Matt Haig előkelő helyet foglal el a kedvenceim listáján. Karácsonyi sorozata fantasztikus történet, az eljövendő karácsonyok kihagyhatatlan eleme, ezért is gondolom azt, hogy nem baj, hogy nem pontosan karácsony előtt, vagy karácsonykor írtam róla, hanem időszerű így még a karácsonyhoz közel, hiszen nagyon sok mindenkinél állnak még a karácsonyfák.
Ezt a könyvsorozatot érdemes minél előbb beszerezni, hogy a következő karácsonyt már azzal a nyugodt gondolattal tudjátok várni, hogy ilyen csodás karácsonyi olvasmányok várnak rátok.
A fiú, akit Karácsonynak hívnak című első részből megtudhattuk, hogyan is lett Karácsony apó az, aki, mi történt vele, amikor még nem volt Karácsony apó.
A lány, aki megmenti a karácsonyt című részben megismerjük a Londonban élő Améliát, akinek igencsak nehéz sorsa van, árván marad, dologházba kerül, mégis az a sorsa, hogy megmentse a karácsonyt.
El is érkeztünk ehhez a részhez, ami ugyancsak érdekes címet kapott, nagyon kíváncsi voltam, mi köze a csokitojásnak a karácsonyhoz, és mi történt azóta Améliával, ugyanis ez előző rész azzal zárult, hogy a karácsony megmentése után Karácsony apóval és Marival, a dologház konyhásnénijével Koboldfalvára költözött.
Azt gondoltam, hogy igencsak érdekes és izgalmas kalandokban lehet része Koboldfalván emberként, ahol eddig csak Karácsony apó élt az emberek közül. Így is volt, mert egy embernek igencsak nehéz beilleszkedni Koboldfalvára a koboldok közé, akik sokkal kisebbek, sokkal jobban ismerik a koboldfalvi szokásokat, az iskolai tananyagot, és nincs részük abban a megaláztatásban, hogy szánkózásórán csak nézhetik, hogyan repülnek a többiek, pedig Amelia mindennél jobban szeretett volna repülni.
Nagyon rosszul sült el azonban az első repülése, ezáltal egész helyzete megváltozott Koboldfalván, sőt egy gonoszkodó kobold, Vodol apó, még rá is tesz erre egy lapáttal. A koboldok ellene fordulnak, Vodol apó titkos újságának hatására.
Améliának ebben a részben is be kellett dobnia mindent, hogy bebizonyíthassa igazát, hogy a véletlenül lett rosszat jóvá tehesse, megmutatnia hogy egy kis reménnyel sok mindenre képesek lehetünk, és a csodák egyszer csak ott lesznek, ha hiszünk bennük.
Természetesen az is kiderül, hogy kerül a képbe a csokitojás, és a húsvéti nyulaknak mi köze a karácsonyhoz. Megtudtam, hogy Koboldfalva fizetési eszköze a csokitallér, és hogy Karácsony apó igencsak szereti a csokoládét. Megismerhetjük a Karácsony apóért rajongó Igazmondó Glimpi lányt, és Havasi Marit, Karácsony apó szerelmét. Amélia cicáját Kormos kapitányt is viszontlátjuk, aki igencsak nagy kalamajkát okoz.
A történet jól végződik, mert egy karácsonyi könyv nem végződhet rosszul, ez egyértelmű. A karácsony az idén sem maradt el, tehát Koboldfalván még mindig jól mennek a dolgok.
Varázslatos, szívet melengető, humoros történet, mely bennünket felnőtteket is elvarázsol, és már-már látni véljük Karácsony apó szánját és rénszarvasait egy-egy holdvilágos karácsony éjszakán. Mert csodák igenis léteznek.
Varázslatos, szívet melengető, humoros történet, mely bennünket felnőtteket is elvarázsol, és már-már látni véljük Karácsony apó szánját és rénszarvasait egy-egy holdvilágos karácsony éjszakán. Mert csodák igenis léteznek.
Nagyon szeretem Chris Mould illusztrációit, viccesek és imádnivalóak.
"Ekkor Kormos kapitány is kikukkantott a kabátom alól.
A kobold halálra rémült, és hatalmasat ugrott.
- Ááááá! Te kétfejű vagy?! Nekem nem mondták, hogy az embergyerekeknek két fejük van!
- Ez itt egy macska.
- Micska?
- Macska! Ő is az emberek világából való, akárcsak én."
*****
"Amennyiben hajlandóak vagytok a jót keresni valakiben, meg is fogjátok találni."
*****
*****
"– Valami képtelenségnek kellene történnie – gondolkodott Karácsony apó.
– Így lehet a leggyorsabban reményt ébreszteni.
Ha hiszünk abban, hogy valami akkor is valóra válhat, ha teljes képtelenségnek tűnik.
De ahhoz, hogy hinni tudjunk ebben, nem árt, ha a saját szemünkkel látunk ilyesfajta csodát.
*****
*****
"A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit
egyelőre még elképzelhetetlennek találok."
*****
*****
"Akkor még nem tudtam, hogy a csodának is van határa,
épp ebben rejlik a csodasága. Azt sem értettem még,
hogy a csoda nem arra való, hogy minden rossztól megszabadítson,
hanem arra, hogy segítsen keresztülvergődni a nehézségeken,
mert tudjuk, hogy az életben igenis ott a csoda,
ami újra és újra eljöhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése