Lesley Pearse feladta most nekem a leckét. Alapvetően nagyon szeretem a könyveit. Még akkor is, ha tudvalévő, hogy történeteinek legtöbbször egy nehéz helyzetbe került fiatal lány a főhőse, aki megküzd az elemekkel, elesik, talpra áll, megint elesik, megint talpra áll és még egy-két nagy csavar is színezi a történetet.
A legjobban a régebbi időkben, 40-es, 50-es években játszódó történeteit szeretem. A Bocsáss meg a 90-es években játszódik, amivel azért ki tudtam egyezni.
Hősünk Eva Patterson, a 21 éves fiatal lány, aki egyik nap munkájából hazatérvén a fürdőkádban holtan találja édesanyját, aki önkezével vetett véget az életének. Egy üzenetet hagy hátra: Bocsáss meg!
Senki nem érti tettét, viszont hamarosan kiderül, hogy Evára hagyott egy londoni műteremlakást, amiről addig sem Eva, sem a fiatalabb testvérei nem tudtak. Egy igazán meglepő fordulat után el is indul, hogy szemrevételezze örökségét. A házban olyan iratokat és naplókat talál, amelyből rádöbben, hogy nem is ismerte az édesanyját, aki a múltban egy teljesen más nő volt, egy tehetséges, öntörvényű festőművész.
Eva megpróbálja megismerni, a megtalált naplók olyan helyekre vezetik, amelyek választ adhatnak a kérdéseire. Amiből nagyon sok volt, és az események is meglehetősen beindultak. Éppen ezért nehéz is írni erről a könyvről, mert annyi fordulat volt benne, hogy azt is mondhatnám, hogy más sem volt.
Azt éreztem, hogy túl sok mindent akart most Lesley belesűríteni ebbe a történetbe. Annyi mindent rakott Eva Patterson vállára, hogy több életet is kitett volna. Mintha nem találta volna meg az egyensúlyt, nehézség nehézség hátán, tragédiát tragédia követett, mintha nem lett volna elég Evának akár az az egy is, hogy ő találta meg az édesanyját, kapott még bőven.
Természetesen szerelem is volt a regényben, de valahogy nekem olyan lagymatagnak tűnt most és az is maradt. Persze-persze, tudom, nem minden szerelem nagy és lángoló, és talán Lesley Pearse nem is ilyen nagy végzetes szerelmeket szokott írni, de ez most valahogy akkor sem győzött meg. Talán a sok fordulat, a sok esemény, a sok csavar az oka.
Leszögezem, semmiképpen nem volt rossz, de úgy gondolom, hogy volt már az írónőnek sokkal jobb könyve is. És ez is jó lett volna, ha elfelezi az eseményeket, a tragédiákat, és a felesleges köröket is. Kicsit sok volt.
Lehet, hogy valakinek éppen ezekért a fordulatos eseményekért fog nagyon tetszeni a könyv, de nekem a kevesebb több lett volna. Sajnálom Lesley, nagyon nehezemre esik ezt most leírni.
Ajánlom azonban minden Lesley Pearse rajongónak, mert meg kell tudnom, hogy csak én éreztem így, az én ingerküszöböm volt-e alacsony az 10 oldalra jutó események számát illetően, vagy ti is így éreztétek.
Bea
"Ne légy féltékeny vagy dühös a korábbi szerelmeimre, mert az, aki ma vagyok,
bármit is szeretsz bennem, azoknak az élményeknek az eredménye,
amiket másokkal éltem meg.
Az ő hatásuk is hozzájárult a mai énemhez."
*****
"Egyvalamit azonban megtanultam,
az embernek azokkal a lapokkal kell játszania,
amiket leosztottak neki, és megpróbálni valamit jót kihozni belőle."
*****
"...sokszor a dolgok maguktól is megoldódnak, miközben várakozunk.
Ezért nincs értelme beszélni valamiről, ami lehet, hogy meg sem történik."
*****
"Szerethetsz valakit annak ellenére is, hogy nem az az ember, akinek hitted?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése