Mester Györgyi: Az élet írta

Régi ismerősként üdvözlöm Mester Györgyi írásait, örültem, amikor megláttam, hogy új kötete jelent meg. 

"Az élet írta, én csak lejegyeztem.

A többit kitaláltam..."

Györgyi mottója a szokásos szerénységéről tanúskodik, egy régebbi kötetében írta, hogy nem tartja magát "igazi" írónak, nem tanult novellát írni, egyszerűen leírja, amit maga körül lát, esetleg kiegészíti a saját gondolataival. 

Kedves Györgyi, én nem tudom, mitől igazi egy író, de szerintem akinek már több remek könyve is megjelent, az nyugodtan nevezheti magát annak, hiszen minden író az életből, a környezetéből, a munkájából, a könyvekből, a saját életéből inspirálódik, tehát nekik is az élet írta a történeteiket.

A könyvre mondhatnám, hogy hozta a szokásos, általam szeretett novellákat, a vicceseket, a meghökkentőeket, az egyszerűeket és a megcsavartakat. És ez mind igaz is. De hozott valami mást is. Egy fájdalmas fejezetet, amelyben szomorú, keserű végű történeteket olvashatunk. 

Az ilyen írások sok mindenre rá tudják ébreszteni az embert, elgondolkodtatnak, önvizsgálatra késztetnek, és ha szerencsénk van, akkor még egy jobb irányba is elterelhetik a gondolatainkat és a tetteinket, erőt és inspirációt meríthetünk belőle. 

Pontosan 67 rövid novellát olvashatunk ebben a kötetben, az egy oldalastól a három oldalasig. Nagyon szeretem, hogy Mester Györgyinek ennyi éppen elég, hogy kifejtse a sztorit, érdekesen, jó stílusban elénk tárja, és így elégedetten dőlhetünk hátra, hol mosolyogva, hol meglepve, hol pedig szomorkásan. 

De máris olvashatjuk a következőt, és ezért szeretek novellásköteteket olvasni. Egy könyvön belül nagyon sok ember bőrébe belebújhatunk, vagy éppen nagyon sok elrettentő példával találkozhatunk, vágyakozhatunk hasonló kalandra, bólogathatunk, mert mi is épp ilyesmit éltünk át tegnap a buszon vagy meghökkenhetünk például a krimi témájú novellákon.

A 67 novella különböző témájú, olvashatunk különös és önös történeteket, erotikust és fájdalmast, állatit és kriminálist, de még útit és útszélit is. Szeretem azt is, hogy a történeteket csokrokba szedve nyújtja át olvasóinak, téma szerint csoportosítva.

A különös fejezet kissé misztikus, megmagyarázhatatlan történeteket tartalmaz, olyanokat, amelyek talán mindannyiunkkal megestek már, és a mai napig sem tudjuk rá a magyarázatot, de mégsem szabadulunk az emléktől, mert mélyen megérintettek bennünket vagy éppen segítettek rajtunk. 

Az önös novellák meghökkentőek, viccesek és ismerősek lehetnek, az erotikusak pedig nem csak erotikát, hanem meglepetéseket és érzelmeket is hordoznak magukban. 

A fájdalmas fejezet szó szerint fájdalmas, és itt olvashatjuk a legszomorúbb írásokat, a magány, az elmúlás, az élet elrontott dolgai, csalódások és keserűségek a témái ennek a résznek.

Az állati fejezet változatos írásokat tartalmaz, van közte vicces, meghökkentő és szívmelengető és disztopikus jellegű is, egyik kedvencem volt ez a rész. 

A kriminális fejezet meghökkentő történetei után a hétköznapi utazós történetek zárják  a könyvet, amelyek helyenként igencsak kriminálisak is egyben. 

Engem mindig nagyon jól elszórakoztatnak Györgyi novellái, keresetlen egyszerűsége, igényessége és humora segítségével különleges, a maga nemében egyedülálló írásokkal örvendeztet meg bennünket. Nagyon jó szívvel ajánlom, olvassátok bátran!

Bea

Kiválasztottam két kedvencet. Több is lenne, de igyekeztem a rövidebbek közül választani.

Krumpli van?

- Jó napot!
- Jó napot!
- Krumpli van?
- Nincs.
- És hagyma?
- Az sincs.
- Akkor mi van?
- Mi itt leveles dolgokkal foglalkozunk.
- Valóban?
- Valóban.
- Akkor kérek spenótot.
- Nincs.
- Sóska?
- Az sincs.
- Azért érdekes. A múltkor, amikor itt jártam, egy küldeményt szerettem volna feladni. Nem volt bélelt borítékuk. A csomagomat nem találták meg, és az újság előfizetésnél is akadt valami probléma: a kedvezmény már akkor lejárt, amikor a róla szóló értesítést a postaládámba bedobták.  Valójában mit csinálnak Önök itt a postán?

- Leveles dolgokkal foglalkozunk.
- Akkor hát saláta van?!

Megvetve

Szerette, ha rendben van körülötte minden. Ragaszkodott a szokványos dolgokhoz, a formaságok betartásához. Fontos volt számára a folttalan tisztaság, a mindenkori egyenesség, a hibátlan külső.

Rendíthetetlenül, szilárd lábakon állt a világban, megvolt a maga helye, és ő ezt pontosan tudta. Tudta, meddig nyújtózkodhat, hol vannak a korlátai, hol húzódik számára a határ.

Szerette, ha szerették, jól érezték magukat vele, a társaságában. Ő is a kényelem, az ellazulás híve volt. Minek az a nagy mozgolódás?! Elég, ha akkor mozdul, ha feltétlenül muszáj.

Soha nem is voltak fölösleges kezdeményezései, az önfejű, oktalan cselekvést elvből elvetette.

A küllemre is sokat adott. A külsőségeknek nagy jelentősége volt számára. Az, hogy jól karban legyen tartva, és ha bármi hiba adódik, azt mielőbb korrigálják.

Élvezte a rendezett, nyugalmas, kellemes létet, és azt, hogy értékelik, nagyra tartják, megbecsülik.

Mégis, megvetve érezte magát a legjobban.

Ami egy franciaágytól el is várható...