Napjainkban már nem kellene, hogy kényes téma legyen a homoszexualitás, egyre többen coming outolnak, állnak a nyilvánosság elé, vállalva önmagukat, nemi identitásukat, ezért azt gondolnánk, hogy ez már egy hétköznapi téma is lehetne, de az a tapasztalatom, hogy nem az. Addig, amíg vannak olyan emberek, akik félnek attól, hogy mit szól a családjuk, mit szól a munkahelyük, ha felvállalják nemi irányultságukat, addig ez nem hétköznapi téma.
Ennek a könyvnek a főhőse szintén ebben a helyzetben van. Jó nevű sebészorvos, aki fiatalon a társadalmi elvárások szerint élt és bár már akkor érezte, hogy ő a férfiakhoz vonzódik, mégis megnősült és gyermeke is született. Évekig élt ebben a házasságban, egyre keservesebben, ám egyszer találkozott egy férfival, aki miatt kilépett a kapcsolatból.
Felesége zsarolására 8 éves fiát is otthagyja, hosszú évekig nem találkoznak. 55 évesen egy véletlen folytán kiderül róla, hogy daganatos, gyógyíthatatlan beteg. Úgy érzi, hogy rendbe kell tennie a dolgait, ezért nem halogathatja tovább, hogy megkeresse a fiát, az azóta felnőtté vált Tomit, hogy megpróbálja megmagyarázni, miért alakult így az életük.
A könyv felépítése nagyon tetszett, megismertük mind Adorján, mind pedig volt felesége Éva legbensőbb gondolatait, úgy a jelenről, mint a múltról is. Megtudhattuk, hogy milyen lett Adorján élete, és miként éli a napjait Éva. Kiben mennyi sérelem maradt, ki hogyan dolgozta fel a múltban történteket, a házasságuk felbomlását és Adorján vallomását a homoszexualitását illetően.
Tomi azóta a nap óta semmit nem hallott az apjáról, ha az anyját vagy a nagyanyját kérdezte, csak hallgattak, az anyja egyik megjegyzéséből következtetve úgy rendezte magában a dolgot, hogy az apja meghalt. Ez egyszerű volt és bonyodalmaktól mentes.
Az ő nézőpontját is olvashatjuk, megtudhatjuk, ő hogyan élte meg kisgyerekként az apja eltűnését, a szülei válását, hogyan nevelkedett és nőtt fel a két nő, anyja és nagyanyja mellett a családban. Milyen a kapcsolatuk úgy általában, és hogyan változik az apja felbukkanásával, miként reagálnak női családtagjai arra, hogy az apja kapcsolatba lépett vele.
Drámai helyzetek, olvasmányos, gördülékeny stílus, fontos témák, érdekes karakterek. Szívesen olvastam volna még jobban kibontva a történetet, még részletesebben belenézve a szereplők lelkivilágába. Nagyon mai történet, mai problémákkal és helyzetekkel. Elfogadásról, szeretetről szól, meg tudunk-e bocsátani, magunknak és másoknak, felül tudunk-e emelkedni olyan dolgokon, amelyek mély sebet ütöttek rajtunk. Segít-e az idő tisztábban látni és helyesen alakítani az életünket.
Felülírja-e a szeretet az ítélkezést? Megbocsátható-e olyan döntés, ami egy egész család életére hatással van? Jó-e, ha csökönyösen ragaszkodunk valamiféle bosszúhoz, nem könnyebb-e a megbocsátás? Mit ér meg az, hogy egy kisgyereket magára hagyunk hosszú évekre?
Egy ponton nekem nagyon gyorsan megtörténtek, bekövetkeztek bizonyos események, szívesen olvastam volna még kicsit lassabban, kicsit ráérősebben, részletesebben. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akit érdekelnek a családi kapcsolatok, az, hogy a könyv szereplői képesek-e a megbocsátásra, az elfogadásra és miként képesek továbblépni egy nehéz élethelyzetben.
"Mindannyiunk fejében van egy Pandora-szelence - mondta -,
és milyen jó hogy van, mert oda besöpörhetjük a sérelmeinket, a bűneinket,
aztán lelakatoljuk és élünk tovább."
*****
"Az embernek néha el kell fogadnia a dolgokat úgy, ahogy vannak, különben bedilizik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése