Mester Györgyi: Az élet írta

Régi ismerősként üdvözlöm Mester Györgyi írásait, örültem, amikor megláttam, hogy új kötete jelent meg. 

"Az élet írta, én csak lejegyeztem.

A többit kitaláltam..."

Györgyi mottója a szokásos szerénységéről tanúskodik, egy régebbi kötetében írta, hogy nem tartja magát "igazi" írónak, nem tanult novellát írni, egyszerűen leírja, amit maga körül lát, esetleg kiegészíti a saját gondolataival. 

Molnár T. Eszter: A Kóbor Szálló

Molnár Jacqueline illusztrációival

Ez a könyv kívül-belül gyönyörű! Általában nem szoktam könyvek külsejét dicsérni, természetesen megemlítem, ha egy könyv illusztrációja vagy borítója nagyon tetszik, de leginkább a tartalomra helyezem a hangsúlyt. 

Ennél a könyvnél azonban nem tudom megállni, hogy ne azzal kezdjem, amire legelőször felfigyeltem. Csodálatosan szép, színes, imádnivaló ez a borító, engem egyből elkapott valamiféle nosztalgia, nem tudom konkrétan milyen könyvet juttatott eszembe, amikor a kezembe fogtam, de óvodáskori énemet éreztem meg magamban egy pillanatra.

Karácsonyi emlékek

5. rész

Utolsó részéhez érkezett a Karácsonyi emlékek sorozatunk, melyet a karácsonyi nyereményjátékra érkezett hozzászólásaitokból állítottam össze.

Az előző részeket ide kattintva olvashatjátok el: 1. rész   2. rész   3. rész    4. rész 

Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

Fahr miniszterelnök & Fiai 1.

Ez a könyv még 2017-ben jelent meg, de én csak akkor találkoztam vele, amikor már a második része is megjelent, így gyorsan beszereztem az elsőt is és természetesen ezzel kezdtem. 

Lars Joachim Grimstadról érdemes tudni, hogy gyerekként arról álmodott, hogy egyszer miniszterelnök lesz. Amint lediplomázott államtudományi szakon, rájött, hogy inkább focizni szeretne. Ennek eredményeként a norvég elsőosztályú labdarúgó bajnokságban 69 meccsen játszott, tehát nem volt kispályás.

Karácsonyi emlékek

4. rész

Elérkeztünk a Karácsonyi emlékek bejegyzéssorozatunk következő részéhez, melybe azokat a hozzászólásokat gyűjöttem, amelyek arról szólnak, hogyan zajlott az ajándékok fa alá csempészése. Megható, hogy mennyi mindent megtettek a családtagok, hogy fenntartsák a gyermekeiknek a csodát.

Az előző részeket itt olvashatjátok: Karácsonyi emlékek 1. rész
                                                        Karácsonyi emlékek 2. rész
                                                        Karácsonyi emlékek 3. rész

Horváth Csaba: Reptéri nyúl

Beszélgetések Tóth Krisztinával

Nem olvastam eleget Tóth Krisztinától - ezt már akkor is tudtam, amikor belekezdtem ebbe a könyvbe, de a könyv olvasása közben nagyon sajnáltam is ezt. 

A könyv Tóth Krisztinával készített interjúk gyűjteménye, ami egy - a Petőfi Irodalmi Múzeum által szervezett - beszélgetéssorozatból nőtte ki magát. 

Horváth Csaba és Tóth Krisztina nagyon sokszor beszélgettek, stúdióban, irodában, kávéházban, tanteremben, kettesben és közönség előtt. Régi ismerősök, ami érezhető a beszélgetésekben, olyan szakmai beszélgetések, ahol a barátság is jelen van, ezáltal közvetlenebbek, személyesebbek ezek a riportok.

Karácsonyi emlékek

3. rész

Ennek a bejegyzésnek az ötletét a Nagy Karácsonyi Nyereményjátékunk adta, melynek egyik feltétele volt, hogy írjátok le egy emlékezetes karácsonyi élményeteket. Megmondom őszintén, hogy ezt a nyereményjátékot élveztem eddig a legjobban, mert ezektől a válaszoktól 1. nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem, 2. elérzékenyültem, 3. jókat mosolyogtam és nevettem. 

Jó volt olvasni ezeket az emlékeket, és úgy gondoltam, hogy megörökítem őket egy bejegyzés formájában, hogy bármikor nosztalgiázhassatok ti is. Ahány ember, annyi emlék, mindenesetre megpróbáltam csoportosítani őket, bizonyos szempontok alapján rendszerezni.

Az előző részeket itt olvashatjátok: Karácsonyi emlékek 1. rész
                                                        Karácsonyi emlékek 2. rész

2018, könyvek és én

Talán észrevettétek, hogy az utóbbi időben eléggé eltűntem innen a blogról, ennek ilyen-olyan okai voltak, de olvasni azért olvastam! Nem tudom, hogy az elkövetkezőkben milyen rendszerességgel fogok írni, de azért igyekszem majd nem egyedül hagyni Anyát, az anya-lánya könyvesblogon. :)

Karácsonyi emlékek

2. rész

Ennek a bejegyzésnek az ötletét a Nagy Karácsonyi Nyereményjátékunk adta, melynek egyik feltétele volt, hogy írjátok le egy emlékezetes karácsonyi élményeteket. Megmondom őszintén, hogy ezt a nyereményjátékot élveztem eddig a legjobban, mert ezektől a válaszoktól 1. nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem, 2. elérzékenyültem, 3. jókat mosolyogtam és nevettem. 

Jó volt olvasni ezeket az emlékeket, és úgy gondoltam, hogy megörökítem őket egy bejegyzés formájában, hogy bármikor nosztalgiázhassatok ti is. Ahány ember, annyi emlék, mindenesetre megpróbáltam csoportosítani őket, bizonyos szempontok alapján rendszerezni. 

 Az első részt itt olvashatjátok: Karácsonyi emlékek 1. rész

Karácsonyi emlékek

1. rész

Ennek a bejegyzésnek az ötletét a Nagy Karácsonyi Nyereményjátékunk adta, melynek egyik feltétele volt, hogy írjátok le egy emlékezetes karácsonyi élményeteket.

Megmondom őszintén, hogy ezt a nyereményjátékot élveztem eddig a legjobban, mert ezektől a válaszoktól 1. nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem, 2. elérzékenyültem, 3. jókat mosolyogtam és nevettem. 

Jó volt olvasni ezeket az emlékeket, és úgy gondoltam, hogy megörökítem őket egy bejegyzés formájában, hogy bármikor nosztalgiázhassatok ti is. Ahány ember, annyi emlék, mindenesetre megpróbáltam csoportosítani őket, bizonyos szempontok alapján rendszerezni.

Most, hogy kész vagyok a csoportosítással, úgy saccolom,  3-4. részes lesz ez a bejegyzéssorozat, remélem nektek is tetszeni fog. 

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, mert mindig is nagyon szerettem mesét hallgatni, majd olvasni is, nagyon izgatta a fantáziámat, hogy mi lehet a "boldogan éltek, míg meg nem haltak után" .

Gyerekként nagyon szerettem volna tudni, hogy miután Holle anyótól eljött a szorgos és a csúnya lány is, ki segített neki, ki rázta a párnákat és ki takarított, szorgoskodott nála, hogyan folyt tovább az élete. Vagy nagyon érdekelt még az is, hogy miután a királylányt feleségül veszi a királyfi, mit csinál a kastélyban a királylány egész nap. Ha minden munkát szolgálók végeznek, még a haját is a szobalánya fésüli meg, akkor azt gondoltam, hogy szegény királylány nagyon unatkozhat, és elképzeltem, hogy én biztos kiszöknék a rétre olvasni, de akkor meg azon gondolkodtam, hogy vannak-e könyvek a mesében. 

Kun Zsuzsa: Kortalan kortársaink

Szeretem a riportköteteket, jó néhányat találhattok már a blogon. Ezúttal Kun Zsuzsa riportkötetét olvastam el, ami egy nagyon jó választás és nagyon jó olvasmányélmény volt.  

