Karácsonyi emlékek

3. rész

Ennek a bejegyzésnek az ötletét a Nagy Karácsonyi Nyereményjátékunk adta, melynek egyik feltétele volt, hogy írjátok le egy emlékezetes karácsonyi élményeteket. Megmondom őszintén, hogy ezt a nyereményjátékot élveztem eddig a legjobban, mert ezektől a válaszoktól 1. nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem, 2. elérzékenyültem, 3. jókat mosolyogtam és nevettem. 

Jó volt olvasni ezeket az emlékeket, és úgy gondoltam, hogy megörökítem őket egy bejegyzés formájában, hogy bármikor nosztalgiázhassatok ti is. Ahány ember, annyi emlék, mindenesetre megpróbáltam csoportosítani őket, bizonyos szempontok alapján rendszerezni.

Az előző részeket itt olvashatjátok: Karácsonyi emlékek 1. rész
                                                        Karácsonyi emlékek 2. rész

Ebbe a bejegyzésbe azok az emlékek kerültek, melyeket a nevetés szépített meg, valamilyen vicces esemény karácsony ideje alatt. /Ide soroltam a szaloncukor lopkodókat is. :D Nálunk is vannak páran./

Mikor kicsik voltunk, a fenyőfa csak látszó oldalát pakoltuk tele díszekkel, hogy minél díszesebb legyen.. majd természetesen elborult. Z.Flóra

Nekem minden karácsonyom örömteli, békés, kellemes és csodálatos volt. A kedvencem talán akkor volt, amikor kidobtam azt a dobozt, amiben a díszek voltak, mert azt hittem, hogy nincs benne semmi és nem kell. Persze nekem kellett kiszednem a kukából. K-M.Villő

Számomra egy vicces karácsonyi emlék a macskánk ajándéka volt. Most biztos sokan fújolnak, ha ezt olvassák, de történt egyszer, hogy megvolt az ajándékosztás, mindenki összegyűlt a karácsonyfa körül, nagy mosolyogva próbálgatjuk az ajándékokat, és kb végszóra odajött a macska öklendezve, és beszőrcsomózott a fa alá. Igazán megható ajándék volt tőle :D Jópofa cicus volt. :) B.Vanda

Egyszer anyuék megvicceltek és az egyik csomagba beleraktak 2 csomag fénymásolópapírt tollakkal..már a bontás elejétől sírtak a nevetéstől. K.Zsófi

Szánkóztunk és ránk ugrott egy bernáthegyi kutya. Cs.S.Judit

Biciklit kaptam karácsonyra, és megszólaltam "Jé ez meg mintha bicikli volna!" Lehettem kb. 5 éves. K.Erika

Nekem az volt amikor kiderült, hogy az összes szaloncukor, amit a fára tettünk, hiányzott. Csak a papír volt rajta és vissza volt tekerve, mintha semmi se hiányozna. Anyukám mondta, hogy szégyelli, mikor jött a pap megáldani. K.Anita

A legemlékezetesebb karácsonyi emlékem, kedves Könyvutca blog, amikor gyermekkoromban szüleim építkeztek. Ideiglenesen a melléképületben található garázsban laktunk pár hónapig. A Karácsonyt is ott töltöttük, gyönyörű karácsonyfánk volt, telis tele finom Szerencsi csoki dísszel, amit imádtam. Éjjel arra lettünk figyelmesek, hogy rajtam kívül másnak is ízlik az egyik csokidísz ! Egy hívatlan vendégnek, egy kisegérnek , aki vígan csemegézett és zörgött a karácsonyfán lévő csokidísszel. Így lett karácsonyi vendég egy kisegér, aki valószínű a szellőztetésnél surrant be a finom illatokra :). Volt nagy riadalom, szüleim nem igazán örültek neki ! :) De számomra mindenképpen vicces és emlékezetes karácsonyi emlék maradt. Cs.M.Julianna

Anyut és nagyit reggel ébresztettük ikertesómmal, hogy itt járt a Jézuska, s mennyi mindent hozott. Nem értettük, miért nem örülnek, miért olyan álmosak :-) B.Hedvig

Mindig leettük tesómmal a szaloncukrokat a fáról és visszaraktuk a fára az üres papírokat. K.Kitti

Amikor már a 6. babám mellé nem hozta meg a Jézuska a 7.-et, azt mondtam a fa alatt sírva “Nincs babám! Nincs Karácsonyom” Minden évben elmesélik a szüleim azóta is!  N.G.Katalin

Az öcsémmel mindig kilopkodtuk a szaloncukrokat és visszacsomagoltuk szépen a papírt...N.L. Viktória

Amikor olyan 7 éves korom körül apa élő pontyot vett karácsonyi vacsira és 2 napig a kádban úszkált. M.J.Krisztina

Karácsonyi ajándékom, kb. 5 éves koromban egy külföldről kapott "etethetős" baba, és én valóban megetettem, beletömtem a nyitott szájába a kaját, ...hát mit mondjak milyen volt másnap. B.Icu

Pólyás kistesómat, akit a jézuska hozott, a bátyáimmal a fenyőfára akartuk kötni, ... persze nem sikerült, eldőlt a fa. Nem dicsértek meg.... E.Sz.Katalin

Külön egyet se tudok kiemelni, mind nagyon szép karácsony volt, arra viszont mosolyogva emlékszek vissza, hogy óvodásként rendre ragaszkodtam ahhoz, hogy a rajzaim felkerüljenek a fára. Hmmm... Eléggé dekoratív volt. P.Marina

Amikor gyerek voltam, mindig a mamámnál voltunk napközben. Mire hazaértünk, mindig várt minket a karácsonyfa, kaja. Egyszer, amikor jöttünk haza mamámtól és megláttam az ablakban a karácsonyfát, elkezdtem futni de rosszul vettem a kanyart és bele borultam a bokorba. M.Dóra

Mindig valahogy, teljesen véletlenül felborult a karácsonyfa, biztos a "macska" szerette volna a szaloncukrokat levadászni.  Végül ki lett kötözve. J.D.Erzsébet

Szaloncukrot tettünk a fára, én pedig mindig megettem róla, csak a papírt hagytam fönn. M.Martina

Gyerekként mindig megtaláltam (és meg is dézsmáltam) az elrejtett szaloncukrot :-) Ráadásul úgy ki tudtam bontani, hogy észre sem lehetett venni (persze a darabszámon már lehetett látni) :-D M.G.Orsolya

Az én emlékem vicces, bár lehet csak nekem. :D Kicsik voltunk, öcsém egy rendőrmotort kapott pótkocsival. A szoba közepén hagyta, én pedig ahogy futottam ki, véletlenül ráléptem, persze rögtön ketté is tört. :/ Ez persze nem vicces, de öcsi arckifejezését sose felejtem el, ahogyan felnőttes flegma fejjel mondja, hogy: "istenem, csak most kaptam..." Z.Nikolett

A legemlékezetesebb élményem vicces inkább. Az óvodában már készültünk az ünnepségre, mikor az óvónéni megjegyezte nekem, hogy ha rossz leszek, nem kapok csomagot. Azt feleltem, nem is kell. Végül, amikor az ünnepségen a Mikulás átadta a csomagom, visszafelé menet az óvónénim eszembe juttatta a szavaimat. Megpördülve rögtön hozzávágtam a Mikuláshoz, és elvonultam. V.A.Hajnalka

A szobámban volt a karácsonyfa, így korlátlan hozzáférésem volt a rajta lévő szaloncukrokhoz. Hogy ne bukjak le, mindig óvatosan szedtem ki a papírból a szaloncukrot, és utána visszaigazgattam formára, így ránézésre érintetlen volt. A "vicces része" mindig akkor jött, amikor már szinte mindből kiettem a csokit, gyakorlatilag magamat szivattam meg, amikor egyenként tapogattam végig a csomagolásokat, hogy valahol még találjak zsákmányt. G.N.Bernadett

Amikor szaloncukrot tettünk a fára, és mind leettük húgommal. P.Katalin

Kiskoromban egyszer unokatestvéreméknél karácsonyoztunk, és emlékszem, hogy ugyanazokat az ajándékokat kaptuk karácsonyra, de aztán megjöttek unokatesóm keresztszülei és ő mégtöbb ajándékot kapott, mire én elkezdtem hisztizni, hogy én miért nem kaptam még ajándékot, miért csak ő kapott? De aztán mikor hazaértünk otthol is várt egy adag ajándék szóval nem panaszkodtam tovább. N.Antónia

Egyik vicces gyerekkori emlékem. mikor szaloncukrot akartam lopni a fáról (az aznapi adagot már régen túlléptem), látszólag a fa tele volt szaloncukorral, de amint megfogtam kiderült, hogy mind üres! Apukám a sarokban lesett és röhögött, ő volt az, aki dugiban megette a cukrokat, csak a csomagolást hagyta a fán! T.B.Vivien

Valamikor a 90-es években volt, amikor a padláson tároltuk ünnepek előtt a fenyőfát, ami így merő egérszagú lett és mielőtt feldíszítettük volna, le kellett zuhanyoztatni, majd légfrissítővel pótolni az illatot. K.Petra

Ami minden karácsonyfa díszítésnél kedves emlékként eszembe jut: gyerekként mindig ki eszegettük a fára aggatott szaloncukrokat a papírjukból. Ha látok karácsony után a kirakott fenyőkön szaloncukros papírt, mindig megdobban a szívem. K-S.Judit

A legviccesebb talán az volt, amikor a nagymamám megágyazott nekem, és az ágyneműtartóban megláttam a karácsonyi ajándékomat, ami egy szintetizátor volt. P.Petra

Mamámnál karácsonyoztunk, és neki van egy selyem kanapéja. Kérdezi az öcsém, hogy ez honnan van, az egyszerűség okán, csak rövid választ kapott, 'selyemhernyók'. Nagy elképedés: Ekkora kanapéhoz, hány hernyót kellett megnyúzni? Mondanom se kell, percekig dőltünk a röhögéstől. B.Gina

A legviccesebb emlékem kb. 3 éve történt. A szüleim megkérdezték, hogy mit szeretnék karácsonyra, én pedig huszonéves fejjel azt válaszoltam, hogy egy Barbie babát (persze csak viccből). Karácsonykor megkaptam. K.Emese

Nem voltunk gazdagok, de minden karácsonyra vásároltunk egymásnak. Apukámnak egyszer zsilettpengét tudtam csak venni, de hogy azért mutasson a fa alatt, többször is becsomagoltam, bedobozoltam, míg egy cipődoboz nagyságú lett. Nagy nevetés volt, amire kicsomagolta. Mai napig emlegetjük, az egyik legjobb sztorink, amit szinte minden karácsonyi vacsorán felhoz valaki. Amikor ez történt, általános iskolás, alsó tagozatos lehettem. J.B.Beáta

Nővéremmel lopkodtuk a fáról a szaloncukrot, de mindig lebuktunk, mert csengettyűk is voltak a fán. :) P.D.Szilvia