Jojo Moyes: Álmok nyomában

Ezt a könyvet egy szerencsétlenül járt lórajongó tinédzser, Mecca Harris emlékének ajánlja Jojo Moyes. A lovaglás sok tinédzsernek egy másfajta lehetőséget kínál, egy másik utat, egy másik életet. Mecca Harrisnek is ezt kínálta, de sajnos már nem élhette meg. 

Moyes regényében legfőképpen az amerikai tinédzserekre gondolt és az ő helyzetüket írta meg, de azt gondolom, hogy a magyar lórajongó fiatalok is teljesen át tudják érezni a főszereplő 14 éves Sarah helyzetét és álmait. 

A könyv végén az is kiderült, hogy Jojo Moyes is tinédzserként szerette meg a lovaglást, a lovakat, tizenéves korában a londoni mellékutcákban lévő istállók körül töltötte minden idejét és a helyi parkok jelentették számára az arénát. Akárcsak a könyvbéli Sarah.

Úgy gondolom, hogy nagyon sokat merített a saját életéből, saját tinédzserkorából a szerző, legalábbis a lovas részek, a lóval való kapcsolat leírásában. Jojo Moyes 30 éve szenvedélyesen rajong a lovakért.

A könyv kicsit lassan indul be, de engem ez egy cseppet sem zavart. Sőt, ez az írónőnél máskor is előfordult már. A Páros, páratlan című regénye jutott eszembe erről a könyvről. A kamasz főszereplő, az utazás, egy lezáratlan párkapcsolat és egy fontos állati szereplő. Ezek az elemek közösek voltak ebben a két könyvben, mégis egy teljesen más történetet kaptam. 

Mindig is csodáltam a lovakat, bár lovagolni nem tudok, de lenyűgöznek. Egyáltalán nem sokalltam a lovas részeket, a lovakról szóló leírásokat a könyvben. Megerősítettek abban a hitemben, hogy nagyszerű lények, akik emberéleteket változtathatnak meg a hűségükkel, a barátságukkal és a tiszteletükkel. Ha cserébe ők is ezt kapják az embertől. 

A könyv kamasz főszereplőjének, Sarah-nak, Boo a lova és Henri Lachapelle, a nagyapja jelentett mindent. Henri előtt valaha nagy lovas jövő állt a híres francia lovasintézetben, a Cadre Noirban. Ám az élet és a szerelem közbeszólt, ma már egyedül neveli az unokáját, akibe átültette a lovak szeretét, tiszteletét és egy lovat is vásárolt neki. Álma az volt, hogy Sarah bekerülhessen a ma is létező és még mindig nagyon tiszteletreméltő lovas iskolába, a  Cadre Noir-ba. Egy napon azonban rosszul lesz, kórházba kerül és Sarah magára marad. Egyre rosszabb helyzetbe kerül, mind nehezebben sikerült 14 évesen egyedül boldogulnia a mindennapokban.

Egy zűrös helyzetben találkozik az ügyvéd Natashával. Natasha maga is nehéz helyzetben van, mert bár a munkájában sikeres, de a magánélete éppen romokban hever. Átmenetileg felelősséget vállal Sarah-ért, de nem tudja, hogy ezzel mibe keveredik. Közben a válófélben lévő férje Mac is megjelenik közös lakásukban, a helyzet csak bonyolódik. 

Teljesen káosz akkor lesz, amikor Sarah olyan dolgot tesz, amivel mindkettejük életét felforgatja, és egyszer csak egy őrült utazás közepén találják magukat. Sarah és Boo, Mac és Natasha, van aki az álmai után vágtat és van, aki közben keresi önmagát, az elveszett életét, és megtalálja a sok rossz közepette a jót és a céljait.

A könyv több helyen erősen papírzsepi-igényes, és ha helyenként voltak is a történetben képtelennek tűnő részek, vagy legalábbis nehezen tudtam elképzelni, azért többségében elégedett voltam. Talán Mac karaktere lehetett volna egy kicsit nyíltabb, szívesebben olvastam volna az ő szemszögéből is a dolgokat. 

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik a lovakat, akiket érdekelnek a kamaszok problémái és gondolatai, akik szerették a Páros, páratlant, és akik szeretik Jojo Moyest. 

Erős érzelmekkel, gondolatokkal teli történet, küzdelemről, megértésről, álmok beteljesítéséről. A végén pedig egy tökéletes epilógus. Szerettem ezt a könyvet.

Bea

Hány embernek van rá lehetősége, hogy egy álmot kergessen?

Hány ember tudja egyáltalán, mit akar?

*****

Nekem tetszik a gondolat, hogy van valaki odafent, 

a sok hunyorgó csillag között, aki lenéz ránk.

*****

A pénz nem boldogít, morfondírozott utána, de legalább segít, 

hogy egy jobb helyen érezd pocsékul magad.

*****

Ha az ember egyedül marad, a világ tele lesz párokkal.

*****

Ki a fene az, aki boldogan él, míg meg nem hal?