Kun Zsuzsa újságíró, rádiós szerkesztő-műsorvezető olyan emberekkel ismertet meg bennünket, akiket példaképeinknek választhatunk, akiknek a gondolatait érdemes megfontolnunk, akik óriási egyéniségek, mégis megmaradtak egyszerű embernek.

Pedig életükről akár egyenként meg lehetne tölteni egy egész könyvet, sőt van, aki már hozzá is fogott. Szinte majdnem mindannyiukban közös az életkoruk, egy kivétellel már túl vannak a nyolcvanadik évükön, ők maguk a történelem, és olyan dolgokról, történetekről, eseményekről mesélnek nekünk, amiket már csak tőlük hallhatunk.

Catherine Ryan Hyde: Vigyél magaddal

Már a fülszöveg ígéretes volt, és a könyvben sem kellett csalódnom. Csodaszép történet, melyben központi szerepet játszik egy nagy utazás, ami szó szerint is, és az emberi érzések, érzelmek, kapcsolatok világában is egy hatalmas utazás.

A főszereplő August Schroeder középiskolai tanár, a kutyája Woody és két kisfiú véletlenszerű találkozása, majd közös utazása a történet, mely utazás igencsak meglepő ok miatt válik egy nagy közös kalanddá.

August minden nyáron elindul lakókocsijával és csodálatos természeti csodákat, tájakat keres fel. Ezen a nyáron a Yellowstone Nemzeti Parkba szeretne eljutni, az utat még fiával közösen tervezték, de sajnos ez egy végzetes baleset miatt már nem teljesülhet, csak  a hamvait viszi magával.

Hartay Csaba: Rajongók voltunk

Általános iskola felső tagozatába jártam, amikor az egyik kedvenc fagyizónkban elkezdtek parizeres, tojásos, reszelt sajtos zsemleszendvicset árulni. Mindegyik egyenként be volt csomagolva folpackba. Ez nekünk maga volt a mennyország. Ezután váltásban ettük a fagyit és a szendvicset, egyik nap erre, másik nap arra költöttük a zsebpénzünket.

Hogy miért volt ekkora nagy szám az a szendvics, azt máig sem értem, hiszen az akkori háztartások többségében a felvágott parizer volt, tojás is akadt, talán a sajt és a folpack adta a különlegességét, vagy az, hogy fizetni kellett érte, nem tudom. 

Jojo Moyes: Álmok nyomában

Ezt a könyvet egy szerencsétlenül járt lórajongó tinédzser, Mecca Harris emlékének ajánlja Jojo Moyes. A lovaglás sok tinédzsernek egy másfajta lehetőséget kínál, egy másik utat, egy másik életet. Mecca Harrisnek is ezt kínálta, de sajnos már nem élhette meg. 

Moyes regényében legfőképpen az amerikai tinédzserekre gondolt és az ő helyzetüket írta meg, de azt gondolom, hogy a magyar lórajongó fiatalok is teljesen át tudják érezni a főszereplő 14 éves Sarah helyzetét és álmait. 

A könyv végén az is kiderült, hogy Jojo Moyes is tinédzserként szerette meg a lovaglást, a lovakat, tizenéves korában a londoni mellékutcákban lévő istállók körül töltötte minden idejét és a helyi parkok jelentették számára az arénát. Akárcsak a könyvbéli Sarah.

Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás

Matt Haig előkelő helyet foglal el a kedvenceim listáján. Karácsonyi sorozata fantasztikus történet, az eljövendő karácsonyok kihagyhatatlan eleme, ezért is gondolom azt, hogy nem baj, hogy nem pontosan karácsony előtt, vagy karácsonykor írtam róla, hanem időszerű így még a karácsonyhoz közel, hiszen nagyon sok mindenkinél állnak még a karácsonyfák. 

Ezt a könyvsorozatot érdemes minél előbb beszerezni, hogy a következő karácsonyt már azzal a nyugodt gondolattal tudjátok várni, hogy ilyen csodás karácsonyi olvasmányok várnak rátok.