet egyszer véget ér, félresöpörjük a múlandóság apró jeleit.
Azonban a kis változásoknak is van hatásuk. Ha mindennap szánunk néhány percet arra, hogy ne gondoljunk semmire; ha evés közben nem figyelünk másra, csak az ételre; ha megszabadulunk a felesleges tárgyaktól, de az igazán fontosakat becsben tartjuk; ha elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen – korábban nem tapasztalt nyugalomban és békességben lehet részünk." Fontos könyvnek tűnik, amely elméletek helyett praktikus, egyszerű gyakorlatokat ajánl.
"Épp most tetted ki a gyerekedet a buszmegállóban.
Egy pánikba esett vadidegen hív a mobilodon.
A gyerekedet elrabolták.
Az idegen közli, hogy az ő gyerekét is elrabolta valaki. A gyerekedet csak úgy kaphatod vissza, ha 24 órán belül elrabolod valaki másét.
A gyerekedet csak akkor engedik szabadon, amikor a következő áldozat szülei elrabolnak egy újabb gyereket.
Ami ennél is fontosabb, teszi hozzá az idegen, ha nem rabolsz el egy gyereket vagy a láncban soron következő szülők nem teszik meg ugyanezt, a gyereked meghal.
Mostantól te is A LÁNC része vagy."
A fülszöveget elolvasva, azt hiszem nem is kell megmagyaráznom, miért szeretném elolvasni.
Írjátok meg, rajta van-e valamelyik könyv a ti kívánságlistátokon is, vagy ajánljatok nekem még újdonságokat és tartsatok velem a következő alkalommal is. Szép hétvégét kívánok!
Kate Mortontól ezer éve olvastam a Felszáll a ködöt, azóta semmit. Vagyis megpróbálkoztam a Titkos kerttel, vagy mi is volt pontosan a címe, de valamiért nem ment. Pár hónapja viszont beszereztem Tóparti házat tőle, és hát ez az óramesteres könyve valami gyönyörű! Engem már az angol címe is megvett kilóra, amikor jött velem szemben. Szerintem hamarosan a Felszáll a ködöt is újraolvasom, mert marha jó volt!
VálaszTörlésMajd Az elfeledett kertet is próbáld meg később, mert az is jó. Az óramester lánya pedig tényleg szép és én a címét is imádom. :)
Törlés