Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, mert mindig is nagyon szerettem mesét hallgatni, majd olvasni is, nagyon izgatta a fantáziámat, hogy mi lehet a "boldogan éltek, míg meg nem haltak után" .
Gyerekként nagyon szerettem volna tudni, hogy miután Holle anyótól eljött a szorgos és a csúnya lány is, ki segített neki, ki rázta a párnákat és ki takarított, szorgoskodott nála, hogyan folyt tovább az élete. Vagy nagyon érdekelt még az is, hogy miután a királylányt feleségül veszi a királyfi, mit csinál a kastélyban a királylány egész nap. Ha minden munkát szolgálók végeznek, még a haját is a szobalánya fésüli meg, akkor azt gondoltam, hogy szegény királylány nagyon unatkozhat, és elképzeltem, hogy én biztos kiszöknék a rétre olvasni, de akkor meg azon gondolkodtam, hogy vannak-e könyvek a mesében.
Szóval egy rakás ilyen bugyutaság járt a fejemben, ám most rájöttem, hogy nem voltak ezek annyira mégsem bugyutaságok, hiszen ez a könyv éppen erről szól. A mesehősök utóéletéről, arról, hogy mi történt a "boldogan éltek, míg meg nem haltak után."
"A novellák, vagyis felnőttmesék ott kezdődnek, ahol a gyerekmesék véget értek." - állítja a könyv fülszövege, és én végre elolvashattam, hogy mi történhetett volna gyerekkorom mesehőseivel, legalábbis egyfajta lehetséges variációt.
15+1 szerző írta meg 14 mesehős életét, a +1 egy álruhás férfit takar, Szederkényi Olga szerkesztő úgy érezte, hogy a ne legyen minden túl kerek és egyértelmű, belevisz egy kis szokatlant, egy kis kirívót, szabálytalant. Így került a nők közé Sárbogárdi Jolán, aki tulajdonképpen Parti Nagy Lajos női megtestesítője.
A szerzők között találunk tapasztalt, befutott és kezdő írónőt, gyerek- és felnőtt irodalmat írót egyaránt. Mindenki maga választotta ki, hogy melyik mesehősnek szeretné elképzelni az életét a boldogan éltek után és a meg nem haltak előtt.
Térjünk is rá a történetekre. Természetesen nagyon tetszett a koncepció, amikor legelőször olvastam a könyvről és így utólag az mondhatom, hogy nagyon jó ötlet volt megírni ezeket a folytatásokat.
Voltak írások, melyek nagyon tetszettek és voltak, amelyek kevésbé. Nyilván ez így van jól, hiszen a mesék sem mind a kedvenceim, tehát a folytatásukat sem érzem át annyira. Rakovszky Zsuzsa Alice története éppen olyan különös és szürreális volt, mint az eredeti, ugyanakkor szívszorító és mégis mosolyogtam néha.
Olvashatunk Aranyhaj szomorú történetéről, Csipkerózsika ébredéséről, Dorothy és édesanyja kettőséről, amely nagyon szomorú és nagyon szép, a halászról és a feleségéről. Hamupipőke mindkét változatát kedveltem, és végre megtudtam azt is, hogyan kerülnek Holle anyóhoz a mai napig lányok, és hogy még mindig azt kapja mindenki, amit érdemel.
A kis hableány, a Hókirálynő és Mulan - ha szeretnétek tudni, milyen megtestesülésben és szituációban képzelték el őket újra, akkor ezt is elolvashatjátok. Fény derül arra is, hogy Piroska talán nem is az az aranyos, engedelmes kislány, akit megismertünk.
Nekem a legnagyobb meglepetés Berg Judit Hófehérke feldolgozása! Ha az írónő valaha kikacsintana a gyermekirodalomból, akkor nyugodtan írhatna thrillereket is, mert az Ő és én című írása, ami Hófehérke további életének egyik változatát mutattta meg nekünk, zseniális!!
Másik nagy kedvencem Pöttyös Panni történetének folytatása, amit Karafiáth Orsolya vetett papírra. Zsófinak kislányként nagyon sokszor olvastam Pöttyös Panni történeteket, már akkor is imádtuk, és ez annyira szép visszatérés volt, hogy meg is könnyeztem.
Bátran ajánlom a könyvet, mert sokszínűek ezek a történetek, modernek és régiek, a jelenkori problémákat jelenítik meg, meghökkentőek és humorosak is helyenként. Emésztgetni kell egy-egy történetet, de senkit nem hagy gondolatok és érzelmek nélkül. Nagyon jó kezdeményezés, szívesen olvasnék további mesehősökről is.
"Anyám mindenre azt mondja, hogy szürke.
Szürke a táj, szürke a fű, az ég, a ház, a kutya, és kislányom, te is olyan szürke vagy.
Az arcod sápadt, csipkedd meg! A bőröd fakó, süsse a nap!
Hordjál színes ruhát, színes cipőt, és ne ilyen halvány szalagot köss a seszínű hajadba.
Biztos színvak szegény, gondoltam, ahogy álltam előtte piros ruhában,
piros cipőmben, a hajamban sárga szalaggal."
/Halász Rita: A forgószél/
*****
"...ne légy elvből szófogadó, ne légy gépesen alkalmazkodó, gondolkozz kritikusan,
és ha a legkisebb kétely is felmerül benned, mondj nemet!"
/Nina Yargekov: A szófogadó kislány/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése