Karácsonyi emlékek

4. rész

Elérkeztünk a Karácsonyi emlékek bejegyzéssorozatunk következő részéhez, melybe azokat a hozzászólásokat gyűjöttem, amelyek arról szólnak, hogyan zajlott az ajándékok fa alá csempészése. Megható, hogy mennyi mindent megtettek a családtagok, hogy fenntartsák a gyermekeiknek a csodát.

Az előző részeket itt olvashatjátok: Karácsonyi emlékek 1. rész
                                                        Karácsonyi emlékek 2. rész
                                                        Karácsonyi emlékek 3. rész

Emlékszem amikor a mamám mindig előre bement a szobánkba és bepakolta a fa alá az ajándékokat, majd miután végzett megrázta a csengőt, ezután lehetett csak bemenni a szobába. S.Edit

Karácsonyfa díszítéskor (amit a szüleink csináltak,) el kellett mennünk a tesómmal Nagyiékhoz, és mire hazaértünk meghozta a Jézuska ! Én 7 éves voltam. Igen ám, de volt a nagyiéknál egy piás rokon, aki borozás közben elmesélte nekünk, hogy na gyerekek, most faragja a fát az öreg, anya meg rakja rá a díszeket, cukrot. Ti csak egyetek igyatok, hagyjátok őket dolgozni. Kapott is a rokon hideget meleget, de szent volt a béke. Utána hamarosan megtudtuk az igazságot mi is. B.Judit

Karácsonykor mikor gyerek voltam mindíg elmentünk sétálni, és mire vissza értünk jött a Jézuska. V.B.Beatrix

Üveges ajtónk volt, a nagypapám mindig bement a szobába, hogy beszéljen a Jézuskával, gyorsan magára terített egy lepedőt, mintha vele beszélgetne, kopogtatott, mi meg megilletődve várakoztunk. P.T.Kriszti

Nyolc éves voltam és egy kis szoba-konyhás házban laktunk. Anyukám, nagymamám és én. Nagyon vártam a karácsony estét. Hárman kimentünk a konyhába. Előtte kinyitottuk az ablakot, ami elég kicsi volt. A konyhában meséltünk, sütöttünk, énekeltünk. Egyszer csak hallom, csilingelnek. Futottam, kitártam az ajtót és egy csodálatos, nagy, díszes fenyőfa állt a szobában. Sok ajándék volt a fa alatt. Leültem és azon gondolkodtam, hogyan fért be a kicsi ablakon ez a hatalmas fa. S.Éva

Gyerekkoromban a szüleim nagyon sokáig próbálták megőrizni a látszatot, hogy az ajándékokat tényleg a Jézuska hozza. Damilt kötöztek a karácsonyfán egy csengőre és átvezették két szobán keresztül. Ahogy belépett a család a bejárati ajtón, apukám felakasztotta a kabátokat és közben megrángatta a damilt. A nappaliban pedig megszólalt a kis csengettyű. Sokáig nem is sejtettük, hogy apukám szólaltatta meg. Ez nekem nagyon kedves emlék. R.Anett

A kedvenc karácsonyi pillanatok azok voltak, amikor még élt apukám is, és együtt mindig elmentünk valahová (szánkózni, vagy a mamáékhoz) és mikor hazafelé tartottunk, akkor azon izgultam, hogy nálunk járt-e már a Jézuska. Természetesen, mire hazaértünk, már fel volt díszítve a fa, és az ajándékok is alatta voltak (persze anyukám hathatós segítségével). Nagyon örültem ezeknek a közösen eltöltött időknek, és persze a meglepetéseknek. B.Anett

Gyerekként a nagybátyám mindig szánkózni vitt 24-én. Közben az "angyalok" feldíszítették a fát. Ünneplőbe öltöztünk, vártuk a csengőszót, karácsonyi dalokat énekeltünk és még éjfélkor is fent voltunk és süteményet ettünk a karácsonyfa izzóinak fényében. Azóta is a karácsony a kedvenc ünnepem. V.Orsi

Mikor kicsi voltam, a nővéremmel mindig a szobánkban vártunk, és a Mary Poppinst néztük, és mikor megszólalt egy kis csengő, az jelezte hogy megjött a Jézuska, és kimehetünk és kibonthatjuk az ajándékokat. L.Regina

...karácsonyi vacsi után mindig kinyitotta anyum az ablakokat, hogy a jézuska betaláljon, és ha a kis csengőt hallottuk, csak akkor volt szabad bemenni a fához :D ez így nem hangzik olyan meghatóan, de nekem mindig beugrik, és olyan hangulatos volt. H.Zsofi

Szentestén nagytatám vagy apukám mindig elvitt minket sétálni, aztán mire hazaértünk már ott járt az Angyal. Együtt voltunk, jó volt. Apukám mindig sorsjegyet vett mindenkinek. K.Noémi

Amikor még egészen kicsik voltunk nővéremmel, ebéd után mindig jöttek a nagyszülők, és elvittek sétálni. Ilyenkor mindig megszámoltuk, hány ház ablakában látszik már karácsonyfa, hova érkezett már meg a Jézuska. Általában sötétedésre értünk haza, és mindig ámultunk, mert addigra hozzánk is megérkeztek az angyalkák, állt a karácsonyfa, ott volt alatta a sok ajándék - és mindig elhittük a szüleinknek, hogy ők kint voltak a konyhában, és igaz ugyan, hogy hallottak valami motoszkálást, de amúgy semmi sem tűnt fel nekik  T.K.Mária

Azóta is mindig megszámolom a lakótelepen a karácsonyfákat, hány ablakban látszik :)

Karácsonykor a szomszéd nénihez átmentünk, dudáltak. Apu kiment megnézni kit keresnek. Évekkel később rájöttem, hogy akkor szaladt haza az ajándékokat becsempészni a fa alá. Cs.Brigitta

Már nagyon szerettem volna, ha díszítjük a karácsonyfát, de a szüleim még nem akarták. Anyukámmal elmentünk sétálni, amikor hazaértünk, a szekrény üvegében megláttam a csillogó fényeket. A-M.Ágnes

Este mindig sétálni mentünk, hogy megnézzük mások az utcában hogyan díszítették fel a házat. Mire hazaertünk, már meghozta a Jézuska az ajándékot. A nagybátyám ilyenkor kinézett az ablakon azt kiáltva :,, Ott megy! ''... persze mire odaértem az ablakhoz, a Jézuska eltűnt már. N.Lilla

Kicsik voltak még a gyerekek, így egy időzítő kapcsoló indította el a nappaliban a "Mennyből az angyalt", lerohant a "csapat" és ámulva nézték a fát, az ajándékokat.... P.Gáborné

Apukánk mindig elvitt bennünket a szomszéd utcában lakó rokonokhoz, amíg anyukám fát díszített, szerencsére hamar rájöttek, hogy a rokonoknál részt veszünk a fa díszítésében! N.B.Judit

Anyukám mindig elvitt minket a nővéremmel sétálni, hogy mire hazaérjünk apukám és dédi feldíszítsék a fát, amit a Jézuska hozott az ajándékokkal, minden karácsony emlékezetes volt valamiért. A legszebb mikor 2 méteres fánk volt ami alá befértünk a tesómmal. S.Alexandra Katalin